- Hogy-hogy most visszaköltözünk Lawrence-be? - kérdeztem meglepetten.
- Akadt egy kis meló.. - mondta édesanyám hallkan, mert David aludt.
- Értem. - feleltem rá, miközben kerestem a fülhallgatóm.
Mikor megtaláltam, oldalra hajtottam a fejem és néztem a Holdat, mivel hajnalban indultunk.. arra gondoltam közben, hogy mennyire jó lesz végre ismét Lawrence-ben. Ott lesznek a régi barátaim, és Amy is! Végre megint együtt lóghatunk az órákról, moziba járhatunk mindennap. De bennem volt a félelem, hogy amikor el kell majd mennem, mert dolgom lesz, mi van ha megint elkezd majd kérdezgetni.. mit fogok neki mondani? Hazudjak neki? Nem szeretek hazudni.. főleg neki nem.
De ezeket a gondolatokat gyorsan elűztem a fejemből, arra gondoltam, hogy ismét a barátaimmal lehetek. Kis idő múlva elaludtam.
Arra keltem fel, hogy megálltunk. Megérkeztünk. Segítettem a szüleimnek kipakolni és rendet tenni a házban. Nagyon jó volt, a régi házunkba költöztünk be. Persze, nagyon fel volt újítva.
Mikor végeztünk, úgy döntöttem elmegyek az iskolába, beíratkozni. Oda mentem ahova Amy járt, Nicyclea Gimnázium. Délutánra fél 3-ra beértem. Az igazgatónő behívott az irodájába és elintéztünk mindent az iskolával kapcsolatban.
Még az nap kezdtem, utolsó 2 órára bementem, hogy minél hamarabb lássam Amyt. Mikor beléptem az osztályba, Amy és a fiúk, köztük Dante is hátul beszélgettek.
- Gyerekek, új osztálytársatok jött, bár szerintem sokatok ismeritek már őt.. Winchester... - mondta a tanárnő, mikor Amy közbeszólt, vagyis inkább sikított.
- ABBY! ABBY! ABBYYYY! - kiabálta, miközben futott felém.
Olyan lendületből ölelt át, hogy majdnem feldőltünk. Nevetni kezdtem, és közben öleltem.
- Hiányoztál! - mondta Amy, és még erősebben ölelt.
- Te is hiányoztál nekem szőke. - mondtam mosolyogva.
Miután elengedett, a többiek is oda jöttek hozzám, Dante is, megölelt.
- Dahlia, de megváltoztál. - mondta miközben ölelt.
Én csak mosolyogtam. Kicsengettek, Amy azonnal letámadott.
- MESÉLJ! Milyen volt Chicago? Hogy-hogy visszajöttetek? - hadarta.
- Mit szólnál hozzá ha suli után elmennénk valahova és ott mesélnék? - kérdeztem fülig érő szájjal.
Habozás nélkül azt mondta rendben.
Utolsó óra tesi volt. Miközben mentünk a tornaterembe, egész végig beszélgettünk. Mikor oda értünk, a focicsapat fogadott minket. Megpillantottam Christ, alig ismertem fel! Nagyon megváltozott. Éppen fekvőtámaszokat csinált. Oda álltam a fejéhez.
- Chris?! - kérdeztem.
Rám nézett.
- Jézusom! Abby? - kérdezte meglepetten.
Felállt és azonnal átölelt. Kiszorította belőlem a levegőt.
Majd Dante és a Amy is oda jött hozzánk.
- Hé Abb! Mi lenne ha ők is jönnének suli után velünk? - kérdezte Amy.
- Felőlem rendben van! - mondta Dante, közben mosolygott.
Nem tudom.. valami nagyon nem tűnt rendben Danteval. Az a mosoly más volt..
- Hát srácok, nekem edzésem lenne.. de most ha kihagyom nem lesz baj, szóval naná! - mondta Chris.
- Remek. Akkor suli után érted megyünk Abby. - mondta Amy, majd mosolyra húzta a száját.
Bólintottam egyet.
- Akkor később találkozunk. - mondtam.
Elköszöntünk és mindenki haza indult. Én is gyorsan hazaszaladtam, ledobtam a táskát, majd rendbe szedtem magam. Mire végeztem pont megérkeztek. Csengettek, elköszöntem apámtól, majd kimentem hozzájuk.
- Na mehetünk? - Chris kérdezte mosolyogva.
Bólintottunk, majd elindultunk, sétálni..
Még az nap kezdtem, utolsó 2 órára bementem, hogy minél hamarabb lássam Amyt. Mikor beléptem az osztályba, Amy és a fiúk, köztük Dante is hátul beszélgettek.
- Gyerekek, új osztálytársatok jött, bár szerintem sokatok ismeritek már őt.. Winchester... - mondta a tanárnő, mikor Amy közbeszólt, vagyis inkább sikított.
- ABBY! ABBY! ABBYYYY! - kiabálta, miközben futott felém.
Olyan lendületből ölelt át, hogy majdnem feldőltünk. Nevetni kezdtem, és közben öleltem.
- Hiányoztál! - mondta Amy, és még erősebben ölelt.
- Te is hiányoztál nekem szőke. - mondtam mosolyogva.
Miután elengedett, a többiek is oda jöttek hozzám, Dante is, megölelt.
- Dahlia, de megváltoztál. - mondta miközben ölelt.
Én csak mosolyogtam. Kicsengettek, Amy azonnal letámadott.
- MESÉLJ! Milyen volt Chicago? Hogy-hogy visszajöttetek? - hadarta.
- Mit szólnál hozzá ha suli után elmennénk valahova és ott mesélnék? - kérdeztem fülig érő szájjal.
Habozás nélkül azt mondta rendben.
Utolsó óra tesi volt. Miközben mentünk a tornaterembe, egész végig beszélgettünk. Mikor oda értünk, a focicsapat fogadott minket. Megpillantottam Christ, alig ismertem fel! Nagyon megváltozott. Éppen fekvőtámaszokat csinált. Oda álltam a fejéhez.
- Chris?! - kérdeztem.
Rám nézett.
- Jézusom! Abby? - kérdezte meglepetten.
Felállt és azonnal átölelt. Kiszorította belőlem a levegőt.
Majd Dante és a Amy is oda jött hozzánk.
- Hé Abb! Mi lenne ha ők is jönnének suli után velünk? - kérdezte Amy.
- Felőlem rendben van! - mondta Dante, közben mosolygott.
Nem tudom.. valami nagyon nem tűnt rendben Danteval. Az a mosoly más volt..
- Hát srácok, nekem edzésem lenne.. de most ha kihagyom nem lesz baj, szóval naná! - mondta Chris.
- Remek. Akkor suli után érted megyünk Abby. - mondta Amy, majd mosolyra húzta a száját.
Bólintottam egyet.
- Akkor később találkozunk. - mondtam.
Elköszöntünk és mindenki haza indult. Én is gyorsan hazaszaladtam, ledobtam a táskát, majd rendbe szedtem magam. Mire végeztem pont megérkeztek. Csengettek, elköszöntem apámtól, majd kimentem hozzájuk.
- Na mehetünk? - Chris kérdezte mosolyogva.
Bólintottunk, majd elindultunk, sétálni..