61.rész ~ The Mark

Egy év telt el Dante halála óta. Ezalatt az idő alatt, egyre erősebb lettem, már tudtam, hogy a démonok mikor és merre vannak, láttam őket, és éreztem is a jelenlétüket.

Észak-Dakota, Bismarck
Egy nagyobb rangú démont követtem, egészen Bismarck-ig. Ám a városban nyomát vesztettem, éreztem, hogy ott van.. de még se találtam. Kivettem egy szobát egy motelban, ahol megszálltam. Az ablakon néztem ki, mikor láttam egy fekete ruhás, kapucnis srácot. Felnézett és elmosolyodott, a szemeim pedig vérvörösek voltak. Visszanézett az útra és befordult az egyik sarkon. Kiugrottam a szobámból és odarohantam, de már nem volt ott.
Biztos csak képzelődöm a lelkek miatt.. jobb ha pihenek, jót tenne.
Visszamentem a szobába, és ledőltem az ágyra. Több, mint 8 hónap pihenés nélkül, ez már kellett. Elaludtam, és ismét láttam Dantet. Bismarck-ban volt, egy raktárban, azzal a démonnal akit követtem egész idáig s még több, mint 40 démonnal körbevéve.. megölték őt.
Felébredtem, könnyezni kezdtem, majd megtöröltem a szemeim. Egy toronyba teleportáltam, ahonnan az egész várost beláttam. Megpillantottam a raktárt, majd odamentem hozzá. Bementem, csendben, hogy senki ne vegyen észre. Mint az álmomban.. több démon volt itt, nagyobb rangú, erősebb démonok, de Lucifert sehol se láttam.
Fura..
Ekkor megpillantottam egy embert középen, fekete ruhában és kapucnival a fején.
Csak nem..?
A srác ott állt, háttal nekem..
- Dahlia. - szólított meg.
Ekkor egy tűzkarikában találtam magam.. ám nem egyszerű tűz volt, hanem szenttűz. Tehetetlen voltam. Felém fordult, és láttam, hogy ő az. Dante volt, nem halt meg. Elővett egy revolvert, amit a csövénél fogott.
- Átlagosnak néz ki, nem? - nézett rám és mosolygott, majd megfogta a markolatánál a fegyvert.
A kezén egy fura jel kezdett el világítani vörösen, az egyik démon felé tartotta, fejen lőtte, a démon meghalt. A démon akit követtem, elvette Dantetól a fegyvert, és felé fordította, majd rám nézett.
- Végig kell nézned újra ahogy meghal. - mosolyodott el.
Szíven lőtte Dantet, aki a földre esett. Jött egy nagyobb szél, ami behozta az esőt, és a tüzet félig eloltotta. Előre néztem, de Dante már nem volt ott. Én az alkalmat kihasználva, kiléptem a körből, a 2 démont akik felém futottak, megöltem. Majd többen jöttek rám, elég erősek voltak.. nem volt olyan könnyű a dolgom, mint a többivel. Pár méterrel arrébb, Dante megjelent, és a karján az a jel, ismét vörösen világított, megöltük őket. Egymás elé sétáltunk, majd képen ütöttem őt, ő pedig a földre esett.
- Megérdemeltem. - állt fel, mire én ismét megütöttem. - Nagyon sajnálom.
Én csendben álltam vele szemben.
- Figyeltelek. Tudom, hogy sokkal erősebb lettél, mint voltál.
- És? Most örüljek? - néztem rá.
- Nem akartam neked rosszat. Mit tegyek, hogy ne haragudj rám annyira?
Nem szóltam semmit, megfordultam és kifelé vettem az irányt.
- Hova mész? - szólt utánam Dante.
- Hát éppen el.
- Hol vannak a többiek?
- Elváltam tőlük. - álltam meg.
- Diana velük maradt?
- Nem nagyon érdekel.
- Ő mondta nekem, hogy mire készül Lucifer. Neki segít, nem nekünk. Miatta haltam meg. Nem téged akart Lucifer megölni, hanem engem.
Sóhajtottam egyet.
- Mégis élsz.
- Jobb lenne ha nem élnék?
- Egész eddig azt hittem halott vagy. A szememben az is maradtál.
- Mit csináljak? - sóhajtott.
- Hagyj békén. Végleg.
- De miért? Én még mindig szeretlek.
- Igen? - fordultam felé - Szerinted bennem maradt bármilyen érzés is?
Dante csak nézett, látta a szememben a csalódottságot. Látta, ahogy a lelkem elég.
- Nem találtalak meg eddig.. - nyelt egyet.
- Akkor mégis hogyan figyeltél? - fordultam el tőle.
- Az utóbbi pár napban. Kicsit féltem tőled.
- Én is magamtól. - indultam el ismét kifelé.
- Meg akarsz ölni?
Nem mondtam erre semmit, csak az ajtóban megálltam.
- Segíteni szeretnék, ezért jöttem vissza.
- Eleget segítettél. - néztem fel az égre.
- Hogy érted ezt?
- Tönkretettél. - mikor ezt kimondtam, eltűntem onnan.
Dante ott állt, semmit se csinált, semmit se mondott. Csak állt, és bámult ki a fejéből.

60.rész ~ Souls

Mély levegőt vettem, s megtöröltem a szemeim. Amy és David az ágyon ültek mellettem, rájuk néztem és felálltam.
- Hova mész? - nézett rám Amy.
Sétáltam az ablak felé, nem szóltam semmit.
- Ezt nem fogom annyiban hagyni. Ha követni mertek, kinyírlak titeket is. - néztem rájuk, olyan tekintettel, mint aki ezt komolyan gondolta volna és mosolyogtam.
- Nem félek tőled. - mondta David.
Visszafordultam az ablak felé, és annyit mondtam "Akkor próbáljátok tartani az iramot velem."   Ekkor kiugrottam az ablakból, és amint földet értem, eltűntem.
Teltek-múltak a napok, és én nem csináltam mást, csak Lucifert kerestem. Ahány démonba belefutottam.. megöltem őket, és.. a lelküket pedig.. hát.. megettem. A dolog csak akkor fordult rosszra, mikor már az emberek, az angyalok, a boszorkányok lelkével is így tettem.
A lelkeknek köszönhetően, különösen nagy erőre tettem szert.. már pár démon lélektől sokkal nagyobb lett az erőm.
Több hónapig kerestem Lucifert, de nyomára se bukkantam. E hónapok alatt, több ezer démon-, ember- és angyallelket ettem meg, amelynek következtében az erőm iszonyúan megnőtt, már nem fáradtam el egy harc után, nem gyengültem le bármit is csináltam. Nem volt szükségem pihenésre, a gyorsaságom felülmúlt egy vámpíréval.. de mindezek mellett úgy éreztem, valami megváltozott velem kapcsolatban, valami történt.
Vajon, jó ötlet volt lelkeket ennem, vagy ezzel aláírtam a végrendeletem?

59.rész ~ A New Story Begins

Miután elengedett, megszólalt..
- Hova szeretnél menni?
- Nagyon sehova, pihenni szeretnék. Legalább ma legyen olyan nap, hogy nincs semmi, se angyali erő, se démonok, se a te erőd, semmi komolyabb dolog.. - sóhajtottam.
Elmosolyodott, s végül elindultunk sétálni, mint 2 átlag ember. Egy ideig nem szóltunk egymáshoz, nem éreztem magam igazán "jól", gondolom ő ezt látta, és megértette.. ami jó is és rossz is.
Gyorsan eltelt az idő a séta közben, azon kaptam magam, hogy már este 10 óra van.. akkor visszasétáltunk a többiekhez a hotelba, s fel a szobába.
- Miért mentél el Abby? - néztek rám.
- Minden rendben? - kérdezte Amy aggódva.
- Fáradt vagyok. - mondtam és egyenesen a hálószoba felé vettem az irányt.
Bementem, s becsuktam az ajtót magam mögött.
- És ma van a szülinapja. - mondta David.

Feküdtem az ágyon és bámultam a plafont, mire megjelent Dante mellettem.
- Azt kértem, hogy ne használd az erőd ha lehet.. - szólaltam meg.
- Csak nem akartam, hogy a többiek is bejöjjenek. - válaszolt, s ledőlt mellém.
Én pedig, mint egy kislány hozzábújtam, nagyon fura előérzetem volt, ha lehet ezt így nevezni.. de kicsit nyugtatott, hogy Dante mellettem van.. elaludtam.

*** (Dante szemszög) ***
Abby elaludt, én pedig gondolkodtam.. fura, hogy Lucifer felől nem hallottunk ennyi ideje. Mire besétált Diana.
- Mit akarsz? - néztem rá.
- Tudom mire készül Lucifer.
Felültem, Abby pedig aludt tovább. Néztem Dianára.
- Meg akarja ölni Abbyt.
- Nem tudná, hisz erősebb Abby tőle. - pillantottam rá Abbyre.
- Tudom, éppen ezért akar visszamenni pár évvel ezelőttre a múltba, hogy akkor ölje meg, mikor még nem volt ekkora ereje, és azt se tudta, hogy angyal.
- Hát persze.. ne szólj Abbynek, nem akarom, hogy féljen.
Felálltam az ágyról és eltűntem. Visszamentem a múltba, megkeresni Abbyt, ami nem volt könnyű, hisz le volt védve rúnákkal, hogy semmilyen természetfeletti lény se találja meg, beleértve engem.
Végül észrevettem a szüleit, ahogy éppen egy motel felé tartanak, gondolom vadászatból.. nem mentem oda hozzájuk, észrevettem, hogy követik őket. Démonok. Lucifer elküldte a kiskutyáit, hogy figyeljék őt és a családját, de őt sehol se láttam még.
Miután a démonokkal végeztem, bekopogtam hozzájuk. Adam nyitott ajtót, s Abby is meglátott, meglepődtek. David nem igazán, őt nem érdekelte az egész, akkor még nem tudott a dolgokról.
Abby odajött és megölelt köszönésképpen, a szülei is köszöntek, és David is odavágott egy "hello"-hoz hasonló köszönést.
- Mit keresel itt? - nézett rám Abby mosolyogva.
- Csak erre jártam. Észrevettem, hogy itt vagytok, gondoltam benézek és megkérdezem minden rendben van -e. - néztem rá, közben Adam a szemeivel firtatott.
Elkezdte az ujjamat nézni, amin egy heg volt, a gyűrű miatt, feketében álltam, és vihar is volt. Rájött, hogy ki vagyok. 
- Igen. - válaszolt rá Abby.
- Menjetek be. - mondta az apja neki és az anyjának.
Kijött és becsukta az ajtót maga után. Láttam, hogy Lisa éppen Abbyvel kiabál, ideges volt, majd elkezdett pakolni. El akartak tűnni a városból. Adam kezében pedig ott volt a kasza, amit felém tartott.
- Menj el és hagyj minket békén. - nézett rám, olyan tekintettel, mint aki képest lett volna megölni.
- Azért jöttem, hogy megvédjem a lányod.
- Mi is megtudjuk őt védeni az anyjával. - tartotta a nyakamhoz.
Megállt az idő és rájöttem.. ez volt az a nap amikor eladtam a lelkem Abby életéért. Majd ismét folytatódott minden..
- Maradjatok itt, megtudom őt védeni, nagy veszélyben van.
- Nem. Tűnj el. - vette el a kaszát a nyakamtól és elindult be, becsapta az ajtót és ment pakolni.
Én ott álltam még egy darabig, majd elsétáltam, mikor Abby utánam nézett az ablakból.
- Nagyon fura előérzetem van.. - szólalt meg, mire az apja rászólt, hogy menjen pakolni. - Mi van ha igaza van? Ha valami rossz dolog fog történni? Én hiszek neki..
- Mert bolond vagy, mi is meg tudunk védeni.. - szólalt meg Lisa.
Abby nem mondott erre semmit, elkezdett pakolni.

Elindultak nemsokára az autóval ki a városból, ekkor történt a baleset. Egy kamion oldalról beléjük hajtott, nem kis sebességgel. Davidnak és Abby szüleinek nem lett komolyabb baja, ők ki is másztak.
De Abby.. ő nem volt ilyen szerencsés. Egy vasrúd fúródott a szíve mellé, a szülei pedig nagy nehezen kiszedték a kocsiból, de már rengeteg vért veszített. Lisa próbálta a mentőket hívni, de nem volt térerő. Megjelentem ott.
- Miért nem hallgattatok rám? - néztem rájuk.
Abby a kocsinak volt fektetve, Lisa, Adam és David pedig guggoltak mellette. Akkor megjelent Lucifer pár méterrel arrébb, és Abby szüleit és az öccsét az erejével ellökte onnan. Megjelent a kezében a kasza, nagyon biztosra akart menni Abby halála ügyében. Majd felé dobta, mire én megjelentem előtte, s belém állt, a vége pedig kijött a hátamon, ennyit tehettem érte. A szemem és a seb is elkezdett vakítóan világítani, és ezt egyre erősebben. Egy nagy villanás történt, és Abby felébredt az álmából.

*** (Abby szemszög) ***
Felkeltem és sikítottam, a szívemhez kaptam a kezem és sírtam, mire a többiek berohantak a szobába.
- MI TÖRTÉNT?! - kérdezték.
Nem tudtam mit mondani, sokkolt az egész.. az álmom mintha valóság lett volna.. és bizony az is volt.
- Hol.. van.. Dante..? - motyogtam nagy nehezen.
- Azt hittük veled van.
Ekkor még jobban sírni kezdtem.