(Amy szemszög)
Éjfél felé járt már az óra. Mi pedig csak ott álltunk, és "gyászoltunk".
Eléggé megrázott.. de szerintem mindenkit. Mellesleg Ryan nem is tudja.. jut szembe, lehet elmondom neki. Vagy nem.. Abby szerintem nem szeretné.. és amúgy is, először meg kellene inkább próbálnunk visszahozni őt.
Akkor kapcsoltam.
- Srácok! Itt az ideje szerintem megkeresni Dantet. - sétáltam mögéjük.
Lehangoltan bólintottak egyet, ami érthető volt szerintem. Majd Abbyt ott hagytuk.. igen, elég nagy hülyeség. De mégis hova vittük volna? Magunkkal nem vihettük.
Lesétáltunk a recepcióhoz.
- Jó napot, a 46-os szobába - ez volt a szobaszámunk - szeretnénk mai napra a takarítást "lemondani" ha lehetséges. - mondtam a recepciósnak.
- Természetesen. Akkor a 46-os szobában ma nem lesz takarítás. - mosolygott rám a lány.
Én egy enyhe mosollyal megköszöntem neki, majd elindultunk kifelé. Kiértünk a kocsihoz. David sóhajtott egyet.
- Ki vezet? - kérdezte.
- Majd én. - mondta Chris.- De először máshova megyünk.
Beültünk majd elmentünk egy kereszteződéshez, megidézve egy démont, hátha ő segít nekünk.
- Miben segíthetek? - szólalt meg mögöttünk a démon, egy fekete hajú, vörös szemű lány testében.. aki kicsit hasonlított Abbyre.
- Eladnánk a lelkünket. - mondta Chris.
- Mi van? - néztem rá.
- Shh.
- Mit kértek cserébe? - nézett meg minket jobban. - Várjunk csak. Ti nem Abby Winchester barátai vagytok?
- De. - mondta David.
- Áhá! Akkor tudom mit akartok, nem segíthetek. Valami egyéb más kérés? - sétált oda a kocsihoz.
- Takarodj a kocsitól. - üvöltöttem rá.
Jól van na, igaz, hogy csak egy kocsi, de Abby szeme-fénye.. nem akarom, hogy egy karcolás is legyen rajta, mikor visszajön a Pokolból, már pedig addig nem nyugszom amíg vissza nem hozom!
- Ójajj. Valakinek nagy a szája, úgy akarsz járni, mint a kis barátnőd? - nézett rám.
De megütöttem volna.
- Ne merd a nevét a szádra venni. - szorítottam ökölbe a kezem.
- Felesleges erőlködnötök, Abby sose fog kijutni a Pokolból. Jelen pillanatban is kínozzák. - nevette el magát, és eltűnt.
- Na remek, rühellem a démonokat. - mondtam.
- Nekem mondod? - nézett rám David.
- Akkor meg kell keresnünk Dantet. - mondta Chris.
- Úgyan már, szerintem rohadtul nem fogjuk megtalálni, csak akkor tűnik fel ha segíteni akar. És eddig se jött, szerintem nem is érdekli, hogy Abby meghalt. - vette az irányt a kocsi felé David.
- A pozitív hozzáállás. - néztem rá. - Attól még keressük, hátha megtaláljuk.. ha meg nem, akkor kiagyalunk valamit.
- Felőlem. - ült be a kocsiba.
Ez a gyerek.. áh, fárasztó.
- Na Chris? - néztem rá. - Szerinted van esély arra, hogy Abbyt kihozzuk?
- Őszintén? - nézett a kocsira. - Szerintem nincs.
Akkor elindult és ő is beült.
Rohadt jó hozzáállásotok van! - gondoltam.
Órákig kerestük Dantet, hívtuk.. de semmi. Nem találtuk.
Hajnali 4 felé visszamentünk a hotelhoz, fel a szobába. Reménykedtem kicsit, hogy amikor visszamegyünk Abby ott fog fogadni minket hatalmas mosollyal a száján, de nem.
- Áh. - nézett rá Chris Abby holttestére. - Szerintem temessük el..
- Mi? Te hülye vagy. Minek eltemetni ha visszafogjuk hozni? - néztem rá értetlenül.
- Amy nem.. - mondta David és ránézett Abbyre szomorúan. - Tényleg jobb lenne ha eltemetnénk.
- Hát jó.. - mondtam, de nem éppen erre gondoltam.
Akkor lementem és eltereltem a recepciós csaj figyelmét, amíg a fiúk kivitték Abbyt a kocsihoz, elmentünk egy tisztásra ami nem volt messze Hope-tól, csak kb. 2-3 kilométerre. Megálltunk a tisztás közepén.
S ott eltemettük.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése