- Azt hittem már valami baj van megint! - mondta Amy.
- Dehogy, ne aggódj..
Dante rámosolygott, jelezve, hogy semmi baj sincs és, hogy ő majd vigyáz rám.
- Jól van akkor.
- Milyen baj megint? - kérdezte David.
Nem szóltam semmit, Amy sem és Dante sem..
- Abby felvágta az erét. - szólalt meg Chris.
- MI VAN? - förmedt rám David. - TE TELJESEN MEGHIBBANTÁL?
- Nem.. de mindegy. Úgy sem értenéd meg. - mentegetőztem.
- Nem érdekel, te teljesen meghülyültél. - jött oda David.
Azt hittem megüt, komolyan mondom.. még ha csak az öcsém is. Eléggé megijedtem, hogy mit akar.. nem azt mondom, hogy féltem tőle, vagy hasonló. De tudom, hogy Dante milyen és csak attól paráztam kicsit, hogy Davidot fogja megütni Dante..
- Hagyjuk inkább. - mondtam, és Dante felé fordultam.
- Mi az, hogy hagyjuk? Az, hogy szinte majdnem megölted magad, szerintem az nem olyan "téma" ami elhanyagolható! Nem értelek Abby, mi az Isten ütött beléd? Teljesen megváltoztál mióta Danteval van valami köztetek, áh. - fordult felém.
Ránéztem Dantera.
- Ki mondta, hogy van köztünk valami? - kérdezte Dante.
- Megnéztétek már magatokat? - nézett ránk az "ugye most csak szórakozol" fejével.
Amúgy tényleg.. kicsit se néztünk úgy ki, mint akik együtt vannak.. áh, nem. Csak hozzá voltam bújva.
- Amúgy tényleg, mi is van köztetek?
- Igazából én a bátyád vagyok David. - mondta Dante hülyeségből.
- Tehát te a bátyáddal kefélsz. - nevette el magát Chris.
- Anyááád. - mentem oda hozzá és megütöttem, persze csak hülyeségből.
Majd kimentünk néztük a TV-t.. pár percig.
Felállt Dante, megfogta a kezem és hátrahúzott.
- Abby el kell mennem. - nézett rám.
- Miért? Hova? Megint Lucifer?
- Igen.. amint tudok jövök, ígérem. - akkor megölelt, közben egy puszit nyomott a hajamba.
Majd eltűnt. A srácok már meg se kérdezték, hogy hova tűnt..
De tényleg, hova mehetett megint?
hétfő, október 28
szombat, október 26
44.rész ~ Elment
- Jól sejtem, hogy elakarsz menni? - kérdezte tőle Dante.
Ryan ránézett és bólintott egyet, majd kisétált a többiekhez. Dante pedig bennmaradt velem, rám nézett.
- Óriási hibát követünk el..
Akkor eltűnt.
Kicsivel később felkeltem és kisétáltam a többiekhez.. Ryan még ott volt. Szerintem engem várt.
- Abby. - jött elém. - Beszélnünk kell.
Néztem rá nagy szemekkel, majd kisétáltunk a teraszra.
- Miről akartál beszélni? - dőltem neki a korlátnak.
- Búcsúzni akarok csak.
- Mi? Miről beszélsz? - néztem rá.
- Csak elszeretnék búcsúzni tőled.. - nézett rám.
- Miért? - ijedtem meg. - Hova mész? Mit akarsz?
- Elmegyek kicsit.. egyedül kell lennem. El kell valahogyan felejtenem téged, mellesleg neked ott van Dante. Én nem kellek ide, legalább ha egyedül vadászom, jobb is leszek. - nézett el a távolba. - Neked is jobb lesz, hogy nem leszek itt. Nyugodtan lehetsz Danteval, nem kell attól félned, hogy féltékenykedem vagy hasonló..
- De.. - kezdtem bele.
- Nincs semmi de. Higgy nekem. Találkozunk még. Ígérem.. azt nem tudom, hogy mikor. De fogunk. - vágott bele a szavamba.
Nem szóltam semmit. Kicsit sokkolt, hogy elakar menni.. ugyan lehet, hogy Danteval "együtt vagyunk", de attól még nem szeretném, hogy ő elmenjen..
Egymással szemben álltunk, és megölelt. Sose szerettem búcsúzkodni.. de már elég jól bírtam.
- Vigyázol magadra, igaz? - kérdeztem, közben öleltem.
- Igen, de te is.
- Tudod, hogy rám más vigyáz..
- Ja. Persze, el is felejtettem. - hajtotta a fejét a vállamra.
Hihetetlen, hogy ő is elmegy.. nem tarthatom vissza, nincs hozzá jogom. Meg is értem, hogy miért akar elmenni.. elvégre én se tudnám végig nézni, ha ő mással lenne. Wááh.
- Na ideje menni. - engedett el. - Légy jó.
Azzal egy puszit nyomott a homlokomra, majd bement a többiekhez. Elköszönt tőlük, és elment. Kis idő múlva visszamentem a szobába.. mind a hárman rám néztek.
- Hova ment?
- Hát. - sóhajtottam. - Vadászni.
- És mikor jön? - jött oda David.
- Szerintem pár nap, vagy hét.. akár hónap. - hajtottam le a fejem.
Nem szóltak semmit, nem értették szerintem az egészet. David leült Chris mellé, ők ketten értetlenül bámultak maguk elé. Amy pedig odajött hozzám. Megállt előttem.
- Jól vagy? - nézett rám.
- Dante hol van? - néztem körül.
- Nem tudom, szerintem elment..
Remek. Ő is.
- Értem.. - hajtottam le a fejem, és átöleltem Amyt.
Szorított.
Mikor elengedtem, kimentem a fürdőbe.. igen, az a bizonyos fürdő ismét.
Nem értettem semmit.
Miért tűnt el hirtelen Dante is? Csak úgy.. ez kicsit fura.
Ám nem sokáig járt ezen az agyam, megjelent mögöttem Dante.
Elkapott és megölelt hátulról.
- Én nem tűntem el. - szorított magához.
Elmosolyodtam. Legalább ő itt van.
- Azt hittem.. - kezdtem el.
- Shh. - fordított maga felé. - Mondtam, hogy sose foglak elhagyni.
Bele nézett a szemembe és rám mosolygott. Máris jobban lettem.
Megöleltem.
Később, mivel elég sokáig voltam bent ismét, Amy lépett be az ajtón a fiúkkal..
Ryan ránézett és bólintott egyet, majd kisétált a többiekhez. Dante pedig bennmaradt velem, rám nézett.
- Óriási hibát követünk el..
Akkor eltűnt.
Kicsivel később felkeltem és kisétáltam a többiekhez.. Ryan még ott volt. Szerintem engem várt.
- Abby. - jött elém. - Beszélnünk kell.
Néztem rá nagy szemekkel, majd kisétáltunk a teraszra.
- Miről akartál beszélni? - dőltem neki a korlátnak.
- Búcsúzni akarok csak.
- Mi? Miről beszélsz? - néztem rá.
- Csak elszeretnék búcsúzni tőled.. - nézett rám.
- Miért? - ijedtem meg. - Hova mész? Mit akarsz?
- Elmegyek kicsit.. egyedül kell lennem. El kell valahogyan felejtenem téged, mellesleg neked ott van Dante. Én nem kellek ide, legalább ha egyedül vadászom, jobb is leszek. - nézett el a távolba. - Neked is jobb lesz, hogy nem leszek itt. Nyugodtan lehetsz Danteval, nem kell attól félned, hogy féltékenykedem vagy hasonló..
- De.. - kezdtem bele.
- Nincs semmi de. Higgy nekem. Találkozunk még. Ígérem.. azt nem tudom, hogy mikor. De fogunk. - vágott bele a szavamba.
Egymással szemben álltunk, és megölelt. Sose szerettem búcsúzkodni.. de már elég jól bírtam.
- Vigyázol magadra, igaz? - kérdeztem, közben öleltem.
- Igen, de te is.
- Tudod, hogy rám más vigyáz..
- Ja. Persze, el is felejtettem. - hajtotta a fejét a vállamra.
Hihetetlen, hogy ő is elmegy.. nem tarthatom vissza, nincs hozzá jogom. Meg is értem, hogy miért akar elmenni.. elvégre én se tudnám végig nézni, ha ő mással lenne. Wááh.
- Na ideje menni. - engedett el. - Légy jó.
Azzal egy puszit nyomott a homlokomra, majd bement a többiekhez. Elköszönt tőlük, és elment. Kis idő múlva visszamentem a szobába.. mind a hárman rám néztek.
- Hova ment?
- Hát. - sóhajtottam. - Vadászni.
- És mikor jön? - jött oda David.
- Szerintem pár nap, vagy hét.. akár hónap. - hajtottam le a fejem.
Nem szóltak semmit, nem értették szerintem az egészet. David leült Chris mellé, ők ketten értetlenül bámultak maguk elé. Amy pedig odajött hozzám. Megállt előttem.
- Jól vagy? - nézett rám.
- Nem tudom, szerintem elment..
Remek. Ő is.
- Értem.. - hajtottam le a fejem, és átöleltem Amyt.
Szorított.
Mikor elengedtem, kimentem a fürdőbe.. igen, az a bizonyos fürdő ismét.
Nem értettem semmit.
Miért tűnt el hirtelen Dante is? Csak úgy.. ez kicsit fura.
Ám nem sokáig járt ezen az agyam, megjelent mögöttem Dante.
- Én nem tűntem el. - szorított magához.
Elmosolyodtam. Legalább ő itt van.
- Azt hittem.. - kezdtem el.
- Shh. - fordított maga felé. - Mondtam, hogy sose foglak elhagyni.
Bele nézett a szemembe és rám mosolygott. Máris jobban lettem.
Megöleltem.
Később, mivel elég sokáig voltam bent ismét, Amy lépett be az ajtón a fiúkkal..
péntek, október 25
43.rész ~ Ryant megviseli a dolog...
Terasz (Amy szemszög)
- Ryan.. - fogtam meg a vállát. - elmondanád mi a bajod?
Nem szólt semmit, csak nézett előre a semmibe.
- Ryan..
- Semmi.. - sóhajtott.
Na persze.. hiszi a piszi!
Lehuppantam mellé a padra.
- Mondd már el.
- Mit? - nézett rám.
- Ne tedd itt a hülyét!
- Nem tudom mire gondolsz. - kapta el a fejét.
Fárasztó egy srác.
- RYAN. - szóltam rá egy kicsit hangosabban. - Miért nem hagyod őket? Miért zavar téged, hogy együtt vannak?
- Tehát együtt vannak..? - hajtotta le a fejét. - Nem, nem zavar.
- Nincsenek együtt. - kaptam a fejemhez a kezem. - Ryan.. igazat kérek.
Miért viselkedik most így?
- Féltem őt. - kulcsolta össze a kezét, közben bámulta a talajt.
- Mégis mitől?
- Dantetól. - nézett rám.
- De nincs miért féltened őt.
- Nincs? Amy, a barátnőd a Halállal van.. pontosabban szerintem le is feküdt már vele többször. - hajtotta le ismét a fejét.
Nyeltem egyet.
Honnan veszi, hogy Abby és Dante lefeküdtek?
- Ez hülyeség! - mondtam. - Abby nem olyan hülye, hogy lefekszik a Halállal, csak nagyon jó lett a kapcsolatuk.
Nem szabad elszólnom magam...
- Nem tudom Amy.. én féltem őt mindentől. - sóhajtott egyet. - Nem tudom miért.
- Szereted?
- Nem tudom.. de nem akarom.
- Akkor most mi lesz? - néztem rá.
- Elfogadom, hogy Danteval van, remélem boldog vele. Nem akarom miatta elveszíteni Abbyt, ha csak a barátja lehetek, hát akkor csak az leszek. Nem is csodálom, hogy már nem akar tőlem többet.. elvégre, megcsaltam. - nézett rám.
Nem tudtam mit mondani.. megöleltem.
*Kis idő múlva* (Abby szemszög)
- Én szerintem lepihenek kicsit, nagyon fáradt vagyok. Ti maradjatok csak. - mosolyogtam rá Dantera és Chrisre.
- Biztos? - nézett rám Dante. - Megyek veled ha akarod.
- Neeeem kell, maradj itt. - lehajoltam hozzá és adtam neki egy puszit.
Bementem a szobába, ledőltem az ágyra és el is aludtam. Akkor Amyék bejöttek a teraszról.
- Abby? - kérdezte Amy.
- Lepihent.
Ryan ránézett az ajtóra, és bejött a szobába.
Odasétált az ágyhoz, rám nézett, és végig simította az arcom.
Nem tudom, de mintha bántotta volna valami.. annyira fura volt, nem szokott ilyen "érzelgős lenni".
Akkor megjelent Dante az ágy másik szélénél.
- Vigyázni fogsz rá? - kérdezte Ryan.
- Persze.
Felnézett Dantera.
- Szereted őt? - nézte Dantet.
- Igen..
- Nem fogod már elhagyni, ugye? - nézett le rám ismét.
- Soha.
Rám mosolygott.
- Angyali egy lány. - nézett rám mosolyogva.
- Valóban. - mosolygott Dante.
- Bocs, hogy megpróbáltalak megölni és azt is, hogy Abby hülyeséget tett miattam. Nem akartam. Csak kérlek vigyázz rá és szeresd őt helyettem is..
Dante nem mondott semmit, csak ránézett Ryanra..
- Ryan.. - fogtam meg a vállát. - elmondanád mi a bajod?
Nem szólt semmit, csak nézett előre a semmibe.
- Ryan..
- Semmi.. - sóhajtott.
Na persze.. hiszi a piszi!
Lehuppantam mellé a padra.
- Mondd már el.
- Mit? - nézett rám.
- Ne tedd itt a hülyét!
- Nem tudom mire gondolsz. - kapta el a fejét.
Fárasztó egy srác.
- RYAN. - szóltam rá egy kicsit hangosabban. - Miért nem hagyod őket? Miért zavar téged, hogy együtt vannak?
- Tehát együtt vannak..? - hajtotta le a fejét. - Nem, nem zavar.
- Nincsenek együtt. - kaptam a fejemhez a kezem. - Ryan.. igazat kérek.
