Jacksonville-ből Dallas felé vettük az irányt. Útközben megálltunk egy kisebb városban, Hope-ban. Megszálltunk ismét egy hotelban, bizony. Felmentünk a szobába és mindenki tett-vett.
- Na jó, én éhen halok. - mondta David.
- Te mindig csak a hasadra gondolsz. - nézett rá Amy.
- Jó, menjünk kajálni. Én is éhes vagyok kicsit. - mondtam.
Felálltam és elindultam az ajtó felé, a többiek pedig jöttek utánam.
- Amy te is jössz? - néztem rá. - Vagy megint mész vadászni?
- Nem. Megyek veletek, most nem vagyok éhes. - mosolygott rám.
Visszamosolyogtam rá. Végre valahova ő is velünk jön. Körülbelül 6-7 óra lehetett ekkor, átmentünk az egyik pizzázóba. Hát igen, nem ettünk valami nagyon egészséges ételeket, de kinek kell az? A pizza az jó!
Amikor bementünk, leültünk az ablak mellett lévő asztalhoz. Kis időn belül odasétált hozzánk egy nagyon aranyos csajszi, felvenni a rendelést.
Mindenki elmondta mit kér, kivéve Amyt persze.. ő ilyet nem eszik. Pár perc múlva kihozták az üdítőket, de a pizzákat még nem.
- Amúgy Abby. - kortyolt bele a kólájába David. - Mivel is van pontosan dolgunk Dallasban?
- Boszorkánnyal.
- És azokat, hogy kell megölni? - nézett rám Amy.
- Hát simán, úgy mint egy normális embert.
Ezután bedobtunk egy teljesen eltérő témát, pontosan már én se tudom mégis mi a fenéről beszélhettünk. Majd kihozták a pizzát, mi pedig nekiestünk.
- Abby amúgy Dante hol van? - nézett rám Amy.
- Hát.. - nyeltem egyet. - megint dolga akadt.
- De hát már 2 napja nincs itt, ha jól tudom.
- És? - haraptam bele a pizzába.
- Semmi. - nézett rám meglepődve. - Csak kérdeztem.
Nem mondtam rá semmit, ettem tovább a pizzát. Jó, igen, most lehet úgy fog tűnni, mintha nem érdekelt volna engem Dante, de amúgy igen.. De akkor is, nem várhatom el tőle, hogy mindig engem védjen. Tudnom kell magamra vigyázni. Akkor Amy és a srácok elkezdtek beszélgetni, én pedig ettem tovább a pizzát. Majd kinéztem az ablakon.. nem tudom, de mintha Timet láttam volna kint. De biztos csak képzelődöm. Nem törődtem vele, visszafordultam a többiekhez és csatlakoztam a beszélgetéshez.
Pár óra múlva visszamentünk vígan a hotelszobába, ahol egy váratlan meglepetés ért minket.. Tim.
- Üdvözletem. - szólalt meg.
Majd a fiúkat és Amyt egy varázslattal leblokkolta.. tehát semmit se tudtak csinálni, csak ott álltak és néztek. Én megpróbáltam megtámadni. Nem tudom, hogy mit csinált, de eszméletlen nagy fájdalmat éreztem ott, ahol Dani megszúrt, ezért összerogytam, akkor Don elkapott és lefogott.
Tim elkezdett ismét valami latin szöveget mormogni, azt hittem megint Dantet akarja megidézni.. de nem. Én is próbáltam őt hívni, de nem jött, gondolom van fontosabb dolga..
Akkor megjelent ott egy démon.
- Miért hívtál ide? - kérdezte Timtől a démon, és rám nézett. - Áháá, már tudom. Tehát elhoztad nekem Abbyt, ügyes. Nocsak. - nézett rá Chrisre. - Itt a kis antikrisztusunk is.
Chris próbálta kiűzni a démont a férfiből.
- Á-á, ne is próbálkozz. - mondta a férfi. - Nem fog sikerülni, nem vagy olyan erős, hogy engem kiűzz ebből a testből. Tudod, Lucifer még nincs a Földön.
- De te is csak egy démon vagy! - kiáltott rá.
- Nem igazán. - nevette el magát. - Én nemcsak egy démon vagyok, én az egyik fődémon vagyok. Nem mellesleg a te apád is.
- HOGY MI? - néztem fel. - Ki a fene vagy te?!
- Mundus. - nézett le rám. - Chris apja, és a te kínzód leszek.
- Mi a francról beszélsz? - kezdtem ideges lenni.
- Áh, hagyjuk a drámát. Térjünk a lényegre. Mundus vagyok, az egyik fődémon. Ők pedig itt a kicsikéim. - akkor két hatalmas pokolkutyát pillantottam meg mellette, miközben a fejükön volt a keze.
- Vidd innen a dögeidet! - kiáltottam rá.
- Hoppá, mocskos egy szád van. Majd a Pokolban megnevelem. - azzal hátrébb lépett, Don pedig elengedett.
A két pokolkutya elkezdett felém jönni, én pedig hátradőltem. Elkezdtem magam hátrafelé húzni a kezeimmel.. bár tudtam, hogy nincs menekvésem. A srácok nem látták őket, ám én igen.. nem valami szépek. Többiek csak pár karomnyomot láttak a padlón.
Rájuk néztem.
- Vigyázzatok magatokra. - akkor rám ugrott a két dög és elkezdték a testem szétszaggatni.
Eszméletlenül fájt, amit ki is nyilvánítottam sikításokkal. Chrisék csak kiabáltak, hogy "NE", de ez mit sem ért. Egészen addig szaggatták a testem, amíg meg nem haltam..
**
Amy szemszög
- ABBY! - kiáltottam Abbynek, de láttam, hogy már meghalt.
- Áh, azt hittem Abby tovább fogja bírni. - nevette el magát Mundus, majd eltűnt.
- Végre Abby legalább meghalt. - nevetett Tim is.
- TE SZEMÉT. - kiáltottam rá. - HISZ ABBY A BARÁTOD VOLT!
- Sose volt az. - nézett rám Tim, és közelebb jött hozzám. - És megérdemli ezt.
Nem tudtam erre semmit se mondani.. Tim pedig csak kárörvendően nevetett persze. Majd Don és Tim eltűntek, mi pedig kiszabadultunk a varázslat alól. Chris és David azonnal odarohant Abbyhez, aki csak feküdt a földön szétszaggatva.. én nem nagyon tudtam odamenni, mert a vére.. áh. Chris letérdelt mellé és magához szorította, ha jól láttam könnyezett is. Bevallom én is.. David szinte már sírt. Érthető.
- Meg kell keresnünk Dantet. - álltam és néztem rájuk.
- Már megint Danteval foglalkozol?! Ha nem vetted volna észre, ABBY MEGHALT! - kiáltott rám David.
- Éppen ezért.. Dante a Halál, nem? Ő visszatudja lehet Abbyt hozni. - néztem el oldalra.
Nem szóltak semmit, szerintem tudták, hogy igazam van. Majd Chris megfogta Abbyt és feltette az asztalra, ők pedig leültek oda. Én csak álltam..
Mi van ha nem találjuk meg Dantet, és mi van ha ő sem jelentkezik?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése