51.rész ~ Főnix

(Amy szemszög)
- Abby meghalt. - kezdtem bele. - És...
- Tudom miért hívtatok. - vágott bele a szavamba Dante. - Nem tudtam jönni mikor ő hívott.
- Akkor hozd ki most. - néztem rá.
- Nem tudom.. nem elég az idő. - dőlt neki a falnak. - Amikor ti megköttök, Lucifer nem tud irányítani, de ez nem tart sokáig, ezért kevés. És mielőtt bármit mondanál ismét, ne utasítgassatok engem semmire.
- Csak azt akartam volna, hogy hozd ki Abbyt.. - dőltem neki a falnak és lehajtottam a fejem. - De látom már ez is lehetetlen. Nagyszerű.. Chris is ellenünk fordul, Ryan is.. Abbyt pedig semmiféleképpen se tudjuk visszahozni már.
Egy ideig csend volt.
- Lucifer ugyanúgy angyal maradt.. tehát a tőrrel megtudjátok őt sebezni. De ne higgyétek, hogy olyan könnyű lesz. Tudni fogja, hogy megpróbáljátok megállítani. - nézett ránk Dante. - Döntenetek kell: vagy megölitek őt és Ryant is, vagy valahogy visszazárjátok a ketrecébe. De..
Mire befejezte volna, eltűnt.
- Elegem van már Luciferből. - sóhajtott David.
- Nekem is!
Elmentünk Abby sírjához.. kiástuk, és elvettük tőle a tőrt, őt pedig visszatemettük.
- Már csak azt kell kitalálnunk, hogy Lucifer hol lehet. - dőltem neki a kocsinak. - Ötlet?
David megvonta a vállát, gondoltam, hogy nincs ötlete. Akkor nekem eszembe jutott valami.
- Szállj be! - mondtam neki, majd beültünk és visszamentünk a szobába.
A szobába érve, megkötöttük ismét Dantet.
- Menjünk el Timhez. - vetettem fel az ötletet.
- Szerintem nem jó ötlet. - mondta David.
- Nem. - vágta rá Dante. - Csak ő az egyetlen egy boszorkány akit ismertek, valóban jó ötlet. Megyek veletek.
- Na és Lucifer? - néztem rá.
- Most még nyugton van. - tette zsebre a kezeit.
Hát jó..
Utánajártunk, hogy mégis hol lehetnek. Meg is találtuk őket egy hotelban. Mikor felmentünk a szobába, Tim megakart minket támadni.. vagyis mondhatni inkább ölni. A hátunk mögött állt, és felénk nyújtotta a kezeit, ami elektromossággal volt feltöltve, valami hókusz-pók miatt ismét.
- Komolyan? Még egy embert? - szólalt meg.
Megrémültünk. Akkor Dante megjelent előtte.
- Meg ne próbáld. - szólalt meg Dante.
Tim elkezdett futni az ablakhoz, hogy kiugrik, de Dante gyorsabb volt persze. Megjelent az ablakban és Timet a szoba másik felében hozzávágta a falhoz. Ő elkezdett fetrengeni a földön, Dante pedig megjelent ott előtte.
- Hogyha segítesz nekünk, kapsz egy évnyi menekülést. De egyszer úgyis megtalállak. - állt Dante Tim előtt. - Tudod, hogy nem érnek semmit ellenem a kis varázslataid.
Nem kellett kétszer mondania Dantenak, Tim azonnal belement. Elmondtuk neki, hogy mi történt.. az egészet, hogy Chris, Lucifer és Ryan.. stb.
- Amúgy, van olyan varázslat amivel meglehet szüntetni örökre a kötést a Halálon? - kérdeztem.
- Van. - nézett rám. - De a hozzávaló elég ritka. Sőt, szinte már nincs.
- És mégis mi az? - jött oda David.
Dante csak ott állt hátrébb a falnak dőlve.
- Főnix hamu.
Mivel a könyvet magunkkal hoztuk, leszaladtam érte, Dante és David pedig fenn maradt a szobában Timmel, nehogy elszökjön mégis, bár tudja, hogy akkor halott.
Pár perc alatt vissza is értem. Rengeteg könyvben utánanéztünk a Főnixeknek.
- Áhá. - szólalt meg David.
- Mi az? - néztem rá. - Találtál valamit?
- Ja. Figyeld, "az utolsó Főnix 1866-ban meghalt." - nézett rám. - Tehát ennyit erről.
- Nem. - sétáltam oda. - Hol halt meg? Odamegyünk.
- Austin, Texas.
- Jól van, megyünk oda. - mondtam, ekkor Dante eltűnt. - Tim te velünk jössz.
- Minek?
- Ha nem akarod, hogy Dante kicsinálja a hülye fejedet, velünk jössz! - néztem rá. - Mellesleg kell valaki aki felismeri, ha egy Főnix-el van dolgunk.
- Igaz. - mondta.
Akkor lementünk és beültünk a kocsiba, elindultunk Austin-ba. Hát.. Hope-tól elég messze volt, 5-6 óra, de szinte hajtottunk, ezért csak kb. 4 volt.
David elvette a Colt-ot. Sétálva Austin utcáin, elhaladtunk egy sikátor előtt, ahol láttunk egy férfit spontán meggyulladni. A Főnix volt, futni kezdett. De mivel Davidnál volt a colt, nem sok esélye volt. Elég jól célzott már a kis gyagyás, egyre lelőtte, a Főnix pedig hamuvá vált.
Összeszedtük a hamut és elmentünk egy motelba, mivel a könyveket és a többit hoztuk magunkkal, a motelszobában Tim levette a kötést Danteről.
- Végre. - jelent meg a szobában. - Nem gondoltam volna amúgy, hogy sikerül. De köszönöm.
- Ezért ugye már nem akarsz megölni? - kérdezte Tim.
- Nem az életemet mentetted meg, csak megszabadítottál Lucifertől, ezért ne akarj sokat. - nézett rá Dante.
- Jó bocs.
Akkor eltűnt.
Remélem Abbyért mentél már!