Miért viselkedik most így?
- Féltem őt. - kulcsolta össze a kezét, közben bámulta a talajt.
- Mégis mitől?
- Dantetól. - nézett rám.
- De nincs miért féltened őt.
- Nincs? Amy, a barátnőd a Halállal van.. pontosabban szerintem le is feküdt már vele többször. - hajtotta le ismét a fejét.
Nyeltem egyet.
Honnan veszi, hogy Abby és Dante lefeküdtek?
- Ez hülyeség! - mondtam. - Abby nem olyan hülye, hogy lefekszik a Halállal, csak nagyon jó lett a kapcsolatuk.
Nem szabad elszólnom magam...
- Nem tudom Amy.. én féltem őt mindentől. - sóhajtott egyet. - Nem tudom miért.
- Szereted?
- Nem tudom.. de nem akarom.
- Akkor most mi lesz? - néztem rá.
- Elfogadom, hogy Danteval van, remélem boldog vele. Nem akarom miatta elveszíteni Abbyt, ha csak a barátja lehetek, hát akkor csak az leszek. Nem is csodálom, hogy már nem akar tőlem többet.. elvégre, megcsaltam. - nézett rám.
Nem tudtam mit mondani.. megöleltem.
*Kis idő múlva* (Abby szemszög)
- Én szerintem lepihenek kicsit, nagyon fáradt vagyok. Ti maradjatok csak. - mosolyogtam rá Dantera és Chrisre.
- Biztos? - nézett rám Dante. - Megyek veled ha akarod.
- Neeeem kell, maradj itt. - lehajoltam hozzá és adtam neki egy puszit.
Bementem a szobába, ledőltem az ágyra és el is aludtam. Akkor Amyék bejöttek a teraszról.
- Abby? - kérdezte Amy.
- Lepihent.
Ryan ránézett az ajtóra, és bejött a szobába.
Nem tudom, de mintha bántotta volna valami.. annyira fura volt, nem szokott ilyen "érzelgős lenni".
Akkor megjelent Dante az ágy másik szélénél.
- Vigyázni fogsz rá? - kérdezte Ryan.
- Persze.
Felnézett Dantera.
- Szereted őt? - nézte Dantet.
- Igen..
- Nem fogod már elhagyni, ugye? - nézett le rám ismét.
- Soha.
Rám mosolygott.
- Angyali egy lány. - nézett rám mosolyogva.
- Valóban. - mosolygott Dante.
- Bocs, hogy megpróbáltalak megölni és azt is, hogy Abby hülyeséget tett miattam. Nem akartam. Csak kérlek vigyázz rá és szeresd őt helyettem is..
Dante nem mondott semmit, csak ránézett Ryanra..
42.rész ~ Ez nem oké
- Mit sajnálsz? - engedett el és belenézett a szemembe.
- Amit csináltam..
- Miért csináltad?
Nem mondtam semmit.. csak lehajtottam a fejem, könnyeztem.
- Ne, ne, ne kezd. - ölelt át Dante.
Akkor már el is sírtam magam.. ő pedig csak szorosan ölelt, amíg abba nem hagytam. Igen, abbahagytam pár perc után, de még mindig kissé letört voltam.. vagyis eléggé.
Rám nézett, és eltűnt. Majdnem sírni kezdtem, ismét.. de megjelent mögöttem, átölelt és elkezdett szuszogni a nyakamba, amitől én elég nagy nevetésbe kezdtem.
- Te szemééét. - küzdöttem ki magam a kezei közül.
Nem szólt semmit, csak mosolygott, én pedig durcisan álltam előtte pár méterrel. Hirtelen megjelent szorosan előttem, átkarolt és eltűntünk onnan, a szobában jelentünk meg.
Ryan és Chris elég szúrós szemmel néztek ránk..
- Dante. - szólította meg Chris.
Ő ránézett.
- Bocs, hogy kiakadtam. Engem nem zavar, hogy ti "együtt vagytok". - mondta.
Dante egy kisebb "mosollyal" jelezte, hogy nincs harag. Én persze nagyon megörültem.. végre Chris nem fog féltékenykedni, vagy nem is tudom mi volt az. Lehet csak féltett Dantetól. Nem tudom, lényegtelen.
Hála Istennek már nem lesz ilyen.
Akkor odarohantam hozzá, megöleltem és az arcára nyomtam egy puszit.
- Ilyet is rég kaptam tőled. - lepődött meg.
- Ne szokj hozzá. - mosolyodtam el, elengedtem és visszamentem Dantehoz, aki nézett minket és mosolygott.
Odamentem és hozzábújtam. Mármint, hogy átöleljen, a karjai közé "másztam" kb.
Ránéztünk mind a ketten Ryanra, aki semmit se szólt. Amy ott állt mellette.
Meglökte.
- Ja, bocs. - mondta, azzal megfordult és kiment a teraszra.
Ránéztem Dantera kicsit aggódva, hogy vajon mi miatt ilyen.. az miatt, hogy én és Dante? Nem tudom.
- Beszélek vele.. - mondtam, és elakartam menni.
Ám Dante nem engedett, szorított magához, jelezve, hogy "nem mész te sehová!".
- Majd én. - mosolygott ránk Amy.
- Biztos?
- Igen! - indult el az ajtó felé.
- Köszi. - mosolyodtam el.
Imádom Amyt.
Chris akkor ledőlt a TV elé, mi pedig ott álltunk csak.
- David hol van? - jutott az eszembe. - Úristen, HOL VAN?
- Nyugi, nincs baja. - mondta Dante. - Elmegyek érte.
Akkor eltűnt és pár perc múlva vissza is jött, Daviddal.
- Áh, aggódtam gyagyás. - öleltem meg öcsit.
Nem szólt semmit, szerintem már hozzászokott, hogy gyagyásnak hívom.
Mivel a teraszajtó üveg volt és függönnyel volt eltakarva, lehetett látni őket.. oldalra néztem, egyenesen rájuk.
Aggódom..
- Amit csináltam..
- Miért csináltad?
Nem mondtam semmit.. csak lehajtottam a fejem, könnyeztem.
- Ne, ne, ne kezd. - ölelt át Dante.
Akkor már el is sírtam magam.. ő pedig csak szorosan ölelt, amíg abba nem hagytam. Igen, abbahagytam pár perc után, de még mindig kissé letört voltam.. vagyis eléggé.
Rám nézett, és eltűnt. Majdnem sírni kezdtem, ismét.. de megjelent mögöttem, átölelt és elkezdett szuszogni a nyakamba, amitől én elég nagy nevetésbe kezdtem.
- Te szemééét. - küzdöttem ki magam a kezei közül.
Nem szólt semmit, csak mosolygott, én pedig durcisan álltam előtte pár méterrel. Hirtelen megjelent szorosan előttem, átkarolt és eltűntünk onnan, a szobában jelentünk meg.
Ryan és Chris elég szúrós szemmel néztek ránk..
- Dante. - szólította meg Chris.
Ő ránézett.
- Bocs, hogy kiakadtam. Engem nem zavar, hogy ti "együtt vagytok". - mondta.
Hála Istennek már nem lesz ilyen.
Akkor odarohantam hozzá, megöleltem és az arcára nyomtam egy puszit.
- Ilyet is rég kaptam tőled. - lepődött meg.
- Ne szokj hozzá. - mosolyodtam el, elengedtem és visszamentem Dantehoz, aki nézett minket és mosolygott.
Odamentem és hozzábújtam. Mármint, hogy átöleljen, a karjai közé "másztam" kb.
Ránéztünk mind a ketten Ryanra, aki semmit se szólt. Amy ott állt mellette.
Meglökte.
- Ja, bocs. - mondta, azzal megfordult és kiment a teraszra.
Ránéztem Dantera kicsit aggódva, hogy vajon mi miatt ilyen.. az miatt, hogy én és Dante? Nem tudom.
- Beszélek vele.. - mondtam, és elakartam menni.
Ám Dante nem engedett, szorított magához, jelezve, hogy "nem mész te sehová!".
- Majd én. - mosolygott ránk Amy.
- Biztos?
- Igen! - indult el az ajtó felé.
- Köszi. - mosolyodtam el.
Imádom Amyt.
Chris akkor ledőlt a TV elé, mi pedig ott álltunk csak.
- David hol van? - jutott az eszembe. - Úristen, HOL VAN?
- Nyugi, nincs baja. - mondta Dante. - Elmegyek érte.
Akkor eltűnt és pár perc múlva vissza is jött, Daviddal.
- Áh, aggódtam gyagyás. - öleltem meg öcsit.
Nem szólt semmit, szerintem már hozzászokott, hogy gyagyásnak hívom.
Mivel a teraszajtó üveg volt és függönnyel volt eltakarva, lehetett látni őket.. oldalra néztem, egyenesen rájuk.
Aggódom..
csütörtök, október 24
41.rész ~ Just give me a reason!
- Ezt, hogy érted Dante?
- Ugyan már.. egy angyal, és a Halál.. együtt? Bűn. - szorított magához.
Nem szóltam semmit, ahogy Amy sem.. egy ideig.
- Fáradt vagyok. - mondtam. - Jobb lesz ha lefekszem aludni.
Akkor elengedtem Dantet.
- Én is megyek akkor veled. - mondta.
- Nem. Nem kell folyton engem követned.. én is csak egy, bukott kis angyal vagyok. - fordultam el tőle és lehullat egy könnycsepp az arcomon.
- Abby ne mondj ilyeneket. - fogta meg a karom Dante.
- Engedj el, kérlek. - sóhajtottam egyet. - Most.. egyedül szeretnék lenni.
Akkor elengedte a karom, én pedig kimentem és ledőltem a kanapéra, mivel a hálószobában beszélgettek.
- Ezt nem hiszem el. - nézett utánam Dante.
- Mit? - kérdezte Amy.
- Dolgom van. - mondta és eltűnt.
Amy szintén, szerintem vadászni ment. Amikor nem hallottam már, hogy beszélgetnek, benéztem a szobába.
Legalább köszöntek volna el..
Bementem a szobába, ledőltem az ágyra.. körülbelül 30 percig csak sírtam. Aztán nagy nehezen sikerült elaludnom.
Ryan&Chris 'vs' Dante (Dante szemszög)
Amikor eltűntem a szállodai szobából, az egyik utcában jelentem meg. Sétáltam.
Találkoztam Ryannal és Chrissel is, elsétáltam előttük.
- Állj meg. - kiáltott utánam Chris.
Nem álltam meg, sétáltam tovább. El is veszítettek szem elől, majd nem sokkal utána egy sikátorban álltam, és vártam őket.
Akkor a hátam mögé jöttek, és leszúrtak. Ám, nem én voltam az.. csak egy illúziókép.
Megjelentem mögöttük.
- Egy olyan dolog mint én, egy olyan dolog mint ti. Hogy éreznétek magatokat ha két kis baktérium megprobálna titeket megölni? Tudjátok, ameddig apámtól tanultam.. nagyon öreg lettem. - szólaltam meg.
Akkor felém fordultak.
- Mégis mennyire? - nézett rám Ryan.
- Olyan öreg vagyok, mint Isten.. vagy talán öregebb. - mondtam. - Élet-halál, csirke-tojás. Nem számit egyik se. Egy nap Istent is megfogom ölni.
- Megfogod Istent ölni?
- Igen. Az én erőm sokkal nagyobb, mint hinnétek. - néztem rájuk. - Tudjátok miért nem öltelek meg eddig titeket?
Lucifer nem akarja hogy megöljem a kis seregének a vezetőjét, és mert Abby megkért arra, hogy ne csináljak hülyeséget.
Miért zavar titeket ennyire, hogy én vele vagyok?
- Mert tönkreteszed az életét. - vágta rá Ryan.
- Én? Nem láttátok mi volt mikor múltkor beszéltetek?
- Mire gondolsz? - nézett rám Chris.
- Beszéljetek vele normálisan. - mondtam és eltűntem.
...
Miközben Dante beszélgetett velük. Én nemsokára felkeltem, és beültem a kádba.. gondolkodtam.
Megláttam egy pengét a mosdón.. kimásztam érte, majd vissza. Gondolkodtam rajta sokat, megtegyem -e.. úgyis visszahoznak az életbe, tehát mindegy.
Felvágtam az ereimet. Majd a kádszélére tettem a karom, amiben a penge volt. Miközben sötétedett el minden.. kiesett a kezemből, le a földre.
Akkor visszajött Amy. Kopogott az ajtón, hallottam ahogyan a nevemet is mondogatta, de már nem volt erőm beszélni. Furának tartotta.. ezért benyitott. Észrevette a pengét.
- ABBY. - rohant oda hozzám.
Megfogott és kihúzott a kádból, felemelt és kivitt az ágyra. Ideges lett.. és nemcsak azért, mert lehet megfogok halni. Hanem a vérem.. csábította.
- DANTE GYERE MÁR. - üvöltötte el magát.
Ő pedig megjelent mellettem, csalódott volt.. Amy elment a szoba egyik sarkába. A szemei véreresek lettek, és a harapófogai is kijöttek. Láttam, hogy Dante nyúlt a karom felé.
- Ne k-kérlek. - motyogtam halkan.
Rám nézett, egyenesen a szemembe. Tudtam, hogy nem fogja hagyni, hogy meghaljak..
- Ez fájni fog. - akkor rátette a kezét a sebeimre.
Tényleg rohadtul fájt, sikítottam közben.. érthető, hisz a sebeimet forrasztotta össze.
Ám, akkor léptek be Ryanék. Persze ők azt hitték, hogy Dante éppen bánt engem..
- MIÉRT BÁNTOD?! - kiáltott rá Ryan Dantera.
Akkor rátámadtak.. ám ő eltűnt.
Remek.. megint itt hagy. És még csalódott ha megakarom ölni magam. Akkor Amy feléjük fordult, ugye olyan szemekkel.. kicsit megijedtek.
- Nem bántotta őt. - mondta. - A sebeit forrasztotta össze.
- Milyen sebeit?
- Amiket saját magának okozott. - mondta Amy és rám nézett.
Odajöttek hozzám és rám néztek.
- Milyen sebek Abby? - kérdezték.
Ilyenkor már érdeklik, hogy mi van velem, mi..? De megbántani, azt megtudnak.. mintha én nem éreznék semmit. Csak az a baj, hogy senki sem látja, hogy mi van bennem.
Nagyon hatásos egy kis műmosoly.
Felültem és elmondtam nekik mindent.. mikor befejeztem, felálltam és elindultam ki a parkolóba.
Parkolóban
Vissza akartam hívni Dantet.. gondolkodtam először, hogy megtegyem -e, vagy jobb ha nem.. de nem bírtam. Visszahívtam.
Meg is jelent előttem. Semmit se tudtam mondani, láttam az arcát amikor meggyógyított.. szerintem ezzel elrontottam mindent.
Álltam vele szemben, ő pedig csak nézett.. semmi érzelmet nem láttam az arcán.
Remek.. ismét a régi "semmit sem érzek" Dante. Ez kellett csak.
Lehajtottam a fejem, és könnyezni kezdtem. Ő pedig eltűnt.. és megjelent szorosan előttem. Elkapott és magához szorított, úgy, mint még soha.
- S-s-sajnálom. - sírtam el magam, miközben öleltem.
Szorítani kezdett jobban, és némán hallgatott...
- Ugyan már.. egy angyal, és a Halál.. együtt? Bűn. - szorított magához.
Nem szóltam semmit, ahogy Amy sem.. egy ideig.
- Fáradt vagyok. - mondtam. - Jobb lesz ha lefekszem aludni.
Akkor elengedtem Dantet.
- Én is megyek akkor veled. - mondta.
- Nem. Nem kell folyton engem követned.. én is csak egy, bukott kis angyal vagyok. - fordultam el tőle és lehullat egy könnycsepp az arcomon.
- Abby ne mondj ilyeneket. - fogta meg a karom Dante.
- Engedj el, kérlek. - sóhajtottam egyet. - Most.. egyedül szeretnék lenni.
Akkor elengedte a karom, én pedig kimentem és ledőltem a kanapéra, mivel a hálószobában beszélgettek.
- Ezt nem hiszem el. - nézett utánam Dante.
- Mit? - kérdezte Amy.
- Dolgom van. - mondta és eltűnt.
Amy szintén, szerintem vadászni ment. Amikor nem hallottam már, hogy beszélgetnek, benéztem a szobába.
Legalább köszöntek volna el..
Bementem a szobába, ledőltem az ágyra.. körülbelül 30 percig csak sírtam. Aztán nagy nehezen sikerült elaludnom.
Ryan&Chris 'vs' Dante (Dante szemszög)
Amikor eltűntem a szállodai szobából, az egyik utcában jelentem meg. Sétáltam.
Találkoztam Ryannal és Chrissel is, elsétáltam előttük.
- Állj meg. - kiáltott utánam Chris.
Nem álltam meg, sétáltam tovább. El is veszítettek szem elől, majd nem sokkal utána egy sikátorban álltam, és vártam őket.
Akkor a hátam mögé jöttek, és leszúrtak. Ám, nem én voltam az.. csak egy illúziókép.
Megjelentem mögöttük.
- Egy olyan dolog mint én, egy olyan dolog mint ti. Hogy éreznétek magatokat ha két kis baktérium megprobálna titeket megölni? Tudjátok, ameddig apámtól tanultam.. nagyon öreg lettem. - szólaltam meg.
Akkor felém fordultak.
- Mégis mennyire? - nézett rám Ryan.
- Olyan öreg vagyok, mint Isten.. vagy talán öregebb. - mondtam. - Élet-halál, csirke-tojás. Nem számit egyik se. Egy nap Istent is megfogom ölni.
- Megfogod Istent ölni?
- Igen. Az én erőm sokkal nagyobb, mint hinnétek. - néztem rájuk. - Tudjátok miért nem öltelek meg eddig titeket?
Lucifer nem akarja hogy megöljem a kis seregének a vezetőjét, és mert Abby megkért arra, hogy ne csináljak hülyeséget.
Miért zavar titeket ennyire, hogy én vele vagyok?
- Mert tönkreteszed az életét. - vágta rá Ryan.
- Én? Nem láttátok mi volt mikor múltkor beszéltetek?
- Mire gondolsz? - nézett rám Chris.
- Beszéljetek vele normálisan. - mondtam és eltűntem.
...
Miközben Dante beszélgetett velük. Én nemsokára felkeltem, és beültem a kádba.. gondolkodtam.
Felvágtam az ereimet. Majd a kádszélére tettem a karom, amiben a penge volt. Miközben sötétedett el minden.. kiesett a kezemből, le a földre.
Akkor visszajött Amy. Kopogott az ajtón, hallottam ahogyan a nevemet is mondogatta, de már nem volt erőm beszélni. Furának tartotta.. ezért benyitott. Észrevette a pengét.
- ABBY. - rohant oda hozzám.
Megfogott és kihúzott a kádból, felemelt és kivitt az ágyra. Ideges lett.. és nemcsak azért, mert lehet megfogok halni. Hanem a vérem.. csábította.
- DANTE GYERE MÁR. - üvöltötte el magát.
Ő pedig megjelent mellettem, csalódott volt.. Amy elment a szoba egyik sarkába. A szemei véreresek lettek, és a harapófogai is kijöttek. Láttam, hogy Dante nyúlt a karom felé.
- Ne k-kérlek. - motyogtam halkan.
Rám nézett, egyenesen a szemembe. Tudtam, hogy nem fogja hagyni, hogy meghaljak..
- Ez fájni fog. - akkor rátette a kezét a sebeimre.
Tényleg rohadtul fájt, sikítottam közben.. érthető, hisz a sebeimet forrasztotta össze.
Ám, akkor léptek be Ryanék. Persze ők azt hitték, hogy Dante éppen bánt engem..
- MIÉRT BÁNTOD?! - kiáltott rá Ryan Dantera.
Akkor rátámadtak.. ám ő eltűnt.
Remek.. megint itt hagy. És még csalódott ha megakarom ölni magam. Akkor Amy feléjük fordult, ugye olyan szemekkel.. kicsit megijedtek.
- Nem bántotta őt. - mondta. - A sebeit forrasztotta össze.
- Milyen sebeit?
- Amiket saját magának okozott. - mondta Amy és rám nézett.
Odajöttek hozzám és rám néztek.
- Milyen sebek Abby? - kérdezték.
Ilyenkor már érdeklik, hogy mi van velem, mi..? De megbántani, azt megtudnak.. mintha én nem éreznék semmit. Csak az a baj, hogy senki sem látja, hogy mi van bennem.
Nagyon hatásos egy kis műmosoly.
Felültem és elmondtam nekik mindent.. mikor befejeztem, felálltam és elindultam ki a parkolóba.
Parkolóban
Vissza akartam hívni Dantet.. gondolkodtam először, hogy megtegyem -e, vagy jobb ha nem.. de nem bírtam. Visszahívtam.
Meg is jelent előttem. Semmit se tudtam mondani, láttam az arcát amikor meggyógyított.. szerintem ezzel elrontottam mindent.
Álltam vele szemben, ő pedig csak nézett.. semmi érzelmet nem láttam az arcán.
Remek.. ismét a régi "semmit sem érzek" Dante. Ez kellett csak.
Lehajtottam a fejem, és könnyezni kezdtem. Ő pedig eltűnt.. és megjelent szorosan előttem. Elkapott és magához szorított, úgy, mint még soha.
- S-s-sajnálom. - sírtam el magam, miközben öleltem.
Szorítani kezdett jobban, és némán hallgatott...
szerda, október 23
40.rész ~ Veszekedés
A másnap is jól indult. Kimentünk sétálni Danteval, megint. Megálltunk egy parknál, ő pedig magához ölelt.. nagyon jó volt. De utána..
- Abby? - szólalt meg valaki mögöttünk.
Hátranéztem.. Ryanék voltak. Amy csak nézett ránk kicsit szomorú fejjel, szerintem érezte, hogy mi lesz..
- Te mi a fenét keresel itt? - nézett rám Ryan, aztán Dantera. - Főleg vele.
- Mi bajod van? - nézett rá Dante.
- Őszintén? Te vagy a bajom. Mégis mit képzelsz te magadról, hogy eltűnsz, napokig nem is jelentkezel Abby pedig szinte beleőrül? - kezdte el a veszekedést Ryan.
Ennek se lesz jó vége..
- Vegyél vissza magadból. - engedett el Dante, és Ryan felé fordult.
- Ne.. - húztam vissza Dantet.
- Abby te meg mégis mi a fenét csinálsz? Azt ne mondd, hogy kefélsz a Halállal, mert akkor felakasztom magam. - kiáltott rám Chris.
- Békén hagyod. - nézett rá Dante.
- És ha nem? - kérdezte Ryan.
- Ne idegesítsetek fel srácok. - akkor visszafordult hozzám és megölelt, érezte, hogy félek.
- Abby te meg gyere már el tőle. Neki semmit se számítasz. - rántotta el a kezem Chris.
- NEM. HAGYJ! - kiáltottam rá.
Ledermedtek.
- Ne veszekedjetek már.. - szólt Amy.
- Mit csináltál vele Dante? - kérdezték. - Amy te meg maradj ki ebből.
- Mi közötök van hozzá? Azzal van akivel akar, nem 11 éves már. - nézett rájuk Dante, idegesen..
Ekkor nagyon elkezdtem félni.. féltem, hogy Dante megöli valamelyikőjüket.. lehet, hogy most kiabáltak velem, meg vele.. de akkor is, a barátaim. Nem beszélve arról, hogy ugye Ryan majdnem a pasim is lett..
- Ti lefeküdtetek. - mondta Chris.
- FOGD MÁR BE. - ordítottam rá.
- Tényleg hagyjátok már abba. - szólt közbe Amy.
- Azt mondtuk maradj ki ebből. - nézett rá Chris.
- Az Istenit, hogy beszélhetsz te így Amyvel? - kiáltottam rá ismét.
Legszívesebben lekevertem volna neki egyet, de Dante visszafogott..
- Te meg inkább nyugodtan kefélj csak a kis Danteval. - szólt bele Ryan.
- Na jól van, álljatok le mielőtt ideges leszek. - mondta Dante.
Éreztem, hogy már eléggé ideges.. erősebben szorított.
- Hát igazi kis ringyó vagy, hogy a Halállal kefélsz. - vágta hozzám Ryan.
Ez fájt..
- Jól van, elfogyott a türelmem. Takarodjatok a f*szba! - engedett el Dante és feléjük fordult.
Akkor elkezdtek még jobban veszekedni.. attól féltem összeverekednek. De főleg attól, hogy Dante megöli őket.. aztán betelt a pohár.
Nekem elég volt!
A fejemhez kaptam a kezemet és elsikítottam magam, és egy hatalmas villám csapott le mögénk.. a szemem világított, én pedig eltűntem. A szállodában jelentem meg.
Dante is eltűnt..
- Ezt jól megcsináltátok, pancserek! - mondta Amy nekik, majd ő is elrohant onnan.
Egyenesen a szállodához jött, én pedig ott sírtam az ágyon.
Amy megjelent ott előttem.
- Abby jól vagy? - nézett rám aggódva.
Nem tudtam mit mondani, csak megráztam a fejem.. jelezve, hogy nem igazán.
- Kérlek, nyugodj meg. - mondta Amy és megszorított.
- Nem megy. - szipogtam. - Mire azt hiszem, hogy minden rendben van, mikor mindig tökéletesnek tűnik. Jön valami idióta és elront mindent. Most is.. az előző nap tökéletes volt. Azt hittem a mai is az lesz, de nem. Mert azoknak a hülyéknek muszáj elrontaniuk mindent! Sose lehetek boldog, ha folyton ezt teszik velem. Bárcsak meghalnék már!
- Abby könyörgöm ne mondj ilyet... - kezdte el Amy.
Akkor megjelent a szoba egyik szélén Dante.
- Megölöm őket. - mondta.
Amy elengedett, hogy fussak oda Dantehoz..
- Nem ölöd meg. - néztem rá szétsírt szemekkel.
- Az ilyen nem érdemli meg, hogy éljen. Nem beszélve Ryanről, te mentetted meg a nyamvadt életét és leringyóz? Na meg a nagy f*szt. - idegeskedett Dante.
Nem akartam, hogy bármi hülyeséget tegyen..
Felálltam és odarohantam hozzá. Azonnal megöleltem, ahogy ő is engem. Amy pedig csak mosolygott.. látta, hogy szeretem.
Mondjuk ő mindent látott rajtam, mindig is.
- Kérlek ne menj. - mondtam Dantenak sírva.
Magához szorított..
- Nem megyek.
Amy csak nézett minket.
- Annyira aranyosak vagytok.
Akkor már nem sírtam annyira, elengedtem kicsit Dantet, nem teljesen. Közben még öleltem, csak a fejem oldalra hajtottam és ránéztem Amyre ilyen "hagyd abba" fejjel, aki mosolyogva nézett ránk.
- Ne nézz így rám, olyan aranyosak vagytok, hogy az már bűn. - mondta.
Akkor Dante is ránézett.
- Az az igazi bűn, hogy mi "együtt vagyunk"..
Tényleg igaza van..
- Abby? - szólalt meg valaki mögöttünk.
Hátranéztem.. Ryanék voltak. Amy csak nézett ránk kicsit szomorú fejjel, szerintem érezte, hogy mi lesz..
- Te mi a fenét keresel itt? - nézett rám Ryan, aztán Dantera. - Főleg vele.
- Mi bajod van? - nézett rá Dante.
- Őszintén? Te vagy a bajom. Mégis mit képzelsz te magadról, hogy eltűnsz, napokig nem is jelentkezel Abby pedig szinte beleőrül? - kezdte el a veszekedést Ryan.
Ennek se lesz jó vége..
- Vegyél vissza magadból. - engedett el Dante, és Ryan felé fordult.
- Ne.. - húztam vissza Dantet.
- Abby te meg mégis mi a fenét csinálsz? Azt ne mondd, hogy kefélsz a Halállal, mert akkor felakasztom magam. - kiáltott rám Chris.
- Békén hagyod. - nézett rá Dante.
- És ha nem? - kérdezte Ryan.
- Ne idegesítsetek fel srácok. - akkor visszafordult hozzám és megölelt, érezte, hogy félek.
- Abby te meg gyere már el tőle. Neki semmit se számítasz. - rántotta el a kezem Chris.
- NEM. HAGYJ! - kiáltottam rá.
Ledermedtek.
- Ne veszekedjetek már.. - szólt Amy.
- Mit csináltál vele Dante? - kérdezték. - Amy te meg maradj ki ebből.
- Mi közötök van hozzá? Azzal van akivel akar, nem 11 éves már. - nézett rájuk Dante, idegesen..
Ekkor nagyon elkezdtem félni.. féltem, hogy Dante megöli valamelyikőjüket.. lehet, hogy most kiabáltak velem, meg vele.. de akkor is, a barátaim. Nem beszélve arról, hogy ugye Ryan majdnem a pasim is lett..
- Ti lefeküdtetek. - mondta Chris.
- FOGD MÁR BE. - ordítottam rá.
- Tényleg hagyjátok már abba. - szólt közbe Amy.
- Azt mondtuk maradj ki ebből. - nézett rá Chris.
- Az Istenit, hogy beszélhetsz te így Amyvel? - kiáltottam rá ismét.
Legszívesebben lekevertem volna neki egyet, de Dante visszafogott..
- Te meg inkább nyugodtan kefélj csak a kis Danteval. - szólt bele Ryan.
- Na jól van, álljatok le mielőtt ideges leszek. - mondta Dante.
Éreztem, hogy már eléggé ideges.. erősebben szorított.
- Hát igazi kis ringyó vagy, hogy a Halállal kefélsz. - vágta hozzám Ryan.
Ez fájt..
- Jól van, elfogyott a türelmem. Takarodjatok a f*szba! - engedett el Dante és feléjük fordult.
Akkor elkezdtek még jobban veszekedni.. attól féltem összeverekednek. De főleg attól, hogy Dante megöli őket.. aztán betelt a pohár.
Nekem elég volt!
A fejemhez kaptam a kezemet és elsikítottam magam, és egy hatalmas villám csapott le mögénk.. a szemem világított, én pedig eltűntem. A szállodában jelentem meg.
Dante is eltűnt..
- Ezt jól megcsináltátok, pancserek! - mondta Amy nekik, majd ő is elrohant onnan.
Egyenesen a szállodához jött, én pedig ott sírtam az ágyon.
- Abby jól vagy? - nézett rám aggódva.
Nem tudtam mit mondani, csak megráztam a fejem.. jelezve, hogy nem igazán.
- Kérlek, nyugodj meg. - mondta Amy és megszorított.
- Nem megy. - szipogtam. - Mire azt hiszem, hogy minden rendben van, mikor mindig tökéletesnek tűnik. Jön valami idióta és elront mindent. Most is.. az előző nap tökéletes volt. Azt hittem a mai is az lesz, de nem. Mert azoknak a hülyéknek muszáj elrontaniuk mindent! Sose lehetek boldog, ha folyton ezt teszik velem. Bárcsak meghalnék már!
- Abby könyörgöm ne mondj ilyet... - kezdte el Amy.
Akkor megjelent a szoba egyik szélén Dante.
- Megölöm őket. - mondta.
Amy elengedett, hogy fussak oda Dantehoz..
- Nem ölöd meg. - néztem rá szétsírt szemekkel.
- Az ilyen nem érdemli meg, hogy éljen. Nem beszélve Ryanről, te mentetted meg a nyamvadt életét és leringyóz? Na meg a nagy f*szt. - idegeskedett Dante.
Nem akartam, hogy bármi hülyeséget tegyen..
Mondjuk ő mindent látott rajtam, mindig is.
- Kérlek ne menj. - mondtam Dantenak sírva.
Magához szorított..
- Nem megyek.
Amy csak nézett minket.
- Annyira aranyosak vagytok.
Akkor már nem sírtam annyira, elengedtem kicsit Dantet, nem teljesen. Közben még öleltem, csak a fejem oldalra hajtottam és ránéztem Amyre ilyen "hagyd abba" fejjel, aki mosolyogva nézett ránk.
- Ne nézz így rám, olyan aranyosak vagytok, hogy az már bűn. - mondta.
Akkor Dante is ránézett.
- Az az igazi bűn, hogy mi "együtt vagyunk"..
Tényleg igaza van..
39.rész ~ "Tökéletes nap"
Pár óráig aludtam még, majd felébredtem.. rosszat álmodtam. Oldalamon feküdtem, Dante pedig előttem és engem nézett. - Azt hittem már rég eltűntél és.. - kezdtem bele.
- Shh. - mondta és megcsókolt.
Hát igen.. elég jó "elhallgattatási mód". Bevált. Ám ismét egy menet lett belőle.. hááh. Én szóltam, hogy nem az utolsó volt a tegnap esti. Utána feküdtünk egy ideig még. Dante mellkasán volt a fejem. Pár percig úgy feküdtünk, ő pedig közben szorított magához.. nagyon aranyos volt.
Majd felkeltünk és felöltöztünk, vagyis én felkaptam magamra még valamit.
- Abby.
- Hm? - fordultam meg és ránéztem.
- Elmondanád, hogy mik azok a kezeden? - nézett a karomra.
Nyeltem egyet.
- Harc közben szereztem őket nemrég. - kerültem a szemkontaktust.
Persze.. Dante tudta, hogy hazudok, mégse mondott semmit. Odajött és megcsókolt, rátette a kezét a karomra és eltűntek róla a sebek, majd rám nézett. Komolyan, eddig észre se vettem, hogy Dantenak sötét zöld szemei vannak..
Akkor szemeztünk egy ideig, közben átkarolt.
- Nem is tudtam, hogy zöld szemeid vannak. - mosolyodtam el.
- Én sem, hogy neked ilyen gyönyörű.
Akkor még jobban elmosolyodtam.. tökre olyan volt, mintha.. belé szerettem volna. Ne értsetek félre, eddig is szerettem őt, de most így.. fú. Kész volt.
- Kimehetnék inni?
Nem mondott semmit, elengedett. Én pedig kimentem.
- Hogy-hogy most ilyen ölelgetős kedvedben vagy? - kérdeztem.
- Nem bírom ki nélküled. - szorított meg.
Olyan kis cuki volt. Akkor megfordultam és átkaroltam nyakánál, ő pedig derekamnál. Pár percig csendben öleltük egymást.
- Ugye ma nem fogsz eltűnni csakúgy?
- Ma csak veled leszek.
Nagyon megörültem.. de tényleg, amióta ő a Halál.. szinte egy napot se volt velem, úgy igazán.
Ez a nap volt féléve a legjobb, az után amikor lefeküdtem először vele.
Féléve kb. nem játszottam PS-el.. meg úgy semmivel sem. De most igen. Nem tudom, hogy egy szállodában, hogy lehet PS, de itt volt. Elég jó helyre hozhatott akkor.
Tehát.. leültünk játszani, persze ő nem hagyott békén. Folyton a hajamat piszkálta, vagy a nyakamat.. ÉS tudniillik én nagyon csikis vagyok a nyakamnál, ha csak hozzáérnek már elnevetem magam. De ő még szuszogott is bele, fú. Megtudtam volna érte ölni. Aztán, amikor mind a ketten játszottunk, akkor persze nem csinálta. De utána.. egy ideig bírtam. Aztán már nem. Akkor betámadtam őt. Majd estefele kimentünk sétálni, úgyis volt egy "ünnepség", amit pontosan nem tudok, hogy miért.. persze ott nem sokáig tartózkodtunk. Csak sétáltunk, nem tudtam ott lenni a szállodában egész nap.
Miközben sétáltunk, megláttam Ryant.
- Dante. - álltam meg.
Rám nézett.
- Ryan..
- Hol? - nézett körül.
Előremutattam. Akkor elkapta a derekam, magához rántott és eltűntünk, vissza a szállodába.
- Ez aztán a gyors közlekedés. - mondtam.
- Hát aki megteheti. - mondta és rálökött az ágyra.
- Szemét vagy.
- Igen? - akkor megcsókolt.
- Mégse.
Akkor mellém feküdt, és csak néztük egymást. Annyira.. áh.
Szinte nem érdekelt semmi.. az se, hogy az apokalipszis a nyakunkon van, az se, hogy ő a Halál. Az se, hogy mások mit mondanának ha ez kiderülne. Az se, hogyha angyal leszek, rá kell majd vadásznom.
Nem érdekelt semmi.
Tökéletes volt minden.. mondhatni így is.
kedd, október 22
38.rész ~ Amy és Dante
Hát.. nem tudom mit mondjak az estéről. Nem akarok pornót írni. Na.
Reggel szerintem nagyon aranyosak lehettünk.
Olyan kis ártatlanok.
Akkor Amy megjelent a szobában.
- Honnan tudtad, hogy idehoztam? - szólt oda neki halkan Dante.
- Sejtettem. Beszélhetnék veled kinn a teraszon? Nem akarom Abbyt felébreszteni. - mondta Amy, közben rám nézett.
Dante nem szólt semmit, csak óvatosan felkelt mellőlem, hogy ne ébredjek fel.
Megállt az ágy mellett kicsit, és engem nézett. Mosolygott közben.. már nem azért, de tökre úgy viselkedik, mintha érezne irántam valamit.. vagy csak én gondolom így ezt? Nem értem olykor már őt sem.. most is lelépett pár napra és aztán felbukkan, és én idióta ismét ágyba bújok vele.
Hát.. okos vagy Abby.
Akkor elindultak ki a teraszra.
Teraszon (Amy szemszög)
- Jól van Dante.. miért csinálod ezt Abbyvel? - kérdeztem.
- Mit?
- Eltűnsz pár napra, visszajössz és megfekteted? Ennyit jelent neked? - néztem rá szúrós tekintettel. - Szóval, miért csinálod ezt vele?
- Szeretem. - nézett rám mosolyra húzva a száját. - Sosem akartam őt egyedül hagyni, de amikor hívott Lucifer, mennem kellett.
- Neki miért nem szóltál róla? - kaptam el a fejem.
- Nélkülem is van elég baja. - dőlt neki a falnak.
- De nélküled rosszabbul visel mindent, erre még nem jöttél rá?
- Ezt hogy érted? - nézett rám.
- Láttad már a karját? - bámultam a semmibe.
- Nem. Mit csinált?
- Akkor nézd meg a kezét. A bal kezét. Hosszú ujjúban és dzsekiben nem látni. De csodálkozom, hogy este nem vetted észre amúgy. - néztem rá.
Ekkor Dante láthatatlanná vált, kinyitódott az ajtó, majd becsukódott. Ő pedig megnézte Abby karját. Akkor egy elég nagy vihar kezdett közeledni felénk a semmiből. Majd megjelent mellettem.
- Mindazt miattam csinálta? - szólalt meg.
- Sok volt neki az egész. Én tudtam róla, reménykedtem is benne, hogy visszajössz hozzá. Nem bírta már.
- Hát most már itt vagyok, és ha el kell mennem majd, tudni fogja, hogy miért és azt is, hogy vissza fogok jönni amint tudok. De minél hamarabb elkapjátok Lucifert, annál hamarabb maradhatok vele mindig. - mondta Dante, közben nézett egyenesen előre.
- Mindannyian tudjuk, ahhoz, hogy elkapjuk Lucifert.. Abbynek angyallá kell válnia ismét.
- Már félig az.
- Ezt hogy érted? - néztem rá.
- Amikor 2 ''testvéremet'' elkaptátok, amiket akkor ő csinálni tudott az mind amiatt volt, mert félig már angyal. Tudod.. azaz angyal, aki elmondta neki egyszer, hogy mi is ő valójában, adott Abby tudta nélkül erőt neki, hogy amikor velem találkozik megtudjon ölni. De mivel eddig nem tette meg, lehet üldözni fogják.
- Ahelyett, hogy megölt volna, inkább mindig ágyba bújik veled.. nem értem, mégis hogy csinálod? De amúgy is, te nem félsz attól, hogyha végleg "teljesen" angyal lesz, vadászni fog rád? - kezdtem játszani a kezeimmel.
- Nem.
- Miért? - néztem rá.
- Hogy ölne meg? Én vagyok a Halál.
- És attól se félsz, hogy akkor elhagy és elveszíted? - fordultam felé.
- De igen.. de aminek meg kell történnie, az meg is fog.
- Képes lennél őt megölni ha úgy kellene történnie? - kulcsoltam össze a kezeimet.
- Nem.
- Hogy szeretheted te őt? Nem úgy volt, hogy a Halálnak nincsenek érzései?
- Ne hasonlíts az apámhoz.
- Rendben, ennyit akartam. Szerintem menj vissza Abbyhez, mielőtt felkel. Még beszélünk. - azzal leugrottam a teraszról.
Akkor Dante visszafeküdt mellém..
Reggel szerintem nagyon aranyosak lehettünk.
Akkor Amy megjelent a szobában.
- Honnan tudtad, hogy idehoztam? - szólt oda neki halkan Dante.
- Sejtettem. Beszélhetnék veled kinn a teraszon? Nem akarom Abbyt felébreszteni. - mondta Amy, közben rám nézett.
Dante nem szólt semmit, csak óvatosan felkelt mellőlem, hogy ne ébredjek fel.
Megállt az ágy mellett kicsit, és engem nézett. Mosolygott közben.. már nem azért, de tökre úgy viselkedik, mintha érezne irántam valamit.. vagy csak én gondolom így ezt? Nem értem olykor már őt sem.. most is lelépett pár napra és aztán felbukkan, és én idióta ismét ágyba bújok vele.
Hát.. okos vagy Abby.
Akkor elindultak ki a teraszra.
Teraszon (Amy szemszög)
- Jól van Dante.. miért csinálod ezt Abbyvel? - kérdeztem.
- Mit?
- Eltűnsz pár napra, visszajössz és megfekteted? Ennyit jelent neked? - néztem rá szúrós tekintettel. - Szóval, miért csinálod ezt vele?
- Szeretem. - nézett rám mosolyra húzva a száját. - Sosem akartam őt egyedül hagyni, de amikor hívott Lucifer, mennem kellett.
- Neki miért nem szóltál róla? - kaptam el a fejem.
- Nélkülem is van elég baja. - dőlt neki a falnak.
- De nélküled rosszabbul visel mindent, erre még nem jöttél rá?
- Ezt hogy érted? - nézett rám.
- Láttad már a karját? - bámultam a semmibe.
- Nem. Mit csinált?
- Akkor nézd meg a kezét. A bal kezét. Hosszú ujjúban és dzsekiben nem látni. De csodálkozom, hogy este nem vetted észre amúgy. - néztem rá.
Ekkor Dante láthatatlanná vált, kinyitódott az ajtó, majd becsukódott. Ő pedig megnézte Abby karját. Akkor egy elég nagy vihar kezdett közeledni felénk a semmiből. Majd megjelent mellettem.
- Mindazt miattam csinálta? - szólalt meg.
- Sok volt neki az egész. Én tudtam róla, reménykedtem is benne, hogy visszajössz hozzá. Nem bírta már.
- Hát most már itt vagyok, és ha el kell mennem majd, tudni fogja, hogy miért és azt is, hogy vissza fogok jönni amint tudok. De minél hamarabb elkapjátok Lucifert, annál hamarabb maradhatok vele mindig. - mondta Dante, közben nézett egyenesen előre.
- Mindannyian tudjuk, ahhoz, hogy elkapjuk Lucifert.. Abbynek angyallá kell válnia ismét.
- Már félig az.
- Ezt hogy érted? - néztem rá.
- Amikor 2 ''testvéremet'' elkaptátok, amiket akkor ő csinálni tudott az mind amiatt volt, mert félig már angyal. Tudod.. azaz angyal, aki elmondta neki egyszer, hogy mi is ő valójában, adott Abby tudta nélkül erőt neki, hogy amikor velem találkozik megtudjon ölni. De mivel eddig nem tette meg, lehet üldözni fogják.
- Ahelyett, hogy megölt volna, inkább mindig ágyba bújik veled.. nem értem, mégis hogy csinálod? De amúgy is, te nem félsz attól, hogyha végleg "teljesen" angyal lesz, vadászni fog rád? - kezdtem játszani a kezeimmel.
- Nem.
- Miért? - néztem rá.
- Hogy ölne meg? Én vagyok a Halál.
- És attól se félsz, hogy akkor elhagy és elveszíted? - fordultam felé.
- De igen.. de aminek meg kell történnie, az meg is fog.
- Képes lennél őt megölni ha úgy kellene történnie? - kulcsoltam össze a kezeimet.
- Nem.
- Hogy szeretheted te őt? Nem úgy volt, hogy a Halálnak nincsenek érzései?
- Ne hasonlíts az apámhoz.
- Rendben, ennyit akartam. Szerintem menj vissza Abbyhez, mielőtt felkel. Még beszélünk. - azzal leugrottam a teraszról.
Akkor Dante visszafeküdt mellém..
37.rész ~ Szállodai szoba
- ... és akkor ez mellé azt mondta, hogy egy bukott kis angyalhoz van kötve. - mondta Ryan.
- Egy bukott kis angyal? - mondtam.
- Szerintem ezt nem rád értette Abby. - szólt bele Amy.
Lehajtottam a fejem, és kivettem a zsebemből a másik 3 gyűrűt.. igen, mindenhova magammal hordom őket. Nehogy "véletlenül" eltűnjön valamelyik.
- Jól van. - tettem vissza a gyűrűket a zsebembe és visszamentem Davidhoz.
Többiek nem szóltak semmit, jöttek utánam. Ők bowlinghoztak tovább, ám én csak álltam és néztem őket, majd elővettem Dante gyűrűjét.
"Bukott kis angyal"
Csak ez járt a fejemben, jó lehet nem rám gondolt ezalatt.. de lehet, hogy igen. Nem beszélve a többiről, amit mondott.. nem bírtam, sírni kezdtem és elszaladtam. A srácok kiabáltak utánam, hogy várjak. De nem, nem is jöttek utánam. Szerintem tudták, hogy jobb lesz így.
Mikor kiszaladtam az ajtón, esni kezdett az eső.. ahogy gondoltam. Elkezdtem szaladni, nem törődve azzal, hogy hova. Leszaladtam egy földes útra, egészen addig, amíg nem értem egy kereszteződéshez.
Ott megálltam, szinte csak potyogtam a könnyeim. Akkor megidéztem egy démont..
- Mit kérsz azért cserébe, hogy ne érezzek semmit? - néztem rá a démonra.
- Attól függ.. - nézett végig rajtam. - Jól látom, hogy te ki vagy?
- Igen, én vagyok Abby Winchester aki feltörte az első pecsétet. - kiáltottam rá. - Hány démon fogja még ezt felhozni?
- Nyugalom. Tehát.. elakarod adni a lelked?
- El! - mondtam magabiztosan.
- Rendben. - kezdett bele. - Elintézem, hogy ne érezz semmit.. cserébe azért, ha hagyod, hogy az apokalipszis megtörténjen és meg se próbálod majd megakadályozni. Vagy ha mégis, azonnal meghalsz.
- Oké, rendben. - vágtam rá.
Pont mielőtt megköthettük volna az alkut, Dante megjelent ott és megölte a démont.
- Ez a kibaszott démon volt az egyetlen esélyem, de te elbasztad! - estem térdre.
- Most mi bajod? - nézett rám, mint akit semmi se érdekel.
Ez hihetetlen, még megkérdi.
- Hogy mi a bajom? Az, hogy mindent elbasztál, minden a te hibád! Az egész életemet tönkretetted. Mégis mi a fenéért kellett eladnod akkor a lelked? Miért nem hagytál inkább meghalni a kórházban?
És most is, lefeküdtem veled. Azt mondtad, hogy ha kellek hívjalak és megjelensz. Hívtalak, szükségem volt rád. HOL VOLTÁL? - sírtam el magam még jobban. - És az a legrosszabb, hogy én bíztam benned. Már csak az döbbentene le még jobban ha megtudnám, hogy mindig is ezt akartad. De tudod, lett volna egyszerűbb módod is megszabadulni tőlem!
- Nem tőled akarok megszabadulni, épp ellenkezőleg. - nézett rám. - Lucifertől akarok. Miatta nem tudtam menni mikor hívtál, pedig hallottalak.
- Miért nem tudtál?
- Mert mindig ott kellett lennem, ahol ő akarta és amikor akarta. - nézett rám "semleges" tekintettel.
Nem mondtam semmit. Felálltam és elakartam sétálni.. de valamiért elvesztettem az egyensúlyomat és összeestem és eszméletemet vesztettem, ő pedig elkapott. Elvitt egy szállodai szobába, és ott megvárta amíg magamhoz térek, eléggé feszült voltam azután is, ezért megnyugtatott.. majd megölelt.
- Egy olyan angyalra, mint te, mindig szükségem lesz.. - szorított magához.
Akkor megint elsírtam magam. Áh, régi énem jobban tetszett.. akkor nem sírtam ennyit.
- Tényleg csak Lucifer miatt nem jöttél? - szipogtam.
- Igen.
- De amikor kérdezte Chris, hogy "nem tudtál vagy nem akartál", miért mondtad, hogy is-is? - töröltem meg a szemeim, majd ránéztem.
- Ryan miatt. - tűnt el előlem, és megjelent a falnál.
- Láttad, hogy mi történt a bárban?
- Bizony. - mondta, de nem nézett rám.
- De az nem az én hibám volt, Dani művelte azt. - kezdtem ismét könnyezni. - Miatta történt, én nem akartam. Higgy nekem.
Nem szólt semmit, mire én jobban elsírtam magam. Felálltam és elindultam az ajtó felé.. akkor megjelent az ajtó túloldalán..
Akkor megcsókolt és visszanyomott a szobába, neki a falnak.
Na jó.. most akkor mégis mi van?
Nem ellenkeztem neki, de aztán a keze megint kezdett "más helyekre tévedni".
- Várj. - állítottam le. - Ugye most nem fogsz eltűnni ismét?
- Nem.
- Biztos? - néztem rá nagy szemekkel, mire ő elmosolyogta magát.
- Ígérem, rendben? - mosolygott rám.
Akkor hagytam, nem foglalkoztam mással. Nem is stresszeltem, bíztam benne.. valamiért még mindig. Fura volt az egész, hogy megint itt tartunk..
Akkor levágott az ágyra és onnantól "elszabadult a pokol".
De végül is nem lett nagy baj belőle.. áh, dehogy. Csak megint lefeküdtem vele, de az nem probléma.
Csak ha ez kiderül, akkor bizony elég nagy bajban leszek.
Vagyis, nem is bajban.. hanem elég sokan hülyének és idiótának fognak tartani engem miatta, hogy pont a Halállal feküdtem le.. nem mellesleg kétszer. Valószínű nem is ez volt az utolsó...
- Egy bukott kis angyal? - mondtam.
- Szerintem ezt nem rád értette Abby. - szólt bele Amy.
Lehajtottam a fejem, és kivettem a zsebemből a másik 3 gyűrűt.. igen, mindenhova magammal hordom őket. Nehogy "véletlenül" eltűnjön valamelyik.
- Jól van. - tettem vissza a gyűrűket a zsebembe és visszamentem Davidhoz.
Többiek nem szóltak semmit, jöttek utánam. Ők bowlinghoztak tovább, ám én csak álltam és néztem őket, majd elővettem Dante gyűrűjét.
"Bukott kis angyal"
Csak ez járt a fejemben, jó lehet nem rám gondolt ezalatt.. de lehet, hogy igen. Nem beszélve a többiről, amit mondott.. nem bírtam, sírni kezdtem és elszaladtam. A srácok kiabáltak utánam, hogy várjak. De nem, nem is jöttek utánam. Szerintem tudták, hogy jobb lesz így.
Mikor kiszaladtam az ajtón, esni kezdett az eső.. ahogy gondoltam. Elkezdtem szaladni, nem törődve azzal, hogy hova. Leszaladtam egy földes útra, egészen addig, amíg nem értem egy kereszteződéshez.
Ott megálltam, szinte csak potyogtam a könnyeim. Akkor megidéztem egy démont..
- Mit kérsz azért cserébe, hogy ne érezzek semmit? - néztem rá a démonra.
- Attól függ.. - nézett végig rajtam. - Jól látom, hogy te ki vagy?
- Igen, én vagyok Abby Winchester aki feltörte az első pecsétet. - kiáltottam rá. - Hány démon fogja még ezt felhozni?
- Nyugalom. Tehát.. elakarod adni a lelked?
- El! - mondtam magabiztosan.
- Rendben. - kezdett bele. - Elintézem, hogy ne érezz semmit.. cserébe azért, ha hagyod, hogy az apokalipszis megtörténjen és meg se próbálod majd megakadályozni. Vagy ha mégis, azonnal meghalsz.
- Oké, rendben. - vágtam rá.
Pont mielőtt megköthettük volna az alkut, Dante megjelent ott és megölte a démont.
- Ez a kibaszott démon volt az egyetlen esélyem, de te elbasztad! - estem térdre.
- Most mi bajod? - nézett rám, mint akit semmi se érdekel.
Ez hihetetlen, még megkérdi.
- Hogy mi a bajom? Az, hogy mindent elbasztál, minden a te hibád! Az egész életemet tönkretetted. Mégis mi a fenéért kellett eladnod akkor a lelked? Miért nem hagytál inkább meghalni a kórházban?
És most is, lefeküdtem veled. Azt mondtad, hogy ha kellek hívjalak és megjelensz. Hívtalak, szükségem volt rád. HOL VOLTÁL? - sírtam el magam még jobban. - És az a legrosszabb, hogy én bíztam benned. Már csak az döbbentene le még jobban ha megtudnám, hogy mindig is ezt akartad. De tudod, lett volna egyszerűbb módod is megszabadulni tőlem!
- Nem tőled akarok megszabadulni, épp ellenkezőleg. - nézett rám. - Lucifertől akarok. Miatta nem tudtam menni mikor hívtál, pedig hallottalak.
- Miért nem tudtál?
- Mert mindig ott kellett lennem, ahol ő akarta és amikor akarta. - nézett rám "semleges" tekintettel.
Nem mondtam semmit. Felálltam és elakartam sétálni.. de valamiért elvesztettem az egyensúlyomat és összeestem és eszméletemet vesztettem, ő pedig elkapott. Elvitt egy szállodai szobába, és ott megvárta amíg magamhoz térek, eléggé feszült voltam azután is, ezért megnyugtatott.. majd megölelt.
- Egy olyan angyalra, mint te, mindig szükségem lesz.. - szorított magához.
Akkor megint elsírtam magam. Áh, régi énem jobban tetszett.. akkor nem sírtam ennyit.
- Tényleg csak Lucifer miatt nem jöttél? - szipogtam.
- Igen.
- De amikor kérdezte Chris, hogy "nem tudtál vagy nem akartál", miért mondtad, hogy is-is? - töröltem meg a szemeim, majd ránéztem.
- Ryan miatt. - tűnt el előlem, és megjelent a falnál.
- Láttad, hogy mi történt a bárban?
- Bizony. - mondta, de nem nézett rám.
- De az nem az én hibám volt, Dani művelte azt. - kezdtem ismét könnyezni. - Miatta történt, én nem akartam. Higgy nekem.
Nem szólt semmit, mire én jobban elsírtam magam. Felálltam és elindultam az ajtó felé.. akkor megjelent az ajtó túloldalán..
Na jó.. most akkor mégis mi van?
Nem ellenkeztem neki, de aztán a keze megint kezdett "más helyekre tévedni".
- Várj. - állítottam le. - Ugye most nem fogsz eltűnni ismét?
- Nem.
- Biztos? - néztem rá nagy szemekkel, mire ő elmosolyogta magát.
- Ígérem, rendben? - mosolygott rám.
Akkor hagytam, nem foglalkoztam mással. Nem is stresszeltem, bíztam benne.. valamiért még mindig. Fura volt az egész, hogy megint itt tartunk..
De végül is nem lett nagy baj belőle.. áh, dehogy. Csak megint lefeküdtem vele, de az nem probléma.
Csak ha ez kiderül, akkor bizony elég nagy bajban leszek.
Vagyis, nem is bajban.. hanem elég sokan hülyének és idiótának fognak tartani engem miatta, hogy pont a Halállal feküdtem le.. nem mellesleg kétszer. Valószínű nem is ez volt az utolsó...
hétfő, október 21
36.rész ~ Jó időzítés Dante
Megérkeztünk St.Louis-ba.
Kivettünk egy szobát, ám több napra, nemcsak egyre. Úgy gondoltuk, hogy több napot leszünk itt, mint általában más helyeken szoktunk lenni. Mindenki ki volt ütve.. elmentek lefeküdni, Amy pedig ismét vadászni.. ez bevallom kicsit szúrta a csőröm. Nem tetszett, hogy Amy vámpír, de semmit se tehetek már.. akkor éjfélt ütött az óra.
Na Jézusom.. ma május 22.-ike és az öcsém 15 éves.. mellesleg még ajándékot se tudtam neki venni! Áh. Majd elviszem bowlingozni, inni, szórakozni, szerintem megérti, hogy miért nem tudtunk neki venni valamit. Nem olyan naiv ő! Vagyis remélem..
Hagytam őket aludni, én pedig nem voltam fáradt.. azonban reggel nem volt valami "napos idő", mi több eléggé felhős, sötét napnak ígérkezett ez a mai. Akkor lenéztem a járdára, és ha nem képzelődtem.. Dantet pillantottam meg.
NEM! Biztos csak képzelődöm, ez David napja, nem fogok vadászni semmire és senkire! Akkor kb. délre felkeltek a fiúk, Amy pedig már ott várt velem együtt és csináltunk reggelit. Davidnak palacsintát, mivel azt imádta és mégiscsak a születésnapja volt. Délután 2-ig körülbelül néztük a TV-t fenn a szobában.
- Na srácok ideje menni valahova! - álltam fel. - Hisz ünnepelünk.
Akkor David felállt és az ajtó felé vette az irányt. Azaz öröm az arcán, hogy végre semmi vadászat, csak rá figyelünk. Elindultunk a bowling pálya felé. Amikor Chris, Ryan és Amy leváltak félúton, pont egy pékség mellett..
- Menjetek, majd megyünk utánatok. - mosolyogtak ránk.
Mi Daviddal mentünk tovább.. odaértünk a bowling pályához és kezdődött a buli.
*Pékség és kávéházban*
Mikor a Amyék beléptek, sokkot kaptak. Mindenhol halottak voltak.. csak egy ember ült az asztalnál.
- Mi a fene történt itt? - nézett körül Amy.
- Azt hittem már sosem értek ide. - szólalt meg egy ismerős hang.. Dante.
- Te? Igaza volt Abbynek.. - mondta Chris.
- Igen. Igaza, okos lány ő. - nézett rájuk.
Mi baja lehet?
- Mégis miért nem jöttél amikor Abby hívott? - kérdezte Amy.
- Nem tudtam jönni.
- Nem tudtál, vagy nem akartál? - nézett rá Chris.
- Is-is. - tette le a kávés poharat. - Egy szeszélyes bukott kis angyalhoz vagyok kötve és mindig ott kell lennem ahol akarja, és amikor akarja. De sokkal nagyobb erőm van, mint hinnétek. Nem akarok nagy felhajtást az apokalipszissel. Minél hamarabb azt akarom, hogy Lucifer ne irányítson.
Nem tudtak semmit se mondani a többiek, ő pedig egy kisebb "mosollyal" letette a gyűrűt az asztalra.
- Tessék. Vedd el. - szólalt meg.
Ryan odament és elvette a gyűrűt, majd Dante eltűnt.
Kijöttek az épületből.
Elindultak a bowling pályához. Megkerestek minket. Ryan és Amy elhívott engem, Chris addig bowlingozott Daviddal.
- Itt a gyűrű. - nyújtotta oda nekem Ryan.
- És Dante? - néztem rá.
- Ő eltűnt.. - jött oda Amy.
- Mondott valamit?
- Igen..
Akkor elmondott mindent, amit Dante mondott nekik...
Kivettünk egy szobát, ám több napra, nemcsak egyre. Úgy gondoltuk, hogy több napot leszünk itt, mint általában más helyeken szoktunk lenni. Mindenki ki volt ütve.. elmentek lefeküdni, Amy pedig ismét vadászni.. ez bevallom kicsit szúrta a csőröm. Nem tetszett, hogy Amy vámpír, de semmit se tehetek már.. akkor éjfélt ütött az óra.
Na Jézusom.. ma május 22.-ike és az öcsém 15 éves.. mellesleg még ajándékot se tudtam neki venni! Áh. Majd elviszem bowlingozni, inni, szórakozni, szerintem megérti, hogy miért nem tudtunk neki venni valamit. Nem olyan naiv ő! Vagyis remélem..
Hagytam őket aludni, én pedig nem voltam fáradt.. azonban reggel nem volt valami "napos idő", mi több eléggé felhős, sötét napnak ígérkezett ez a mai. Akkor lenéztem a járdára, és ha nem képzelődtem.. Dantet pillantottam meg.
NEM! Biztos csak képzelődöm, ez David napja, nem fogok vadászni semmire és senkire! Akkor kb. délre felkeltek a fiúk, Amy pedig már ott várt velem együtt és csináltunk reggelit. Davidnak palacsintát, mivel azt imádta és mégiscsak a születésnapja volt. Délután 2-ig körülbelül néztük a TV-t fenn a szobában.
- Na srácok ideje menni valahova! - álltam fel. - Hisz ünnepelünk.
Akkor David felállt és az ajtó felé vette az irányt. Azaz öröm az arcán, hogy végre semmi vadászat, csak rá figyelünk. Elindultunk a bowling pálya felé. Amikor Chris, Ryan és Amy leváltak félúton, pont egy pékség mellett..
- Menjetek, majd megyünk utánatok. - mosolyogtak ránk.
Mi Daviddal mentünk tovább.. odaértünk a bowling pályához és kezdődött a buli.
*Pékség és kávéházban*
Mikor a Amyék beléptek, sokkot kaptak. Mindenhol halottak voltak.. csak egy ember ült az asztalnál.
- Mi a fene történt itt? - nézett körül Amy.
- Azt hittem már sosem értek ide. - szólalt meg egy ismerős hang.. Dante.
- Te? Igaza volt Abbynek.. - mondta Chris.
- Igen. Igaza, okos lány ő. - nézett rájuk.
Mi baja lehet?
- Mégis miért nem jöttél amikor Abby hívott? - kérdezte Amy.
- Nem tudtam jönni.
- Nem tudtál, vagy nem akartál? - nézett rá Chris.
- Is-is. - tette le a kávés poharat. - Egy szeszélyes bukott kis angyalhoz vagyok kötve és mindig ott kell lennem ahol akarja, és amikor akarja. De sokkal nagyobb erőm van, mint hinnétek. Nem akarok nagy felhajtást az apokalipszissel. Minél hamarabb azt akarom, hogy Lucifer ne irányítson.
Nem tudtak semmit se mondani a többiek, ő pedig egy kisebb "mosollyal" letette a gyűrűt az asztalra.
- Tessék. Vedd el. - szólalt meg.
Ryan odament és elvette a gyűrűt, majd Dante eltűnt.
Kijöttek az épületből.
Elindultak a bowling pályához. Megkerestek minket. Ryan és Amy elhívott engem, Chris addig bowlingozott Daviddal.
- Itt a gyűrű. - nyújtotta oda nekem Ryan.
- És Dante? - néztem rá.
- Ő eltűnt.. - jött oda Amy.
- Mondott valamit?
- Igen..
Akkor elmondott mindent, amit Dante mondott nekik...
35.rész ~ Látomás
Mikor elindultunk felfelé, mindenki mosolygott. Ám nekem eszembe jutott valami..
- Dante. - szólaltam meg.
A többieknek az arcáról ekkor a mosoly lerohadt, aztán mindenki ment tovább folytatva a beszélgetéseket, hogy "milyen jól csináltuk ezt az egészet" blabla.. ám én gondolkodtam. A szobához érve, mindenki levetette magát TV-t nézni. Én pedig leültem az ablakhoz. Esett az eső.. gondolkodtam.
- Van egy olyan érzésem, hogy Dante Illinois-ban van. - szólaltam meg, kifelé bámulva.
- Miből gondolod ezt? - kérdezték a többiek.
- Az Éhínséget Kansas-ban kaptuk el. - kezdtem bele, felálltam és mivel volt nálunk egy térkép, amit mindig felhoztunk a szobákba, elvettem és megnéztem. - Igen.
Tehát.. igen. Kansas-ban volt az Éhínség. Aztán Michigan-ben a Pestis. És ugye nemrég Tennessee-ben pedig a Háború. Ezeket ha összekötöm, kapok egy háromszöget.. aminek a közepén Illinois van. Szerintem Dante éppen Illinois-ban vár minket, hogy mikor érünk oda. Nem tudom, hogy igazam van -e, de úgy érzem igen. Néztek rám, csodálkoztak, hogy vajon miből jöttem rá ezekre.. hát.. logika.
- Rendben, de azon belül szerinted hol? - nézett rám Chris.
- Nem tudom.. de valószínű St.Louis-ban. - néztem a térképet.
- Oké, akkor holnap indulunk. - mondta Ryan.
- Nem. - néztem rá. - Ha akartok ti holnap indultok, de én most. Nem tudom, hogy hogyan fogtok utánam jönni. Ti gondotok, de én nem fogok itt várni a seggemen tovább. Szerintem már éppen eleget vártunk, de lehet ez csak az én véleményem.
- Rendben, akkor most indulunk. - mondta Amy.
A többiek nem tiltakoztak, lementünk a recepcióhoz, mivel már kifizettük a szobát, ezért szívásunk volt. De nem nagyon érdekelt most engem a kidobott pénz.
Ryan éppen beakart ülni az anyósülésre, amikor megszólítottam.
- Várj, te vezetsz. Kiveszek valamit a csomagtartóból. - odadobtam neki a kulcsot, én pedig sétáltam a csomagtartóhoz.
Felnyitottam és kivettem belőle a könyvet, majd lecsaptam és beültem Ryan mellé.
Miközben ő vezetett, David és Chris elszundított hátul. Amy pedig figyelte az utat, én olvastam. Utánanéztem a Halálnak, és találtam ezt-azt.
- Hé, figyeljétek. - néztem hátra. - Keltsd fel őket Amy. Nekik is tudniuk kell. - akkor adott egy pofont mint a kettőjüknek, amin el is nevettük magunkat. - Na viccet félretéve.. Ryan te vezess tovább. Szóval, találtam pár dolgot a Halálról. Egy fakó lovon érkezik, ezért fakó lovasnak nevezik. Érintése halálos, mint ahogy azt már megtudtuk, ám létezik egy kasza, amivel meglehet sebezni. Ám senki se tudja, hogy az a kasza mégis hol van. Tehát lényegében semmink sincs Dante ellen. Valami ötlet?
- Nincs nagyon. - mondták.
Nem mondtam erre semmit, visszafordultam és olvastam tovább a könyvet, hátha találok valamit még.
Órákig utaztunk, ami alatt szinte alig beszéltünk, mivel David jóformán aludt. Ám.. felriadt álmából.
- Láttam a kaszát! - kiáltott fel, mire Ryan hirtelen megfékezett.
- Mégis miről beszélsz? - néztem hátra rá.
- Álmomban.. egy démonnál volt, akinek vörösek voltak a szemei és egy kereszteződésben állt. - mondta ijedten.
- Kereszteződési démon.. - néztem vissza előre.
- Olyan is van? - kérdezte Amy.
- Dante nála adta el a lelkét. - néztem rá a könyvre. - Na mindegy, nem biztos, hogy így van.. hacsak.. várjunk. Hányadika van?
- Május 21.
- Holnap lesz a születésnapja Davidnak. Hallottam már ilyenről.. a látnokok születésnapjuk előtt 1 nappal képesek megálmodni dolgokat.. mint ahogy most David is a kaszát. - kerestem a könyvben a látnokokról szóló oldalt.
- Azt akarod mondani, hogy az öcséd egy látnok? - kérdezte Ryan.
- Semmi sem kizárt. - mondtam, majd megtaláltam azt az oldalt és elolvastam.
Igazam lett...
- Dante. - szólaltam meg.
A többieknek az arcáról ekkor a mosoly lerohadt, aztán mindenki ment tovább folytatva a beszélgetéseket, hogy "milyen jól csináltuk ezt az egészet" blabla.. ám én gondolkodtam. A szobához érve, mindenki levetette magát TV-t nézni. Én pedig leültem az ablakhoz. Esett az eső.. gondolkodtam.
- Van egy olyan érzésem, hogy Dante Illinois-ban van. - szólaltam meg, kifelé bámulva.
- Miből gondolod ezt? - kérdezték a többiek.
- Az Éhínséget Kansas-ban kaptuk el. - kezdtem bele, felálltam és mivel volt nálunk egy térkép, amit mindig felhoztunk a szobákba, elvettem és megnéztem. - Igen.
- Rendben, de azon belül szerinted hol? - nézett rám Chris.
- Nem tudom.. de valószínű St.Louis-ban. - néztem a térképet.
- Oké, akkor holnap indulunk. - mondta Ryan.
- Nem. - néztem rá. - Ha akartok ti holnap indultok, de én most. Nem tudom, hogy hogyan fogtok utánam jönni. Ti gondotok, de én nem fogok itt várni a seggemen tovább. Szerintem már éppen eleget vártunk, de lehet ez csak az én véleményem.
- Rendben, akkor most indulunk. - mondta Amy.
A többiek nem tiltakoztak, lementünk a recepcióhoz, mivel már kifizettük a szobát, ezért szívásunk volt. De nem nagyon érdekelt most engem a kidobott pénz.
Ryan éppen beakart ülni az anyósülésre, amikor megszólítottam.
- Várj, te vezetsz. Kiveszek valamit a csomagtartóból. - odadobtam neki a kulcsot, én pedig sétáltam a csomagtartóhoz.
Felnyitottam és kivettem belőle a könyvet, majd lecsaptam és beültem Ryan mellé.
Miközben ő vezetett, David és Chris elszundított hátul. Amy pedig figyelte az utat, én olvastam. Utánanéztem a Halálnak, és találtam ezt-azt.
- Hé, figyeljétek. - néztem hátra. - Keltsd fel őket Amy. Nekik is tudniuk kell. - akkor adott egy pofont mint a kettőjüknek, amin el is nevettük magunkat. - Na viccet félretéve.. Ryan te vezess tovább. Szóval, találtam pár dolgot a Halálról. Egy fakó lovon érkezik, ezért fakó lovasnak nevezik. Érintése halálos, mint ahogy azt már megtudtuk, ám létezik egy kasza, amivel meglehet sebezni. Ám senki se tudja, hogy az a kasza mégis hol van. Tehát lényegében semmink sincs Dante ellen. Valami ötlet?
- Nincs nagyon. - mondták.
Nem mondtam erre semmit, visszafordultam és olvastam tovább a könyvet, hátha találok valamit még.
Órákig utaztunk, ami alatt szinte alig beszéltünk, mivel David jóformán aludt. Ám.. felriadt álmából.
- Láttam a kaszát! - kiáltott fel, mire Ryan hirtelen megfékezett.
- Mégis miről beszélsz? - néztem hátra rá.
- Álmomban.. egy démonnál volt, akinek vörösek voltak a szemei és egy kereszteződésben állt. - mondta ijedten.
- Kereszteződési démon.. - néztem vissza előre.
- Olyan is van? - kérdezte Amy.
- Dante nála adta el a lelkét. - néztem rá a könyvre. - Na mindegy, nem biztos, hogy így van.. hacsak.. várjunk. Hányadika van?
- Május 21.
- Holnap lesz a születésnapja Davidnak. Hallottam már ilyenről.. a látnokok születésnapjuk előtt 1 nappal képesek megálmodni dolgokat.. mint ahogy most David is a kaszát. - kerestem a könyvben a látnokokról szóló oldalt.
- Azt akarod mondani, hogy az öcséd egy látnok? - kérdezte Ryan.
- Semmi sem kizárt. - mondtam, majd megtaláltam azt az oldalt és elolvastam.
Igazam lett...
34.rész ~ Háború
- Remek! - álltam meg a híd előtt.
Kiszálltunk a kocsiból majd hátrasétáltunk a csomagtartóhoz. Mindenki vett ki fegyvereket, kitudja mik lesznek még itt..
Majd elindultunk, a város közepébe érve mindenhol hullákat láttunk az úton.
- Tényleg jó helyen járunk. - mondta David.
Óvatosan haladtunk előre, nehogy valami történjen.. fedeztük egymást. Majd egy templom elé értünk, ahol megláttam egy kocsit.. egy vörös Ford Mustang volt, sértetlenül..
- Szerintem itt nincs semmi. - álltak meg a többiek.
- Nem.. itt van. Nézzétek azt a kocsit. Látjátok azt a 67-es Ford Mustangot ott? Vörös lovas.. vörös kocsi. Szerintem egyértelmű. - néztem szét.
Akkor az egyik háztetejéről meglőtték Ryan karját.. Amy, David elkezdték lőni a házat, reménykedve, hogy hátha eltalálja valamelyikőjük. Én addig odaszaladtam Ryanhez, aki összeesett és a karjából dőlt a vér..
- RYAN!
Chris jött utánam, és segített egy kocsi mögé vonszolni őt, közben Amy és David fedeztek minket. A golyó pedig átment a karján Ryannak.. ezt akkor vettem észre, amikor sikerült a kocsihoz vonszolni és megnézhettem közelebbről a sebet. Majd a templom ajtaját kinyitotta valakit.. a pap volt.
- Gyorsan, erre. - kiáltott oda nekünk.
Chris és én megfogtuk Ryant és megpróbáltuk bevonszolni a templom ajtaján, ahol a papon kívül még volt pár ember..
Majd David eltalálta a mesterlövészt, egy ideig örült is neki.. ám pár másodpercen belül a házból rengeteg ember futott ki baltákkal, késekkel és hasonló gyilkolásra képes eszközökkel.. és igen, felénk. Ekkor David arcáról lerohadt a mosoly.
- Na jó szerintem tiplizzünk Amy. - szólt David Amynek.
Elkezdtek rohanni a templom felé, mi addigra beértünk, bezártuk az ajtót és eltorlaszoltuk. Ryant felcipeltük az oltárhoz és lefektettük oda.
Rengeteg vért veszített, és valószínű pár percen belül életét vesztette volna. És én.. persze, mint mindig.. könnyezni kezdtem.
- Hé, ne sírj. - próbált rám mosolyogni Ryan.
Akkor megfogtam a kezét, lehajtottam a fejem és egy könnycsepp ráhullott a sebre, ami elkezdett világítani fehéren, mint ahogyan nekem a szemem kétszer..
Chris, Amy, David és a többi ember is csak nézett, hogy ezt mégis hogyan csináltam.
- Ezek szerint te vagy az. - nézett rám a pap.
Ránéztem értelmetlen ábrázattal, majd megpillantottam a gyűrűt az ujján.
- TE. - kiáltottam rá.
- Igen-igen, én. Ironikus mi? Pont egy pap. - vágott bele a szavamba.
Akkor megfogta a gyűrűt az ujján és megforgatta, Ryan felült és lefogott.. a pap odasétált az ajtóhoz, és elhúzta a torlaszokat onnan.
Fura módon.. Chrisre nem hatott a gyűrű ereje. De vajon hogyan?
Akkor Amy és David lefogták Christ.
- Ez ellen már nem tehetsz semmit. - nézett rám, és akkor beengedte az embereket, akik megtámadtak minket.
Őt kikerülték, és felénk rohantak. Akkor sötétség és vihar lett.. mielőtt odaértek volna hozzánk az emberek, elsikítottam magam. Aminek az eredménye egy hatalmas villám lett, ami miatt mögöttem lehetett látni a szárnyamat.. fekete árnyékszerűségben, lehetett azért látni, hogy mégis csak bukott angyal vagyok.. meg voltak tépve a szárnyaim.
Akkor az emberek magukhoz tértek, Ryan pedig elengedett. Az emberek félreálltak előttem, két ember pedig lefogta a Háborút, hogy ne tudja ismét megforgatni a gyűrűjét. Odasétáltam elé. Majd megálltam előtte.
- Tudod.. elegem van már az összes kis lovasból. - néztem rá, majd a szemem fehéren kezdett világítani, villámlott egyet, a szárnyaimat pedig ismét lehetett látni. Majd a dzsekim alól kicsúszott ugyanaz a tőr megint, és hasba szúrtam vele őt, párszor pedig meg is forgattam benne.
Akkor az egyik férfi megfogta azt az ujját amelyiken a gyűrű volt, előrenyújtotta nekem, én pedig levágtam.
Mikor megfordultam, az emberek szinte "köszönettel" néztek rám. Láttam a szemükben a hálájukat. Odasétáltam a többiekhez, akik szerencsére jól voltak.. köztük Ryan is. Bár nem tudom, hogy hogyan csináltam..
Megálltam előttük.
- Kezd összeállni a kép. - néztem a gyűrűre.
- Hogy érted? - nézett rám Amy.
- Rájöttem miért voltam ezekre képes.. a szemem, a szárnyak. - néztem fel rájuk. - ez a templom szent földön van, a St.Warding kórház szintén. Ezért voltam képes ezekre.. már értem.
Ők csak néztek rám.. gondoltam, hogy úgysem értik meg.
- Tudom nem értitek. Látom az arcotokon. De mindegy. - tettem el a gyűrűt. - 3 gyűrű megvan, már csak egy kell.. ami szerintem nem lesz ilyen egyszerű, mint ezek.
Vettem az irányt a templom kijárata felé, többiek pedig követtek.. beültünk a kocsiba, majd elmentünk Nashville-be. Ott megszálltunk egy szállodában, ismét...
Kiszálltunk a kocsiból majd hátrasétáltunk a csomagtartóhoz. Mindenki vett ki fegyvereket, kitudja mik lesznek még itt..
Majd elindultunk, a város közepébe érve mindenhol hullákat láttunk az úton.
- Tényleg jó helyen járunk. - mondta David.
Óvatosan haladtunk előre, nehogy valami történjen.. fedeztük egymást. Majd egy templom elé értünk, ahol megláttam egy kocsit.. egy vörös Ford Mustang volt, sértetlenül..
- Nem.. itt van. Nézzétek azt a kocsit. Látjátok azt a 67-es Ford Mustangot ott? Vörös lovas.. vörös kocsi. Szerintem egyértelmű. - néztem szét.
Akkor az egyik háztetejéről meglőtték Ryan karját.. Amy, David elkezdték lőni a házat, reménykedve, hogy hátha eltalálja valamelyikőjük. Én addig odaszaladtam Ryanhez, aki összeesett és a karjából dőlt a vér..
- RYAN!
Chris jött utánam, és segített egy kocsi mögé vonszolni őt, közben Amy és David fedeztek minket. A golyó pedig átment a karján Ryannak.. ezt akkor vettem észre, amikor sikerült a kocsihoz vonszolni és megnézhettem közelebbről a sebet. Majd a templom ajtaját kinyitotta valakit.. a pap volt.
- Gyorsan, erre. - kiáltott oda nekünk.
Chris és én megfogtuk Ryant és megpróbáltuk bevonszolni a templom ajtaján, ahol a papon kívül még volt pár ember..
Majd David eltalálta a mesterlövészt, egy ideig örült is neki.. ám pár másodpercen belül a házból rengeteg ember futott ki baltákkal, késekkel és hasonló gyilkolásra képes eszközökkel.. és igen, felénk. Ekkor David arcáról lerohadt a mosoly.
- Na jó szerintem tiplizzünk Amy. - szólt David Amynek.
Elkezdtek rohanni a templom felé, mi addigra beértünk, bezártuk az ajtót és eltorlaszoltuk. Ryant felcipeltük az oltárhoz és lefektettük oda.
Rengeteg vért veszített, és valószínű pár percen belül életét vesztette volna. És én.. persze, mint mindig.. könnyezni kezdtem.
- Hé, ne sírj. - próbált rám mosolyogni Ryan.
Akkor megfogtam a kezét, lehajtottam a fejem és egy könnycsepp ráhullott a sebre, ami elkezdett világítani fehéren, mint ahogyan nekem a szemem kétszer..
Chris, Amy, David és a többi ember is csak nézett, hogy ezt mégis hogyan csináltam.
- Ezek szerint te vagy az. - nézett rám a pap.
Ránéztem értelmetlen ábrázattal, majd megpillantottam a gyűrűt az ujján.
- TE. - kiáltottam rá.
- Igen-igen, én. Ironikus mi? Pont egy pap. - vágott bele a szavamba.
Akkor megfogta a gyűrűt az ujján és megforgatta, Ryan felült és lefogott.. a pap odasétált az ajtóhoz, és elhúzta a torlaszokat onnan.
Fura módon.. Chrisre nem hatott a gyűrű ereje. De vajon hogyan?
Akkor Amy és David lefogták Christ.
- Ez ellen már nem tehetsz semmit. - nézett rám, és akkor beengedte az embereket, akik megtámadtak minket.
Őt kikerülték, és felénk rohantak. Akkor sötétség és vihar lett.. mielőtt odaértek volna hozzánk az emberek, elsikítottam magam. Aminek az eredménye egy hatalmas villám lett, ami miatt mögöttem lehetett látni a szárnyamat.. fekete árnyékszerűségben, lehetett azért látni, hogy mégis csak bukott angyal vagyok.. meg voltak tépve a szárnyaim.
Akkor az emberek magukhoz tértek, Ryan pedig elengedett. Az emberek félreálltak előttem, két ember pedig lefogta a Háborút, hogy ne tudja ismét megforgatni a gyűrűjét. Odasétáltam elé. Majd megálltam előtte.
- Tudod.. elegem van már az összes kis lovasból. - néztem rá, majd a szemem fehéren kezdett világítani, villámlott egyet, a szárnyaimat pedig ismét lehetett látni. Majd a dzsekim alól kicsúszott ugyanaz a tőr megint, és hasba szúrtam vele őt, párszor pedig meg is forgattam benne.
Akkor az egyik férfi megfogta azt az ujját amelyiken a gyűrű volt, előrenyújtotta nekem, én pedig levágtam.
Mikor megfordultam, az emberek szinte "köszönettel" néztek rám. Láttam a szemükben a hálájukat. Odasétáltam a többiekhez, akik szerencsére jól voltak.. köztük Ryan is. Bár nem tudom, hogy hogyan csináltam..
Megálltam előttük.
- Kezd összeállni a kép. - néztem a gyűrűre.
- Hogy érted? - nézett rám Amy.
- Rájöttem miért voltam ezekre képes.. a szemem, a szárnyak. - néztem fel rájuk. - ez a templom szent földön van, a St.Warding kórház szintén. Ezért voltam képes ezekre.. már értem.
Ők csak néztek rám.. gondoltam, hogy úgysem értik meg.
- Tudom nem értitek. Látom az arcotokon. De mindegy. - tettem el a gyűrűt. - 3 gyűrű megvan, már csak egy kell.. ami szerintem nem lesz ilyen egyszerű, mint ezek.
Vettem az irányt a templom kijárata felé, többiek pedig követtek.. beültünk a kocsiba, majd elmentünk Nashville-be. Ott megszálltunk egy szállodában, ismét...
33.rész ~ Áhá!
Megálltunk a kocsinál.
- Akkor most merre? - nézett rám Chris.
- Nem tudom. - néztem szét. - Szerintem menjünk Ohio-ba, ha már egyszer úgyis Michigan-ben vagyunk.. mindig is elakartam oda menni.
- Felőlem oké. - mondta Ryan.
A többiek csak bólintottak.
- Nana, én vezetek. - állt elém Chris, amikor éppen kiakartam volna nyitni a kocsiajtót.
- Chh. - öltöttem ki rá a nyelvem.
- Ne csináld már, sokat vezettél úgyis, meg nem is aludtál. Pihenj inkább. - mosolygott rám.
Végül is igaza volt. Beültünk, Ryan ült előre, Chris vezetett. Én, Amy és David pedig hátul ültünk. Eleinte beszélgettünk, majd én elaludtam kicsit, nagy nehezen.
