06:50
Fura.. Amyék visszajöttek hajnalban, de 6-ra ismét eltűntek.. vadászni mehettek? Komolyan ennyi szörny mászkál a világban? Érthető. De mondjuk nem kellene aggódnom, elvégre Davidot profi vadásszá edzettem, és Amy pedig vámpír.. biztos vagyok benne, hogy semmi bajuk sincs. Ám nem sokáig rágódtam ezen, inkább eltereltem a figyelmem.
- Danteeee. - ültem fel az ágyon.
- Hm? - nézett rám.
Elkezdtem piszkálni.
- Hagyd abba. - mondta. - Hallod? Hagyd abba.
Nem igazán érdekelt, piszkáltam tovább. Szuszogtam a nyakába, oldalát piszkáltam, csikiztem.. mindent csináltam.
- Na jól van. - akkor elkapta a kezeim és a párnába nyomta őket, majd fölém hajolt és rám nézett. - Direkt kekeckedsz? Úgyis erősebb vagyok.
- Hááh, azt te csak hiszed.- löktem le magamról, majd felálltam az ágyról. - Megyek sétálni, jössz?
Dante bólintott egyet, felöltöztünk és az ajtó felé vettük az irányt.
Köd volt.
- Imádom mikor köd van. - indultam el a hoteltól.
Dante szó nélkül jött utánam. Sétáltunk, közben pedig beszélgettünk erről-arról Danteval, mikor csepegni kezdett az eső. Megálltam és az felnéztem az égre, majd becsuktam a szemeim.
- Néha úgy lennék csak egy sima ember. Nem tudván a démonokról, a szörnyekről.. semmilyen természetfeletti lényről. Minden más lenne, talán.. jobb is lenne az életem. - ránéztem Dantera - De végül is, nem olyan rossz ez.. legalább megmentem az embereket, amit tulajdonképpen nem tudom miért teszek. De ezek csak felesleges kérdések, nemde? Valakinek úgyis meg kell menteni őket.
- Nemcsak te szeretnél néha sima ember lenni, szerinted én még sose akartam volna normális életet? Hidd el, nem könnyű a Halálnak lenni, bármennyire is annak tűnik. De ez a sorsom, ahogy neked is az, hogy megmentsd az embereket Lucifertől.
- Igazad van.
Ezt a beszélgetést lezárva sétáltunk tovább a nagy ködben, ami mellesleg kicsit sem akart feloszlani. Beszélgettünk még arról is, hogy Lucifert minél előbb meg kell keresnem és megakadályoznom. Túl kevés az idő, túl sok a baj.
Nemsokkal később, meghallottam egy ismerős hangot mögülünk.
- Abby Dahlia Winchester!
Mind a ketten Danteval egyszerre fordultunk hátra megnézni ki ő. Nem hittem a szememnek.. Blair!
~ Hogy beavassalak titeket, Blair a legjobb barátnőm volt mikor még Chicago-ban laktunk. Szinte majdnem olyan volt nekem, mint Amy. Ő is a testvéremnek számított már, csak aztán vele nem beszéltem, miután el kellett mennünk Chicago-ból is. ~
Miközben Blair engem nézett, a szemei feketék lettek, mint egy démonnak.. amikor megállt az idő, csak mi hárman tudtunk mozogni. Dante elakart indulni felé, hogy megölje, amikor megállítottam.
- Ne. Ő a barátnőm.
Dante értetlenül nézett rám, Blair pedig elmosolyodott, majd odafutott hozzám és a nyakamba ugrott.
- Blair tartozol nekem egy magyarázattal. - néztem rá morcisan mikor elengedett.
- Tudom, tudom, tudom! Igen, mindvégig démon voltam, csak tudod én is olyan vagyok, mint te.. lázadok a fajom ellen. Nem tetszett sose, hogy ártatlan embereket ölnek meg, ezért én őket ölöm. - mosolygott rám Blair. - Mellesleg azért kerestelek fel téged, hogy segítsek megölni Lucifert.
Akkor elindult az idő, és sétáltunk tovább, Blair elől, Dante és én pedig mentünk utána.
- Látom az is igaz, hogy a Halál összeállt egy angyallal. - fordult felénk - De amúgy rohadt jól néztek ki együtt.
Majd előrefordult és sétált tovább egy kávézóhoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése