58.rész ~ Who the fuck is Exael?

Pár pillanatig a szemét néztem, majd elfordultam és bámultam előre.
- Miért tűntél el? - szólalt meg Dante, ám én némán hallgattam. - Eh. Nem értelek. Azt sem értem, hogy miért akadtál ki amikor az a csók semmit se jelentett nekem. Csak téged mentettelek azzal.
- Kérte valaki, hogy megments?
- Nem. De az öcséd egyedül maradt volna.
- Hisz a szüleim akkor még éltek.
- Ők akkor is meghaltak volna, ha nem adom el a lelkem és azzal nem mentettelek volna meg.
- Ki ölte meg a szüleimet? - néztem rá.
- Exael, a Pokol utolsó lovagja.
- Miért ölte meg őket?
- Nem tudom. Így kellett lennie. - nézett még mindig előre zsebre tett kézzel. - De végre, elmondanád, hogy miért akadtál ki ennyire?
Nem mondtam semmit, elfordultam és csak néztem előre.
- Az a csók nekem nem számított semmit. Szerinted miért vagyok most itt, és miért nem ott? Téged szeretlek, nem őt.
- Voltaképpen.. nem is az zavar, hogy megcsókoltad. Inkább az, ahogyan rád néz.
- Mert, hogy néz rám?
- Komolyan nem vetted észre? - mély levegőt vettem.
- Mit?
- Ő úgy néz rád, ahogy te rám.
- Szerinted szeret?
- Tudom, hogy szeret téged. Hisz belelátok a lelkébe.
- Félsz, hogy elvesz tőled?
Nem mondtam ismét semmit, kicsit lehajtottam a fejem. Mire ő közelebb jött hozzám, és megfogta a kezem.
- Nincs miért félned. Megígértem, hogy sose hagylak egyedül.
Ránéztem, ő pedig halványan elmosolyodott. Majd, a másik kezével a hajamba markolt és megcsókolt.
- Már hiányzott. - szólaltam meg, miután elengedett és csak a kezemet fogta.
- Szokj hozzá, mert ameddig velem vagy, sokat fogsz ebből kapni. - mosolygott ismét rám.
- Észrevettem eddig is. - mosolyodtam el.
Ültünk kézen fogva a padon, amikor kis idő múlva elég nagy szél lett, majd havazni kezdett. Furának tartottam, bár.. azt se tudtam milyen hónap van, azt meg főleg nem, hogy hányadika.
- Hányadika van? - kérdeztem.
Dante nem mondott semmit kb. 1-2 percig, majd utána..
- Már december 21. Boldog szülinapot Cicám. - szólalt meg, elkapott és magához ölelt.

57.rész ~ 20 angyallal kevesebb

Blair felé fordultam.
- Nővéred?
- Igen. Ő Diana.
- Nem értem miért segítünk nekik Blair. - nézett ránk "lenézően" Diana.
Nem hiszem, hogy jól kifogok vele jönni.
- Mi is megakarjuk ölni Lucifert, nem? - támaszkodott neki Blair a falnak.
Diana nem szólt semmit, csak körbenézett.
- Üdv, Dante. - nézett rá Dantera.
Dante nem szólt semmit, kisebb mosolyt ejtett Diana felé.. mire engem elkapott a féltékenység. Dante felé fordultam.
- Honnan ismered ezt a ribancot?
Mikor visszaakartam fordulni Diana kezében volt a tőr és felém tartotta. Ezt hogy?
- Vigyázz jobban a dolgaidra, Abby. - nyújtotta oda a tőrt nekem, közben visszanézett Dantera ismét. - Dante nekem adta el a lelkét, hogy téged megmentsen.
- Tehát te lesmároltad őt? - néztem rá Dantera.
Ő nem szólt semmit, Diana pedig közelebb lépett hozzá és "simulni" kezdett.
- Jól smárol. - nézett rám Diana.
A féltékenységi roham nagyúr. Előkaptam a tőrt és Diana nyakához tartottam, majd a kaszát.. amit nem tudom, hogy honnan húztam elő, de Dante nyakához tettem.
- Jelentett neked az a csók bármit is? - néztem rá Dantera.
Nem szólt semmit, odanyúlt a karomhoz és lassan arrébb nyomta a kezemet, hogy letegyem a kaszát. Majd ugyanezzel a kezével megfogott a derekamnál és közel húzott magához.
- Csak azért tettem, hogy életben maradhass.
- Inkább hagytál volna meghalni.
Miután ezt kimondtam, eltűntem onnan.
- A kurva életbe. - nézett körbe Dante, majd Dianára pillantott. - A faszért kellett neked most ezt csinálnod.
Dante is eltűnt, és jött egy rohadt nagy vihar.

Én megjelentem egy háztetőn, ahonnan éppen beláttam egy parkot. Dante ott jelent meg, én pedig először észre se vettem.
**
Dante ült a padon, amikor 20 angyal megjelent körülötte. Az egyik mögé sétált, leakarta szúrni Dantet, de ő csak ült zsebre tett kézzel tovább a padon csendben. Amikor az angyal megfogta a vállát, rögtön meg is halt. Ekkor láttam azt, hogy a parkban lett egy kisebb fény.. de nem igazán törődtem vele.
**
Dante felállt a padról és elakart sétálni, amikor az egyik angyal elé állt.
- Mit csináltál vele? - nézett Dantera.
- Semmit. - vágta rá Dante kikerülte.
Az angyal ismét megjelent előtte és Danteba vágta az angyaltőrt. Dante ránézett.
- Ennél kicsit erősebb fogpiszkálóval kéne próbálkoznod. - megfogta a tőrt, kihúzta magából és leszúrta vele az angyalt.
Erre már felfigyeltem, de nem törődtem ezzel se különösebben. Dante sétált tovább, mire a többi angyal megtámadta őt. Nem igazán érdekelte ez Dantet, csettintett egyet amivel a 18 angyalnak elvette a kegyét, azok pedig összeestek, ekkor hatalmas fény volt a parkban, amit már nem hagyhattam annyiban.. De mire odateleportáltam Dante eltűnt.. megölt 2 angyalt, a többiektől pedig elvette a kegyét. Remek. Mit tehettem volna.. az embereknek kitöröltem az emlékezetét és kórházba szállítottam őket, majd eltűntem én is és megjelentem a parkban, leültem az egyik padra.
Dante megjelent mellettem.
- Velem miért nem csinálod azt, mint azokkal az angyalokkal előbb? - kérdeztem, közben bámultam az eget, majd ránéztem Dantera. 
- Azért jöttek mert téged kerestek engem pedig megakartak ölni. - nézett rám.
Kicsit ideges lettem. Pár percig nem szóltam semmit, majd..
- Miért adtad vissza a kegyem? - álltam fel. - Miért nem hagytál meghalni?
- Nincs már senki másom, csak te. - állt fel.
Nem mondtam semmit, csendben néztem a szemeit.

56.rész ~ Blairnek van testvére?

Leültünk egy asztalhoz és beszélgetni kezdtünk Blair-rel. Elmondtuk neki, hogy a 4 gyűrű Lucifernél van és az antikrisztust is sikerült átállítani az ő oldalára és, hogy sikeresen megszállt egy testet is már.
- Miért nem ölted meg őket? - nézett Blair Dantera.
Dante pedig nem szólt semmit.
- Mert nem lehet. Az antikrisztus és az, akit megszállt Lucifer, a barátaim. - néztem ki az ablakon.
- Személyesen ismered az antikrisztust? - nézett rám Blair. - Ki az akit megszállt? 
- Ja. - néztem rá. - Régi jó barátom, Chris. Akit pedig megszállt, az expasim, Ryan. Nem ölhetjük meg őket.. ki kell űzni Lucifert Ryan testéből, Christ pedig észhez kell téríteni.
- Ryan és Chris csak egy eszköz neki.
- Hogy érted ezt Blair?
- Te kellesz neki. - nézett rá Dantera, majd rám. - Maga mellé akar állítani téged, Abby. Ezért vadászik rád rohadt sok démon is.
- Hogy mi? Miért? - néztem rá.
- Fél tőled. - forgatta a poharat a kezében. - Sokkal erősebb vagy nála. Nem Lucifer volt az első angyal, hanem te. Ezért vagy te a legerősebb.
Értetlenül néztem rá.. ez tényleg igaz lenne?  Körbenéztem a kávézóban, és úgy éreztem valami nem stimmel.
- Inkább ne itt beszéljük meg ezt, menjünk vissza a hotelba.
Éppen fel akartam állni, amikor egy öreg férfi odaállt elém egy napszemüvegben és megfogta a karomat eléggé erősen. Felálltam, hogy szembekerüljek vele, amikor levette a szemüvegét, a szeme pedig teljesen fekete volt.
Megállt az idő, megfogtam és átvágtam a fejem fölött, egyenesen Blair elé, aki előkapott egy tőrt  majd leszúrta vele, a démon pedig.. meghalt. Blair pedig odanyújtotta nekem a tőrt amivel leszúrta.
- Erre szükséged lesz. 
Majd Dante elkapta a derekam és magához húzott, Blair karját megfogta és eltűntünk, az idő pedig elindult.
Megjelentünk a hotelban, ahol már Amy és David is ott volt.
- Ez ki? - nézett rá Amy Blair-re.
- Majd később elmondom, most el kell tűnnünk a városból.
Akkor megjelent ott egy lány, démon volt. Megfordultam és azonnal előkaptam a tőrt, amit Blair adott oda, és a nyakához tartottam, egy mozdulat és a nyakába vágtam volna. Mire Blair..
- Ne! - fogta meg a kezem.
Értetlenül néztem rá ismét.
- Nem úgy volt, hogy démonokat ölsz?
- Démonokat ölök, igen. De ő a nővérem.

55.rész ~ Régi barát

06:50 
Fura.. Amyék visszajöttek hajnalban, de 6-ra ismét eltűntek.. vadászni mehettek? Komolyan ennyi szörny mászkál a világban? Érthető. De mondjuk nem kellene aggódnom, elvégre Davidot profi vadásszá edzettem, és Amy pedig vámpír.. biztos vagyok benne, hogy semmi bajuk sincs. Ám nem sokáig rágódtam ezen, inkább eltereltem a figyelmem.
- Danteeee. - ültem fel az ágyon.
- Hm? - nézett rám.
Elkezdtem piszkálni.
- Hagyd abba. - mondta. - Hallod? Hagyd abba.
Nem igazán érdekelt, piszkáltam tovább. Szuszogtam a nyakába, oldalát piszkáltam, csikiztem.. mindent csináltam.
- Na jól van. - akkor elkapta a kezeim és a párnába nyomta őket, majd fölém hajolt és rám nézett. - Direkt kekeckedsz? Úgyis erősebb vagyok.
- Hááh, azt te csak hiszed.- löktem le magamról, majd felálltam az ágyról. - Megyek sétálni, jössz?
Dante bólintott egyet, felöltöztünk és az ajtó felé vettük az irányt.

Köd volt.
- Imádom mikor köd van. - indultam el a hoteltól.
Dante szó nélkül jött utánam. Sétáltunk, közben pedig beszélgettünk erről-arról Danteval, mikor csepegni kezdett az eső. Megálltam és az felnéztem az égre, majd becsuktam a szemeim.
- Néha úgy lennék csak egy sima ember. Nem tudván a démonokról, a szörnyekről.. semmilyen természetfeletti lényről. Minden más lenne, talán.. jobb is lenne az életem. - ránéztem Dantera - De végül is, nem olyan rossz ez.. legalább megmentem az embereket, amit tulajdonképpen nem tudom miért teszek. De ezek csak felesleges kérdések, nemde? Valakinek úgyis meg kell menteni őket.
- Nemcsak te szeretnél néha sima ember lenni, szerinted én még sose akartam volna normális életet? Hidd el, nem könnyű a Halálnak lenni, bármennyire is annak tűnik. De ez a sorsom, ahogy neked is az, hogy megmentsd az embereket Lucifertől.
- Igazad van.
Ezt a beszélgetést lezárva sétáltunk tovább a nagy ködben, ami mellesleg kicsit sem akart feloszlani. Beszélgettünk még arról is, hogy Lucifert minél előbb meg kell keresnem és megakadályoznom. Túl kevés az idő, túl sok a baj.
Nemsokkal később, meghallottam egy ismerős hangot mögülünk.
- Abby Dahlia Winchester!
Mind a ketten Danteval egyszerre fordultunk hátra megnézni ki ő. Nem hittem a szememnek.. Blair!
~ Hogy beavassalak titeket, Blair a legjobb barátnőm volt mikor még Chicago-ban laktunk. Szinte majdnem olyan volt nekem, mint Amy. Ő is a testvéremnek számított már, csak aztán vele nem beszéltem, miután el kellett mennünk Chicago-ból is. ~
Miközben Blair engem nézett, a szemei feketék lettek, mint egy démonnak.. amikor megállt az idő, csak mi hárman tudtunk mozogni. Dante elakart indulni felé, hogy megölje, amikor megállítottam.
- Ne. Ő a barátnőm.
Dante értetlenül nézett rám, Blair pedig elmosolyodott, majd odafutott hozzám és a nyakamba ugrott.
- Blair tartozol nekem egy magyarázattal. - néztem rá morcisan mikor elengedett.
- Tudom, tudom, tudom! Igen, mindvégig démon voltam, csak tudod én is olyan vagyok, mint te.. lázadok a fajom ellen. Nem tetszett sose, hogy ártatlan embereket ölnek meg, ezért én őket ölöm. - mosolygott rám Blair. - Mellesleg azért kerestelek fel téged, hogy segítsek megölni Lucifert.
Akkor elindult az idő, és sétáltunk tovább, Blair elől, Dante és én pedig mentünk utána.
- Látom az is igaz, hogy a Halál összeállt egy angyallal. - fordult felénk - De amúgy rohadt jól néztek ki együtt.
Majd előrefordult és sétált tovább egy kávézóhoz.