- David elmegyünk inni? - nézett Chris rá.
- Khm. Még csak 15 éves. - mondtam.
- És? Ivott már, hisz te mondtad neki, hogy ihat. - nézett rám.
Nem mondtam semmit. Lényegében igaz volt.. tudom, nem pont a megfelelő nővéri törődés, de még mindig jobb, mintha drogozni, vagy depressziós lenne. Ami előfordulhat, annak köszönhetően amit csinálunk.
- Jól van. - néztem rá. - Menjetek.
- Kösssssszzziiii. - ölelt meg.
Majd elmentek.
Ketten maradtunk Amyvel.
- Mit mondott neked Ryan? - nézett rám. - Na és Dante?
- Hát Ryan azt mondta, hogy tudod.. - sóhajtottam. - hogy el kell felejtenie engem, és hogy úgy könnyebb lesz ha elmegy.. meg nekem is jobb lenne. És nem tudom.. részben igaza van, mert így mégiscsak nem kell aggódnom, hogy Ryan féltékenysége miatt Dante megölné.
- És te jól bírod?
- Ahhoz képest amit vártam.. ja, jól. - néztem rá mosolyogva. - Fura, de most nem bánom, hogy egyikőjük sincs velem.
- Én is elmenjek? - nevetett és felállt.
- Perszeeee, hogy nem! Te maradsz. - húztam vissza.
Ledőlt mellém, és mint a velünk egykorú lányok ugye.. beszélgettünk fiúkról, arról, hogy mi van akkor most velem és Danteval.. etc. Körülbelül 1 óráig beszélhettünk normálisan egymással.. akkor megjelent ott egy férfi.
- Estét. - szólalt meg mögöttünk.
Mind a ketten, Amy és én is felugrottunk, hogy ki az. Nem ismertük, bár nekem kicsit ismerős volt..
- Ki maga? - nézett rá Amy.
- Szerintem Abby pontosan tudja ki vagyok. - nézett rám. - Nem?
Ránéztem először Amyre, majd a férfira.
- Nem igazán. - néztem rá bugyuta fejjel. - De bevallom ismerős.
- Tényleg semmire sem emlékszel. - mosolyodott el.
- Mire gondol? Ki maga? - értetlenkedtem.
- Az egyik "társad", vagy lehet úgyis mondani, hogy testvéred. - eltűnt, és megjelent mögöttünk az ajtónál. - Amikor még a Mennyben voltál.
- Te egy angyal vagy? - nézett rá Amy.
- Egy arkangyal. - pillantott rá Amyre a férfi. - Te meg gondolom Abbynek a vámpír barátnője vagy.
- Aha.. - szorította ökölbe a kezét Amy. - és mégis miért jött?
- Abbyért. - nézett rám. - Most velem jössz.
- Nem. - ellenkeztem. - Mégis miért mennék?
- Mert jönnöd kell.
- Nem igazán érdekel, hogy mit kell és mit nem kell. - mondtam.
Akkor a férfi megtámadott engem.
Mivel mondta, hogy arkangyal.. ezért gondoltam, hogy nála is van egy olyan tőr, ami az én dzsekimből szokott kicsúszni amikor előjön az "angyali erőm". Jól sejtettem, megpillantottam az öltönye alatt, és gondolkodás nélkül megfogtam, kirántottam és leszúrtam vele.
A padlóba pedig két fekete szárny "égett".
- Azta k*rva. - mondta Amy.
Elnevettem magam.
- Most mi van? - nézett rám.
- Semmi. - nevettem. - Jó kis szárnyai voltak, mi?
- Neked miért nem volt ilyen amikor villámlott? - nézett le a férfire.
- Mivel én bukott angyal vagyok, ő nem volt az. Nekem azért voltak szakadtak a szárnyaim, de ha megtalálom a kegyem, akkor ilyenné vállnak. - mondtam és ránéztem a tőrre. - Ezt meg szerintem elteszem, még jól jöhet ha éppenséggel nem jönne elő az angyali erőm és egy angyal megtámad ismét.
Odasétáltam a kanapéhoz és letettem a tőrt. Akkor megjött Chris éppen.
- Hát itt mi az anyám történt? - nézett szét Chris. - Az meg ki?
- Egy angyal, megtámadott. Meg kellett védetünk magunkat. - néztem rá. - Na húzzunk innen.
Bólintottak, megfogtam a tőrt, betettem a pólóm alá, Amy és Chris is összeszedték a cuccaikat és amik kellenek. Felkaptam a dzsekimet és elvettem a kocsikulcsot. Szó nélkül ott hagytuk a szobát.
- David hol van? - kérdeztem Christ, miközben sétáltunk le a lépcsőn.
- Levegőzik.
Bólintottam, leértünk.
- Pattanj be a kocsiba David. - szóltam oda hozzá, mivel éppen ott ült az egyik padon a szálloda előtt.
Értetlenül nézett rám.
- Majd elmondunk mindent a kocsiban.
Szó nélkül beült, mi pedig elhajtottunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése