- Hova szeretnél menni?
- Nagyon sehova, pihenni szeretnék. Legalább ma legyen olyan nap, hogy nincs semmi, se angyali erő, se démonok, se a te erőd, semmi komolyabb dolog.. - sóhajtottam.
Elmosolyodott, s végül elindultunk sétálni, mint 2 átlag ember. Egy ideig nem szóltunk egymáshoz, nem éreztem magam igazán "jól", gondolom ő ezt látta, és megértette.. ami jó is és rossz is.
Gyorsan eltelt az idő a séta közben, azon kaptam magam, hogy már este 10 óra van.. akkor visszasétáltunk a többiekhez a hotelba, s fel a szobába.
- Miért mentél el Abby? - néztek rám.
- Minden rendben? - kérdezte Amy aggódva.
- Fáradt vagyok. - mondtam és egyenesen a hálószoba felé vettem az irányt.
Bementem, s becsuktam az ajtót magam mögött.
- És ma van a szülinapja. - mondta David.
Feküdtem az ágyon és bámultam a plafont, mire megjelent Dante mellettem.
- Azt kértem, hogy ne használd az erőd ha lehet.. - szólaltam meg.
- Csak nem akartam, hogy a többiek is bejöjjenek. - válaszolt, s ledőlt mellém.
Én pedig, mint egy kislány hozzábújtam, nagyon fura előérzetem volt, ha lehet ezt így nevezni.. de kicsit nyugtatott, hogy Dante mellettem van.. elaludtam.
*** (Dante szemszög) ***
Abby elaludt, én pedig gondolkodtam.. fura, hogy Lucifer felől nem hallottunk ennyi ideje. Mire besétált Diana.
- Mit akarsz? - néztem rá.
- Tudom mire készül Lucifer.
Felültem, Abby pedig aludt tovább. Néztem Dianára.
- Meg akarja ölni Abbyt.
- Nem tudná, hisz erősebb Abby tőle. - pillantottam rá Abbyre.
- Tudom, éppen ezért akar visszamenni pár évvel ezelőttre a múltba, hogy akkor ölje meg, mikor még nem volt ekkora ereje, és azt se tudta, hogy angyal.
- Hát persze.. ne szólj Abbynek, nem akarom, hogy féljen.
Felálltam az ágyról és eltűntem. Visszamentem a múltba, megkeresni Abbyt, ami nem volt könnyű, hisz le volt védve rúnákkal, hogy semmilyen természetfeletti lény se találja meg, beleértve engem.
Végül észrevettem a szüleit, ahogy éppen egy motel felé tartanak, gondolom vadászatból.. nem mentem oda hozzájuk, észrevettem, hogy követik őket. Démonok. Lucifer elküldte a kiskutyáit, hogy figyeljék őt és a családját, de őt sehol se láttam még.
Miután a démonokkal végeztem, bekopogtam hozzájuk. Adam nyitott ajtót, s Abby is meglátott, meglepődtek. David nem igazán, őt nem érdekelte az egész, akkor még nem tudott a dolgokról.
Abby odajött és megölelt köszönésképpen, a szülei is köszöntek, és David is odavágott egy "hello"-hoz hasonló köszönést.
- Mit keresel itt? - nézett rám Abby mosolyogva.
- Csak erre jártam. Észrevettem, hogy itt vagytok, gondoltam benézek és megkérdezem minden rendben van -e. - néztem rá, közben Adam a szemeivel firtatott.
Elkezdte az ujjamat nézni, amin egy heg volt, a gyűrű miatt, feketében álltam, és vihar is volt. Rájött, hogy ki vagyok.
- Igen. - válaszolt rá Abby.
- Menjetek be. - mondta az apja neki és az anyjának.
Kijött és becsukta az ajtót maga után. Láttam, hogy Lisa éppen Abbyvel kiabál, ideges volt, majd elkezdett pakolni. El akartak tűnni a városból. Adam kezében pedig ott volt a kasza, amit felém tartott.
- Menj el és hagyj minket békén. - nézett rám, olyan tekintettel, mint aki képest lett volna megölni.
- Azért jöttem, hogy megvédjem a lányod.
- Mi is megtudjuk őt védeni az anyjával. - tartotta a nyakamhoz.
Megállt az idő és rájöttem.. ez volt az a nap amikor eladtam a lelkem Abby életéért. Majd ismét folytatódott minden..
- Maradjatok itt, megtudom őt védeni, nagy veszélyben van.
- Nem. Tűnj el. - vette el a kaszát a nyakamtól és elindult be, becsapta az ajtót és ment pakolni.
Én ott álltam még egy darabig, majd elsétáltam, mikor Abby utánam nézett az ablakból.
- Nagyon fura előérzetem van.. - szólalt meg, mire az apja rászólt, hogy menjen pakolni. - Mi van ha igaza van? Ha valami rossz dolog fog történni? Én hiszek neki..
- Mert bolond vagy, mi is meg tudunk védeni.. - szólalt meg Lisa.
Abby nem mondott erre semmit, elkezdett pakolni.
Elindultak nemsokára az autóval ki a városból, ekkor történt a baleset.
Egy kamion oldalról beléjük hajtott, nem kis sebességgel. Davidnak és
Abby szüleinek nem lett komolyabb baja, ők ki is másztak. De Abby.. ő nem volt ilyen szerencsés. Egy vasrúd fúródott a szíve mellé, a szülei pedig nagy nehezen kiszedték a kocsiból, de már rengeteg vért veszített. Lisa próbálta a mentőket hívni, de nem volt térerő. Megjelentem ott.
- Miért nem hallgattatok rám? - néztem rájuk.
Abby a kocsinak volt fektetve, Lisa, Adam és David pedig guggoltak mellette. Akkor megjelent Lucifer pár méterrel arrébb, és Abby szüleit és az öccsét az erejével ellökte onnan. Megjelent a kezében a kasza, nagyon biztosra akart menni Abby halála ügyében. Majd felé dobta, mire én megjelentem előtte, s belém állt, a vége pedig kijött a hátamon, ennyit tehettem érte. A szemem és a seb is elkezdett vakítóan világítani, és ezt egyre erősebben. Egy nagy villanás történt, és Abby felébredt az álmából.
*** (Abby szemszög) ***
Felkeltem és sikítottam, a szívemhez kaptam a kezem és sírtam, mire a többiek berohantak a szobába.
- MI TÖRTÉNT?! - kérdezték.
Nem tudtam mit mondani, sokkolt az egész.. az álmom mintha valóság lett volna.. és bizony az is volt.
- Hol.. van.. Dante..? - motyogtam nagy nehezen.
- Azt hittük veled van.
Ekkor még jobban sírni kezdtem.
