Hát, elmentem a Pokolba Abby lelkéért. Közben a kegyét is megszereztem, amíg ő ott volt lent. Kijöttem a Pokolból és Abbyt pedig "kiástam" a föld alól. Akkor visszaadtam a kegyét és a lelkét is.
Csak mondom.. nem kellemes érzés ez, fájdalmas bizony. Jelezte is, egy sikítással, amit egy vihar is követett. Villámok voltak mindenhol.
***
(Amy szemszög)
- Villámlik.. - néztem ki az ablakon.
Majd kapcsoltam.
- ABBY! Visszajött, azonnal gyere. - szóltam Davidnak és megfogtam a kocsikulcsot majd lerohantam vele.
Beültünk és azonnal a tisztásra mentünk. Ahol nem láttunk mást.. csak Dantet és Abbyt, egymással szemben.
***
Végre kijöttem a Pokolból /Abby szemszög/
- Kösz. - néztem rá srácra velem szemben.
Nem láttam semmit a szemeiben, de szerintem ő sem az enyémben. Valóban amúgy, nem tudtam ki ő.. egyszerűen nem emlékeztem senkire. Semmire.
Akkor hátat fordítottam neki, hogy elmegyek.
- Meg sem ölelsz? - kérdezte. 
Odamentem és megöleltem. Valamiért.. annyira ismerős volt az ölelése.
Amikor magához szorított, beugrott egy-két kép, arról, hogy ölel, és megcsókol, a nevére is emlékeztem már.
Mi a fene.. Ám, mivel az angyalok megérezték, hogy én a kegyemet visszakaptam, ezért azonnal jöttek a Földre, hogy engem visszavigyenek. Körülbelül 5-en jöttek. Mire odaértek, elengedtük egymást.
Megjelentek körülöttünk.
- Abby. - szólalt meg az egyik.
Ránéztem.
Hát te ki az anyám lehetsz?
- He? - nyögtem oda.
- Várjunk. - nézett rá Dantera az angyal. - Az ott Dante?
- Mittudomén. - vontam vállat. - Mert?
Nem szóltak semmit, elkezdték "támadni" őt.
- Na mi a szentséges szalamandra van? - néztem értetlenül rájuk.
- Meg kell ölnünk. - nézett rám az egyik csajszi. - Ami a te dolgod lett volna, de te inkább kavartál a Halállal.
- Álljunk csak meg, Halál? Kavartam vele? Juj de jó nekem. - néztem rá.
- Ez nem Abby, öljük meg, nem angyalnak való.
- Vegyél vissza magadból, komolyan azt hiszed, hogy elbánhatsz velem? - "nevettem" el magam.
Igen, enyhén szólva megváltoztam. Vihar lett, esni kezdett az eső, akkor vettem észre egy kocsit, ami mellett egy szőke hajú lány állt egy fiúval.
Az az én kocsim! - eszembe jutott.
Na azért jönnek vissza az emlékek.
Akkor az egyik 'angyalka' valami orbitális támadást indított felém, akit persze azonnal meg is öltem.
I love angyaltőr.
- Ki jön? - néztem a maradék 4-re.
Sorban öltem meg őket. Dante pedig megjelent a kocsinál.
***
(Amy szemszög)
- Mit csinál Abby?
- Eddz. - nézett rám Dante.
- Meg kell állítanunk, hisz azok angyalok, nem?! - néztem rá.
- De. - nézett vissza Abbyre és mosolygott. - Ahogy ő is.
- Hogy mi? - néztem rá.
- Visszaadtam neki a kegyét. Már nem félek attól, hogy megfog ölni. "Aminek meg kell történnie, az úgyis megfog."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése