Elfordult tőlem.. ránéztem. Jobb kezemben megjelent egy kasza.. bizony, az A Kasza. Ránéztem a kezemben lévő kaszára, majd ismét vissza Dantera, aki még mindig háttal állt nekem. Pontosabban, fogalmam sincs mit csinált. De én nem tudom miért, megtámadtam.. megakartam ölni. Meg is sebeztem, belevágtam a bal vállába.
Ő azzal megfordult, és engem nekivágott a falnak (pont, mint Timet). Nem tudtam nagyon mozogni.
- Miért nem segítettél?
- Tudod, hogy nem tudtam. - nézett rám, és közelebb lépett.
- Persze.
Akkor még közelebb jött, odaállt elém és megcsókolt.
What the hell was that?
Akkor az eszembe jutott "pár" elfelejtett emlék, beleértve azt is, hogy Dante miért nem tudott ott lenni velem.
- Sajnálom. - néztem rá.
Nem szólt semmit, elengedett. Leült a kanapéra.
- Dante. - mentem oda hozzá.
- Na? - kérdezte, közben a vállát nézte.
- Ne haragudj rám.
- Nem haragszom. - dobott felém egy mosolynak nevezhetőt.
Leültem mellé.
- Várj. - fogtam meg a kezét. - Majd én.
- Nem akarsz megint megvágni? - nézett rám.
- Jaj már.. - néztem rá. - Bízz bennem.
Akkor egy halvány mosolyt dobtam felé. Levette a pólóját, és hagyta, hogy megnézzem a sebét. Ahogyan a sebe felett "átsuhant" a kezem, az begyógyult.
- Várj egy kicsit. - keltem fel és kisétáltam a fürdőbe vizes kendőért.
Mikor visszaértem, lehuppantam ismét mellé és letöröltem a vért a válláról. Majd felálltam és odasétáltam az asztalhoz, amellett pedig ott volt egy szemetesláda, és eldobtam a kendőt. Dante addig felvette a pólóját. Pont akkor jöttek vissza Amyék.
Majd megjelent egy angyal a szobában.
- Hát te mit akarsz? - néztem rá.
- Nyugi Abby, nem érted jöttem. - mondta az angyal.
- Akkor mit akarsz? - kérdezte Amy.
- Davidért jöttem. - nézett rá Davidra. - Velem kell jönnöd.
Majd elindult felé.
Persze én nem hagytam.. megtámadtam az angyalt, de eléggé szét voltam úgy tűnik esve, elvágott magától.
Én leestem a földre. Nem tudom, mintha elszívta volna az erőmet valami.
Jött felém az angyal, és megjelent a kezében az angyaltőr.
- Ugyanolyan engedetlen vagy, mint voltál. - fogott meg, és leakart szúrni.
Akkor Dante megjelent mögötte, és a hátánál "belenyúlt" és a kegyét elvette tőle, ő pedig összeesett és meghalt. Majd felsegített a földről, és odanyújtotta felém a másik angyal kegyét. Én pedig csak értetlenül néztem rá, ahogy a többiek is.
- Erősebb leszel tőle. - mosolygott rám.
Belementem.
- Ez fájni fog kicsit.
Akkor belenyúlt a mellkasomba és "elhelyezte" a kegyet bennem. Megint ketten maradtunk, Amy és David ismét mentek valahova.. azt hiszem vadászni. Én odasétáltam az ablakhoz. Dante megjelent mögöttem.
- Sajnálom. - mondta.
Felé fordultam.
- Mit? - néztem rá kérdőn.
- Mindent. Soha többé nem fogom hagyni, hogy bajod essen.. - megfogta az arcom és megcsókolt. Különös ez nagyon jól esett. Jól van, igaz, hogy mi szinte "együtt voltunk", mielőtt bekerültem a Pokolba. De akkor is..
Ááám ebből bizony megint más lett. Egyik pillanatról a másikra megtörtént az egész. Áhááá, lefeküdtünk, MEGINT. Pszt.!
***
- Ahhoz képest, hogy egy angyal vagy, az ágyban nem vagy az. - mondta és felállt az ágyról, vette magára a pólóját.
- Hogy érted ezt? - néztem rá.
- Hát.. mondhatni majdnem "belehaltam". - mondta, én pedig elnevettem magam.
Nagyon beteg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése