61.rész ~ The Mark

Egy év telt el Dante halála óta. Ezalatt az idő alatt, egyre erősebb lettem, már tudtam, hogy a démonok mikor és merre vannak, láttam őket, és éreztem is a jelenlétüket.

Észak-Dakota, Bismarck
Egy nagyobb rangú démont követtem, egészen Bismarck-ig. Ám a városban nyomát vesztettem, éreztem, hogy ott van.. de még se találtam. Kivettem egy szobát egy motelban, ahol megszálltam. Az ablakon néztem ki, mikor láttam egy fekete ruhás, kapucnis srácot. Felnézett és elmosolyodott, a szemeim pedig vérvörösek voltak. Visszanézett az útra és befordult az egyik sarkon. Kiugrottam a szobámból és odarohantam, de már nem volt ott.
Biztos csak képzelődöm a lelkek miatt.. jobb ha pihenek, jót tenne.
Visszamentem a szobába, és ledőltem az ágyra. Több, mint 8 hónap pihenés nélkül, ez már kellett. Elaludtam, és ismét láttam Dantet. Bismarck-ban volt, egy raktárban, azzal a démonnal akit követtem egész idáig s még több, mint 40 démonnal körbevéve.. megölték őt.
Felébredtem, könnyezni kezdtem, majd megtöröltem a szemeim. Egy toronyba teleportáltam, ahonnan az egész várost beláttam. Megpillantottam a raktárt, majd odamentem hozzá. Bementem, csendben, hogy senki ne vegyen észre. Mint az álmomban.. több démon volt itt, nagyobb rangú, erősebb démonok, de Lucifert sehol se láttam.
Fura..
Ekkor megpillantottam egy embert középen, fekete ruhában és kapucnival a fején.
Csak nem..?
A srác ott állt, háttal nekem..
- Dahlia. - szólított meg.
Ekkor egy tűzkarikában találtam magam.. ám nem egyszerű tűz volt, hanem szenttűz. Tehetetlen voltam. Felém fordult, és láttam, hogy ő az. Dante volt, nem halt meg. Elővett egy revolvert, amit a csövénél fogott.
- Átlagosnak néz ki, nem? - nézett rám és mosolygott, majd megfogta a markolatánál a fegyvert.
A kezén egy fura jel kezdett el világítani vörösen, az egyik démon felé tartotta, fejen lőtte, a démon meghalt. A démon akit követtem, elvette Dantetól a fegyvert, és felé fordította, majd rám nézett.
- Végig kell nézned újra ahogy meghal. - mosolyodott el.
Szíven lőtte Dantet, aki a földre esett. Jött egy nagyobb szél, ami behozta az esőt, és a tüzet félig eloltotta. Előre néztem, de Dante már nem volt ott. Én az alkalmat kihasználva, kiléptem a körből, a 2 démont akik felém futottak, megöltem. Majd többen jöttek rám, elég erősek voltak.. nem volt olyan könnyű a dolgom, mint a többivel. Pár méterrel arrébb, Dante megjelent, és a karján az a jel, ismét vörösen világított, megöltük őket. Egymás elé sétáltunk, majd képen ütöttem őt, ő pedig a földre esett.
- Megérdemeltem. - állt fel, mire én ismét megütöttem. - Nagyon sajnálom.
Én csendben álltam vele szemben.
- Figyeltelek. Tudom, hogy sokkal erősebb lettél, mint voltál.
- És? Most örüljek? - néztem rá.
- Nem akartam neked rosszat. Mit tegyek, hogy ne haragudj rám annyira?
Nem szóltam semmit, megfordultam és kifelé vettem az irányt.
- Hova mész? - szólt utánam Dante.
- Hát éppen el.
- Hol vannak a többiek?
- Elváltam tőlük. - álltam meg.
- Diana velük maradt?
- Nem nagyon érdekel.
- Ő mondta nekem, hogy mire készül Lucifer. Neki segít, nem nekünk. Miatta haltam meg. Nem téged akart Lucifer megölni, hanem engem.
Sóhajtottam egyet.
- Mégis élsz.
- Jobb lenne ha nem élnék?
- Egész eddig azt hittem halott vagy. A szememben az is maradtál.
- Mit csináljak? - sóhajtott.
- Hagyj békén. Végleg.
- De miért? Én még mindig szeretlek.
- Igen? - fordultam felé - Szerinted bennem maradt bármilyen érzés is?
Dante csak nézett, látta a szememben a csalódottságot. Látta, ahogy a lelkem elég.
- Nem találtalak meg eddig.. - nyelt egyet.
- Akkor mégis hogyan figyeltél? - fordultam el tőle.
- Az utóbbi pár napban. Kicsit féltem tőled.
- Én is magamtól. - indultam el ismét kifelé.
- Meg akarsz ölni?
Nem mondtam erre semmit, csak az ajtóban megálltam.
- Segíteni szeretnék, ezért jöttem vissza.
- Eleget segítettél. - néztem fel az égre.
- Hogy érted ezt?
- Tönkretettél. - mikor ezt kimondtam, eltűntem onnan.
Dante ott állt, semmit se csinált, semmit se mondott. Csak állt, és bámult ki a fejéből.

60.rész ~ Souls

Mély levegőt vettem, s megtöröltem a szemeim. Amy és David az ágyon ültek mellettem, rájuk néztem és felálltam.
- Hova mész? - nézett rám Amy.
Sétáltam az ablak felé, nem szóltam semmit.
- Ezt nem fogom annyiban hagyni. Ha követni mertek, kinyírlak titeket is. - néztem rájuk, olyan tekintettel, mint aki ezt komolyan gondolta volna és mosolyogtam.
- Nem félek tőled. - mondta David.
Visszafordultam az ablak felé, és annyit mondtam "Akkor próbáljátok tartani az iramot velem."   Ekkor kiugrottam az ablakból, és amint földet értem, eltűntem.
Teltek-múltak a napok, és én nem csináltam mást, csak Lucifert kerestem. Ahány démonba belefutottam.. megöltem őket, és.. a lelküket pedig.. hát.. megettem. A dolog csak akkor fordult rosszra, mikor már az emberek, az angyalok, a boszorkányok lelkével is így tettem.
A lelkeknek köszönhetően, különösen nagy erőre tettem szert.. már pár démon lélektől sokkal nagyobb lett az erőm.
Több hónapig kerestem Lucifert, de nyomára se bukkantam. E hónapok alatt, több ezer démon-, ember- és angyallelket ettem meg, amelynek következtében az erőm iszonyúan megnőtt, már nem fáradtam el egy harc után, nem gyengültem le bármit is csináltam. Nem volt szükségem pihenésre, a gyorsaságom felülmúlt egy vámpíréval.. de mindezek mellett úgy éreztem, valami megváltozott velem kapcsolatban, valami történt.
Vajon, jó ötlet volt lelkeket ennem, vagy ezzel aláírtam a végrendeletem?

59.rész ~ A New Story Begins

Miután elengedett, megszólalt..
- Hova szeretnél menni?
- Nagyon sehova, pihenni szeretnék. Legalább ma legyen olyan nap, hogy nincs semmi, se angyali erő, se démonok, se a te erőd, semmi komolyabb dolog.. - sóhajtottam.
Elmosolyodott, s végül elindultunk sétálni, mint 2 átlag ember. Egy ideig nem szóltunk egymáshoz, nem éreztem magam igazán "jól", gondolom ő ezt látta, és megértette.. ami jó is és rossz is.
Gyorsan eltelt az idő a séta közben, azon kaptam magam, hogy már este 10 óra van.. akkor visszasétáltunk a többiekhez a hotelba, s fel a szobába.
- Miért mentél el Abby? - néztek rám.
- Minden rendben? - kérdezte Amy aggódva.
- Fáradt vagyok. - mondtam és egyenesen a hálószoba felé vettem az irányt.
Bementem, s becsuktam az ajtót magam mögött.
- És ma van a szülinapja. - mondta David.

Feküdtem az ágyon és bámultam a plafont, mire megjelent Dante mellettem.
- Azt kértem, hogy ne használd az erőd ha lehet.. - szólaltam meg.
- Csak nem akartam, hogy a többiek is bejöjjenek. - válaszolt, s ledőlt mellém.
Én pedig, mint egy kislány hozzábújtam, nagyon fura előérzetem volt, ha lehet ezt így nevezni.. de kicsit nyugtatott, hogy Dante mellettem van.. elaludtam.

*** (Dante szemszög) ***
Abby elaludt, én pedig gondolkodtam.. fura, hogy Lucifer felől nem hallottunk ennyi ideje. Mire besétált Diana.
- Mit akarsz? - néztem rá.
- Tudom mire készül Lucifer.
Felültem, Abby pedig aludt tovább. Néztem Dianára.
- Meg akarja ölni Abbyt.
- Nem tudná, hisz erősebb Abby tőle. - pillantottam rá Abbyre.
- Tudom, éppen ezért akar visszamenni pár évvel ezelőttre a múltba, hogy akkor ölje meg, mikor még nem volt ekkora ereje, és azt se tudta, hogy angyal.
- Hát persze.. ne szólj Abbynek, nem akarom, hogy féljen.
Felálltam az ágyról és eltűntem. Visszamentem a múltba, megkeresni Abbyt, ami nem volt könnyű, hisz le volt védve rúnákkal, hogy semmilyen természetfeletti lény se találja meg, beleértve engem.
Végül észrevettem a szüleit, ahogy éppen egy motel felé tartanak, gondolom vadászatból.. nem mentem oda hozzájuk, észrevettem, hogy követik őket. Démonok. Lucifer elküldte a kiskutyáit, hogy figyeljék őt és a családját, de őt sehol se láttam még.
Miután a démonokkal végeztem, bekopogtam hozzájuk. Adam nyitott ajtót, s Abby is meglátott, meglepődtek. David nem igazán, őt nem érdekelte az egész, akkor még nem tudott a dolgokról.
Abby odajött és megölelt köszönésképpen, a szülei is köszöntek, és David is odavágott egy "hello"-hoz hasonló köszönést.
- Mit keresel itt? - nézett rám Abby mosolyogva.
- Csak erre jártam. Észrevettem, hogy itt vagytok, gondoltam benézek és megkérdezem minden rendben van -e. - néztem rá, közben Adam a szemeivel firtatott.
Elkezdte az ujjamat nézni, amin egy heg volt, a gyűrű miatt, feketében álltam, és vihar is volt. Rájött, hogy ki vagyok. 
- Igen. - válaszolt rá Abby.
- Menjetek be. - mondta az apja neki és az anyjának.
Kijött és becsukta az ajtót maga után. Láttam, hogy Lisa éppen Abbyvel kiabál, ideges volt, majd elkezdett pakolni. El akartak tűnni a városból. Adam kezében pedig ott volt a kasza, amit felém tartott.
- Menj el és hagyj minket békén. - nézett rám, olyan tekintettel, mint aki képest lett volna megölni.
- Azért jöttem, hogy megvédjem a lányod.
- Mi is megtudjuk őt védeni az anyjával. - tartotta a nyakamhoz.
Megállt az idő és rájöttem.. ez volt az a nap amikor eladtam a lelkem Abby életéért. Majd ismét folytatódott minden..
- Maradjatok itt, megtudom őt védeni, nagy veszélyben van.
- Nem. Tűnj el. - vette el a kaszát a nyakamtól és elindult be, becsapta az ajtót és ment pakolni.
Én ott álltam még egy darabig, majd elsétáltam, mikor Abby utánam nézett az ablakból.
- Nagyon fura előérzetem van.. - szólalt meg, mire az apja rászólt, hogy menjen pakolni. - Mi van ha igaza van? Ha valami rossz dolog fog történni? Én hiszek neki..
- Mert bolond vagy, mi is meg tudunk védeni.. - szólalt meg Lisa.
Abby nem mondott erre semmit, elkezdett pakolni.

Elindultak nemsokára az autóval ki a városból, ekkor történt a baleset. Egy kamion oldalról beléjük hajtott, nem kis sebességgel. Davidnak és Abby szüleinek nem lett komolyabb baja, ők ki is másztak.
De Abby.. ő nem volt ilyen szerencsés. Egy vasrúd fúródott a szíve mellé, a szülei pedig nagy nehezen kiszedték a kocsiból, de már rengeteg vért veszített. Lisa próbálta a mentőket hívni, de nem volt térerő. Megjelentem ott.
- Miért nem hallgattatok rám? - néztem rájuk.
Abby a kocsinak volt fektetve, Lisa, Adam és David pedig guggoltak mellette. Akkor megjelent Lucifer pár méterrel arrébb, és Abby szüleit és az öccsét az erejével ellökte onnan. Megjelent a kezében a kasza, nagyon biztosra akart menni Abby halála ügyében. Majd felé dobta, mire én megjelentem előtte, s belém állt, a vége pedig kijött a hátamon, ennyit tehettem érte. A szemem és a seb is elkezdett vakítóan világítani, és ezt egyre erősebben. Egy nagy villanás történt, és Abby felébredt az álmából.

*** (Abby szemszög) ***
Felkeltem és sikítottam, a szívemhez kaptam a kezem és sírtam, mire a többiek berohantak a szobába.
- MI TÖRTÉNT?! - kérdezték.
Nem tudtam mit mondani, sokkolt az egész.. az álmom mintha valóság lett volna.. és bizony az is volt.
- Hol.. van.. Dante..? - motyogtam nagy nehezen.
- Azt hittük veled van.
Ekkor még jobban sírni kezdtem.

58.rész ~ Who the fuck is Exael?

Pár pillanatig a szemét néztem, majd elfordultam és bámultam előre.
- Miért tűntél el? - szólalt meg Dante, ám én némán hallgattam. - Eh. Nem értelek. Azt sem értem, hogy miért akadtál ki amikor az a csók semmit se jelentett nekem. Csak téged mentettelek azzal.
- Kérte valaki, hogy megments?
- Nem. De az öcséd egyedül maradt volna.
- Hisz a szüleim akkor még éltek.
- Ők akkor is meghaltak volna, ha nem adom el a lelkem és azzal nem mentettelek volna meg.
- Ki ölte meg a szüleimet? - néztem rá.
- Exael, a Pokol utolsó lovagja.
- Miért ölte meg őket?
- Nem tudom. Így kellett lennie. - nézett még mindig előre zsebre tett kézzel. - De végre, elmondanád, hogy miért akadtál ki ennyire?
Nem mondtam semmit, elfordultam és csak néztem előre.
- Az a csók nekem nem számított semmit. Szerinted miért vagyok most itt, és miért nem ott? Téged szeretlek, nem őt.
- Voltaképpen.. nem is az zavar, hogy megcsókoltad. Inkább az, ahogyan rád néz.
- Mert, hogy néz rám?
- Komolyan nem vetted észre? - mély levegőt vettem.
- Mit?
- Ő úgy néz rád, ahogy te rám.
- Szerinted szeret?
- Tudom, hogy szeret téged. Hisz belelátok a lelkébe.
- Félsz, hogy elvesz tőled?
Nem mondtam ismét semmit, kicsit lehajtottam a fejem. Mire ő közelebb jött hozzám, és megfogta a kezem.
- Nincs miért félned. Megígértem, hogy sose hagylak egyedül.
Ránéztem, ő pedig halványan elmosolyodott. Majd, a másik kezével a hajamba markolt és megcsókolt.
- Már hiányzott. - szólaltam meg, miután elengedett és csak a kezemet fogta.
- Szokj hozzá, mert ameddig velem vagy, sokat fogsz ebből kapni. - mosolygott ismét rám.
- Észrevettem eddig is. - mosolyodtam el.
Ültünk kézen fogva a padon, amikor kis idő múlva elég nagy szél lett, majd havazni kezdett. Furának tartottam, bár.. azt se tudtam milyen hónap van, azt meg főleg nem, hogy hányadika.
- Hányadika van? - kérdeztem.
Dante nem mondott semmit kb. 1-2 percig, majd utána..
- Már december 21. Boldog szülinapot Cicám. - szólalt meg, elkapott és magához ölelt.

57.rész ~ 20 angyallal kevesebb

Blair felé fordultam.
- Nővéred?
- Igen. Ő Diana.
- Nem értem miért segítünk nekik Blair. - nézett ránk "lenézően" Diana.
Nem hiszem, hogy jól kifogok vele jönni.
- Mi is megakarjuk ölni Lucifert, nem? - támaszkodott neki Blair a falnak.
Diana nem szólt semmit, csak körbenézett.
- Üdv, Dante. - nézett rá Dantera.
Dante nem szólt semmit, kisebb mosolyt ejtett Diana felé.. mire engem elkapott a féltékenység. Dante felé fordultam.
- Honnan ismered ezt a ribancot?
Mikor visszaakartam fordulni Diana kezében volt a tőr és felém tartotta. Ezt hogy?
- Vigyázz jobban a dolgaidra, Abby. - nyújtotta oda a tőrt nekem, közben visszanézett Dantera ismét. - Dante nekem adta el a lelkét, hogy téged megmentsen.
- Tehát te lesmároltad őt? - néztem rá Dantera.
Ő nem szólt semmit, Diana pedig közelebb lépett hozzá és "simulni" kezdett.
- Jól smárol. - nézett rám Diana.
A féltékenységi roham nagyúr. Előkaptam a tőrt és Diana nyakához tartottam, majd a kaszát.. amit nem tudom, hogy honnan húztam elő, de Dante nyakához tettem.
- Jelentett neked az a csók bármit is? - néztem rá Dantera.
Nem szólt semmit, odanyúlt a karomhoz és lassan arrébb nyomta a kezemet, hogy letegyem a kaszát. Majd ugyanezzel a kezével megfogott a derekamnál és közel húzott magához.
- Csak azért tettem, hogy életben maradhass.
- Inkább hagytál volna meghalni.
Miután ezt kimondtam, eltűntem onnan.
- A kurva életbe. - nézett körbe Dante, majd Dianára pillantott. - A faszért kellett neked most ezt csinálnod.
Dante is eltűnt, és jött egy rohadt nagy vihar.

Én megjelentem egy háztetőn, ahonnan éppen beláttam egy parkot. Dante ott jelent meg, én pedig először észre se vettem.
**
Dante ült a padon, amikor 20 angyal megjelent körülötte. Az egyik mögé sétált, leakarta szúrni Dantet, de ő csak ült zsebre tett kézzel tovább a padon csendben. Amikor az angyal megfogta a vállát, rögtön meg is halt. Ekkor láttam azt, hogy a parkban lett egy kisebb fény.. de nem igazán törődtem vele.
**
Dante felállt a padról és elakart sétálni, amikor az egyik angyal elé állt.
- Mit csináltál vele? - nézett Dantera.
- Semmit. - vágta rá Dante kikerülte.
Az angyal ismét megjelent előtte és Danteba vágta az angyaltőrt. Dante ránézett.
- Ennél kicsit erősebb fogpiszkálóval kéne próbálkoznod. - megfogta a tőrt, kihúzta magából és leszúrta vele az angyalt.
Erre már felfigyeltem, de nem törődtem ezzel se különösebben. Dante sétált tovább, mire a többi angyal megtámadta őt. Nem igazán érdekelte ez Dantet, csettintett egyet amivel a 18 angyalnak elvette a kegyét, azok pedig összeestek, ekkor hatalmas fény volt a parkban, amit már nem hagyhattam annyiban.. De mire odateleportáltam Dante eltűnt.. megölt 2 angyalt, a többiektől pedig elvette a kegyét. Remek. Mit tehettem volna.. az embereknek kitöröltem az emlékezetét és kórházba szállítottam őket, majd eltűntem én is és megjelentem a parkban, leültem az egyik padra.
Dante megjelent mellettem.
- Velem miért nem csinálod azt, mint azokkal az angyalokkal előbb? - kérdeztem, közben bámultam az eget, majd ránéztem Dantera. 
- Azért jöttek mert téged kerestek engem pedig megakartak ölni. - nézett rám.
Kicsit ideges lettem. Pár percig nem szóltam semmit, majd..
- Miért adtad vissza a kegyem? - álltam fel. - Miért nem hagytál meghalni?
- Nincs már senki másom, csak te. - állt fel.
Nem mondtam semmit, csendben néztem a szemeit.

56.rész ~ Blairnek van testvére?

Leültünk egy asztalhoz és beszélgetni kezdtünk Blair-rel. Elmondtuk neki, hogy a 4 gyűrű Lucifernél van és az antikrisztust is sikerült átállítani az ő oldalára és, hogy sikeresen megszállt egy testet is már.
- Miért nem ölted meg őket? - nézett Blair Dantera.
Dante pedig nem szólt semmit.
- Mert nem lehet. Az antikrisztus és az, akit megszállt Lucifer, a barátaim. - néztem ki az ablakon.
- Személyesen ismered az antikrisztust? - nézett rám Blair. - Ki az akit megszállt? 
- Ja. - néztem rá. - Régi jó barátom, Chris. Akit pedig megszállt, az expasim, Ryan. Nem ölhetjük meg őket.. ki kell űzni Lucifert Ryan testéből, Christ pedig észhez kell téríteni.
- Ryan és Chris csak egy eszköz neki.
- Hogy érted ezt Blair?
- Te kellesz neki. - nézett rá Dantera, majd rám. - Maga mellé akar állítani téged, Abby. Ezért vadászik rád rohadt sok démon is.
- Hogy mi? Miért? - néztem rá.
- Fél tőled. - forgatta a poharat a kezében. - Sokkal erősebb vagy nála. Nem Lucifer volt az első angyal, hanem te. Ezért vagy te a legerősebb.
Értetlenül néztem rá.. ez tényleg igaz lenne?  Körbenéztem a kávézóban, és úgy éreztem valami nem stimmel.
- Inkább ne itt beszéljük meg ezt, menjünk vissza a hotelba.
Éppen fel akartam állni, amikor egy öreg férfi odaállt elém egy napszemüvegben és megfogta a karomat eléggé erősen. Felálltam, hogy szembekerüljek vele, amikor levette a szemüvegét, a szeme pedig teljesen fekete volt.
Megállt az idő, megfogtam és átvágtam a fejem fölött, egyenesen Blair elé, aki előkapott egy tőrt  majd leszúrta vele, a démon pedig.. meghalt. Blair pedig odanyújtotta nekem a tőrt amivel leszúrta.
- Erre szükséged lesz. 
Majd Dante elkapta a derekam és magához húzott, Blair karját megfogta és eltűntünk, az idő pedig elindult.
Megjelentünk a hotelban, ahol már Amy és David is ott volt.
- Ez ki? - nézett rá Amy Blair-re.
- Majd később elmondom, most el kell tűnnünk a városból.
Akkor megjelent ott egy lány, démon volt. Megfordultam és azonnal előkaptam a tőrt, amit Blair adott oda, és a nyakához tartottam, egy mozdulat és a nyakába vágtam volna. Mire Blair..
- Ne! - fogta meg a kezem.
Értetlenül néztem rá ismét.
- Nem úgy volt, hogy démonokat ölsz?
- Démonokat ölök, igen. De ő a nővérem.

55.rész ~ Régi barát

06:50 
Fura.. Amyék visszajöttek hajnalban, de 6-ra ismét eltűntek.. vadászni mehettek? Komolyan ennyi szörny mászkál a világban? Érthető. De mondjuk nem kellene aggódnom, elvégre Davidot profi vadásszá edzettem, és Amy pedig vámpír.. biztos vagyok benne, hogy semmi bajuk sincs. Ám nem sokáig rágódtam ezen, inkább eltereltem a figyelmem.
- Danteeee. - ültem fel az ágyon.
- Hm? - nézett rám.
Elkezdtem piszkálni.
- Hagyd abba. - mondta. - Hallod? Hagyd abba.
Nem igazán érdekelt, piszkáltam tovább. Szuszogtam a nyakába, oldalát piszkáltam, csikiztem.. mindent csináltam.
- Na jól van. - akkor elkapta a kezeim és a párnába nyomta őket, majd fölém hajolt és rám nézett. - Direkt kekeckedsz? Úgyis erősebb vagyok.
- Hááh, azt te csak hiszed.- löktem le magamról, majd felálltam az ágyról. - Megyek sétálni, jössz?
Dante bólintott egyet, felöltöztünk és az ajtó felé vettük az irányt.

Köd volt.
- Imádom mikor köd van. - indultam el a hoteltól.
Dante szó nélkül jött utánam. Sétáltunk, közben pedig beszélgettünk erről-arról Danteval, mikor csepegni kezdett az eső. Megálltam és az felnéztem az égre, majd becsuktam a szemeim.
- Néha úgy lennék csak egy sima ember. Nem tudván a démonokról, a szörnyekről.. semmilyen természetfeletti lényről. Minden más lenne, talán.. jobb is lenne az életem. - ránéztem Dantera - De végül is, nem olyan rossz ez.. legalább megmentem az embereket, amit tulajdonképpen nem tudom miért teszek. De ezek csak felesleges kérdések, nemde? Valakinek úgyis meg kell menteni őket.
- Nemcsak te szeretnél néha sima ember lenni, szerinted én még sose akartam volna normális életet? Hidd el, nem könnyű a Halálnak lenni, bármennyire is annak tűnik. De ez a sorsom, ahogy neked is az, hogy megmentsd az embereket Lucifertől.
- Igazad van.
Ezt a beszélgetést lezárva sétáltunk tovább a nagy ködben, ami mellesleg kicsit sem akart feloszlani. Beszélgettünk még arról is, hogy Lucifert minél előbb meg kell keresnem és megakadályoznom. Túl kevés az idő, túl sok a baj.
Nemsokkal később, meghallottam egy ismerős hangot mögülünk.
- Abby Dahlia Winchester!
Mind a ketten Danteval egyszerre fordultunk hátra megnézni ki ő. Nem hittem a szememnek.. Blair!
~ Hogy beavassalak titeket, Blair a legjobb barátnőm volt mikor még Chicago-ban laktunk. Szinte majdnem olyan volt nekem, mint Amy. Ő is a testvéremnek számított már, csak aztán vele nem beszéltem, miután el kellett mennünk Chicago-ból is. ~
Miközben Blair engem nézett, a szemei feketék lettek, mint egy démonnak.. amikor megállt az idő, csak mi hárman tudtunk mozogni. Dante elakart indulni felé, hogy megölje, amikor megállítottam.
- Ne. Ő a barátnőm.
Dante értetlenül nézett rám, Blair pedig elmosolyodott, majd odafutott hozzám és a nyakamba ugrott.
- Blair tartozol nekem egy magyarázattal. - néztem rá morcisan mikor elengedett.
- Tudom, tudom, tudom! Igen, mindvégig démon voltam, csak tudod én is olyan vagyok, mint te.. lázadok a fajom ellen. Nem tetszett sose, hogy ártatlan embereket ölnek meg, ezért én őket ölöm. - mosolygott rám Blair. - Mellesleg azért kerestelek fel téged, hogy segítsek megölni Lucifert.
Akkor elindult az idő, és sétáltunk tovább, Blair elől, Dante és én pedig mentünk utána.
- Látom az is igaz, hogy a Halál összeállt egy angyallal. - fordult felénk - De amúgy rohadt jól néztek ki együtt.
Majd előrefordult és sétált tovább egy kávézóhoz.