Arra keltem fel, hogy megálltunk valahol.. Toledo-ban voltunk, egy hotel előtt állt meg Chris, pihenni. Elvégre mégiscsak jobb egy ágyban aludni, mintsem egy kocsiülésen. Kiszálltunk, bementünk és kértünk egy szobát. Felmentünk. Chris és David leültek TV-t nézni.. jellemző. Ryan laptopozott, Amy nem tudom hol volt.. szerintem elment a vadászni valami állatra. Én pedig fürödtem, utána csináltam valami kaját.
Ettünk, majd leültünk a TV elé. Akkor Amy is megérkezett.
- Hol voltál csajszi? - néztem rá.
- Vadászni. Jól gondoltam.. ekkor dobtam felé egy halvány "mosolyt", ő pedig lehuppant mellém.
- Abby most kire kellene vadásznunk? - kérdezte Amy.
- Vörös lovas. - válaszoltam, közben néztem a TV-t.
- Őőőő.. - nyögte be.
- Te jó ég, nem jegyeztétek meg, hogy melyik-melyik igaz? - néztem rájuk, majd a fejemhez kaptam a kezem. - Gondoltam.. Zöld a Pestis, fekete az Éhínség, vörös pedig a Háború.
- Jááá, igen. A Háborúra. - mondta David.
- Akkor utánanézek, hátha van valami róla. - pattant fel a kanapéról Ryan.
Odasétált az asztalhoz és leült a laptop elé. Kb. 20 percig nem szólt semmit.
- Abby mit mondtál miket okozhat a Háború gyűrűje? - szólt oda nekem.
- Hát hallucinációt amitől az emberek egymást ölik. - feleltem. - Miért? Találtál valamit?
- Hát, azt hiszem igen. Tennessee, Knoxville. - mondta, közben én felálltam és odasétáltam hozzá. - Itt van figyeld: "Az emberek különös módon egymásnak estek Knoxville környékén, támadják és ölik egymást. A biztonság érdekében a Knoxville-be vezető utakat a rendőrség lezárta."
- Áháá, akkor megvan. - mondtam. - Indulunk?
- Abby te nem vagy fáradt? Szerintem nyugodtan mehetnénk holnap. - nézett rám David.
- Már nem azért David, de megakarod akadályozni a világvégét vagy sem? - néztem rá, a tipikus "most komolyan beszélsz?" fejemmel.
- Hát megakarom, de akkor is pihennünk kell. Nem mindenki olyan hiperaktív mint te. - válaszolt.
- Igaza van Abby. - szólt Chris.
De nem értem.. ha fáradtak, akkor mi a fenéért nézik a TV-t és miért nem alszanak?
- Akkor sipirc aludni, mert reggel korán indulunk és engem nemfog érdekelni, ha valaki fáradt lesz. - szóltam rájuk, odamentem és kikapcsoltam a TV-t.
Nem szóltak semmit, elmentek aludni. Kivéve Amyt, akinek abszolút nincs szüksége alvásra, hisz vámpír.. Akkor ledőltem a kanapéra és sóhajtottam egyet.
- Na már jobban vagy? - nézett rám Amy.
- Mondhatni.. - néztem rá, halvány mosolyt ejtve felé ismét.
Egész éjjel beszélgettünk Amyvel, majd reggel miután a srácokat felkeltettük, elindultunk Knoxville-be. Körülbelül 6-8 óra az út Toledo-ból..
Mikor megérkeztünk, egy hídnál álltunk meg.. ami "mázlinkra" össze volt dőlve...
- Akkor most merre? - nézett rám Chris.
- Nem tudom. - néztem szét. - Szerintem menjünk Ohio-ba, ha már egyszer úgyis Michigan-ben vagyunk.. mindig is elakartam oda menni.
- Felőlem oké. - mondta Ryan.
A többiek csak bólintottak.
- Nana, én vezetek. - állt elém Chris, amikor éppen kiakartam volna nyitni a kocsiajtót.
- Chh. - öltöttem ki rá a nyelvem.
- Ne csináld már, sokat vezettél úgyis, meg nem is aludtál. Pihenj inkább. - mosolygott rám.
Végül is igaza volt. Beültünk, Ryan ült előre, Chris vezetett. Én, Amy és David pedig hátul ültünk. Eleinte beszélgettünk, majd én elaludtam kicsit, nagy nehezen.
Arra keltem fel, hogy megálltunk valahol.. Toledo-ban voltunk, egy hotel előtt állt meg Chris, pihenni. Elvégre mégiscsak jobb egy ágyban aludni, mintsem egy kocsiülésen. Kiszálltunk, bementünk és kértünk egy szobát. Felmentünk. Chris és David leültek TV-t nézni.. jellemző. Ryan laptopozott, Amy nem tudom hol volt.. szerintem elment a vadászni valami állatra. Én pedig fürödtem, utána csináltam valami kaját.
Ettünk, majd leültünk a TV elé. Akkor Amy is megérkezett.
- Hol voltál csajszi? - néztem rá.
- Vadászni. Jól gondoltam.. ekkor dobtam felé egy halvány "mosolyt", ő pedig lehuppant mellém.
- Abby most kire kellene vadásznunk? - kérdezte Amy.
- Vörös lovas. - válaszoltam, közben néztem a TV-t.
- Őőőő.. - nyögte be.
- Te jó ég, nem jegyeztétek meg, hogy melyik-melyik igaz? - néztem rájuk, majd a fejemhez kaptam a kezem. - Gondoltam.. Zöld a Pestis, fekete az Éhínség, vörös pedig a Háború.
- Jááá, igen. A Háborúra. - mondta David.
- Akkor utánanézek, hátha van valami róla. - pattant fel a kanapéról Ryan.
Odasétált az asztalhoz és leült a laptop elé. Kb. 20 percig nem szólt semmit.
- Abby mit mondtál miket okozhat a Háború gyűrűje? - szólt oda nekem.
- Hát hallucinációt amitől az emberek egymást ölik. - feleltem. - Miért? Találtál valamit?
- Hát, azt hiszem igen. Tennessee, Knoxville. - mondta, közben én felálltam és odasétáltam hozzá. - Itt van figyeld: "Az emberek különös módon egymásnak estek Knoxville környékén, támadják és ölik egymást. A biztonság érdekében a Knoxville-be vezető utakat a rendőrség lezárta."
- Áháá, akkor megvan. - mondtam. - Indulunk?
- Abby te nem vagy fáradt? Szerintem nyugodtan mehetnénk holnap. - nézett rám David.
- Már nem azért David, de megakarod akadályozni a világvégét vagy sem? - néztem rá, a tipikus "most komolyan beszélsz?" fejemmel.
- Hát megakarom, de akkor is pihennünk kell. Nem mindenki olyan hiperaktív mint te. - válaszolt.
- Igaza van Abby. - szólt Chris.
De nem értem.. ha fáradtak, akkor mi a fenéért nézik a TV-t és miért nem alszanak?
- Akkor sipirc aludni, mert reggel korán indulunk és engem nemfog érdekelni, ha valaki fáradt lesz. - szóltam rájuk, odamentem és kikapcsoltam a TV-t.
Nem szóltak semmit, elmentek aludni. Kivéve Amyt, akinek abszolút nincs szüksége alvásra, hisz vámpír.. Akkor ledőltem a kanapéra és sóhajtottam egyet.
- Na már jobban vagy? - nézett rám Amy.
- Mondhatni.. - néztem rá, halvány mosolyt ejtve felé ismét.
Egész éjjel beszélgettünk Amyvel, majd reggel miután a srácokat felkeltettük, elindultunk Knoxville-be. Körülbelül 6-8 óra az út Toledo-ból..
Mikor megérkeztünk, egy hídnál álltunk meg.. ami "mázlinkra" össze volt dőlve...
vasárnap, október 20
32.rész ~ Pestis
- Mi? Dante? Ez hülyeség, biztos nem ő a Halál. - nézett rám Amy.
- Amy.. de igen ő az. - mondta Chris.
- Te jó ég! - reagált rá Amy.
Kb. 1 órát még beszélgettünk, Amy elmondta a fiúknak is, hogy mi történt vele.. majd ők elmentek aludni. Én pedig kimentem a kocsihoz, és ráültem a motorháztetőre. Gondolkodtam és néztem az eget.. könnyezni kezdtem. Vajon mi üthetett belém?
- Abby jól vagy? - szólalt meg mögöttem Amy.
- Mi? Persze! - kaptam észhez és megtöröltem a szemeim.
Akkor odasétált elém, rám nézett, majd felült mellém.
- Abby. Lehet, hogy féléve nem beszéltünk. De attól még ismerlek, és látom ha baj van. - nézett rám. - Nekem elmondhatod, ezt te is tudod.
- Elkövettem valamit, amit más nem tett volna meg.. sőt eszébe se jutott volna ilyen. - hajtottam le a fejem.
- Hallgatlak.
- Áh.. ugye Dante a Halál.. én pedig egy angyal vagyok. Vagyis voltam, csak a kegyemet kell hozzá megkeresnem, amit tudok is, hogy hol van.. de ha angyal leszek, meg kell akadályoznom Dantet, és nem lehetnék vele.. - sóhajtottam. - És azok után ami történt, mégis hogyan fordulhatnék ellene?
- Miért? Mi történt köztetek? - mosolygott rám.
- Semmi.. hagyjuk.
- Abby. - szólt rám.
- Jó.. - fordultam felé. - Történt ez-az köztünk.. és nem arra a csókra gondolok ami történt azon a bulin. - sóhajtottam. - Tudod.. megígérte, hogy minden rendben lesz. - sírtam el magam. - Azt mondta, ha baj van, csak gondoljak rá és ő itt lesz. Először így is volt, sokszor megmentett. De.. aztán lefeküdtünk.. utána hívtam legalább ezerszer, de nem jött, és ez fáj. ROHADTUL fáj. Kezdem úgy érezni, hogy neki semmit se jelentett az egész..
- Úristen.. - szállt le a kocsiról Amy, majd én is.
Megölelt, én pedig csak sírtam.
- Figyelj Abby, ne csináld ezt, biztos vagyok benne, hogy meg van az oka amiért nem tudott jönni. Biztos dolga van. Hidd el, semmi baj. - nyugtatgatott.
De én csak sírtam.. nem lehet, hogy ő ennyire elfoglalt lenne.
- Erősnek kéne lennem, de nem megy már. A fiúk erről semmit se tudnak.. ami jobb is, hisz idiótának tartanának, nem beszélve arról, hogy Ryan állítólag szeret engem.. bár nem tudom, hogy félév alatt ez mennyit változott. Próbálom erősnek mutatni magam, de.. már lassan nem fogom bírni. - szipogtam.
- Shhh.. - szorított magához Amy.
Kis idő múlva sikerült megnyugtatnia, egészen hajnalig beszélgettünk. Majd miután a fiúk felébredtek, odajöttek hozzánk.
- Ti nem is aludtatok este? - nézett ránk David.
- Nem. - mosolygott rá Amy.
Én csak ültem és nem szóltam semmit egy ideig.
- Mennünk kell.. ugye te is jössz akkor Amy? - kérdeztem.
- Még jó. - mosolygott.
A fiúk beültek, én leszálltam a kocsiháztetőjéről, Amy pedig odajött.
- Hé. Fel a fejjel. - mosolygott rám, ami kicsit segített. Hisz legalább a barátnőm már velem van.
Bloomington már elég közel volt Michigan-hez. Én vezettem, fura módon nem voltam fáradt. A többiek egész úton nevettek, beszélgettek. De én nem.
Mikor megérkeztünk, szinte ki volt halva az egész város..
Jó helyen járunk..
Körbejártunk mindent, amikor egy kórházba mentünk. Ott volt. Ám vele nem volt olyan egyszerű dolgunk, mint Danival. Az egyik szobában volt, egy beteggel.
- Azt hittem már sosem jöttök ide. - szólalt meg. - Már nagyon vártalak Abby.
Megálltunk az ajtónál, ő pedig megforgatta szintén a gyűrűt az ujján.. mint Dani. Akkor mi rosszul lettünk és összeestünk. Majd még egyszer megforgatta a gyűrűjét. Akkor a beteg, elkezdett vért köhögni.
- Áh. Tudjátok, új vírust akarok kifejleszteni. - mondta és ránézett a betegre, aki aztán meghalt.
Ránézett az Davidra, aki szívrohamot kapott. Ránéztem az öcsémre.
- David ne merj nekem itt meghalni, mert megöllek. - ránéztem és könnyezni kezdtem.
Pestis pedig csak nevetett.. David egyre rosszabbul volt.
- A jó édesanyádat. - néztem rá, majd a szemem ismét világítani kezdett.
Akkor egy tőr a dzsekim alól kicsúszott és belevágtam a fejébe, emiatt elvesztette a figyelmét. Felálltam és odarohantam hozzá, előkaptam egy másik kést, és levágtam az ujját.
Akkor a többiek jól lettek. Ő pedig eltűnt.
- Jól vagytok? - fordultam feléjük.
- Igen.. de ezt mégis, hogy csináltad? - kelt fel a földről David és rám nézett.
Akkor felkeltek a többiek és szintén rám néztek.
- Én sem értem, hogy mégis hogyan.. - néztem rá a gyűrűre. - De legalább megszereztük a gyűrűt.
Akkor elindultunk ki a kórházból..
És tényleg.. vajon, hogy csináltam? Amikor Tim ejtett minket csapdába, ott még oké volt. Az azért történt, mert az angyali kegyem a közelben volt.. érthető. De itt mi történhetett?
- Amy.. de igen ő az. - mondta Chris.
- Te jó ég! - reagált rá Amy.
Kb. 1 órát még beszélgettünk, Amy elmondta a fiúknak is, hogy mi történt vele.. majd ők elmentek aludni. Én pedig kimentem a kocsihoz, és ráültem a motorháztetőre. Gondolkodtam és néztem az eget.. könnyezni kezdtem. Vajon mi üthetett belém?
- Abby jól vagy? - szólalt meg mögöttem Amy.
- Mi? Persze! - kaptam észhez és megtöröltem a szemeim.
Akkor odasétált elém, rám nézett, majd felült mellém.
- Abby. Lehet, hogy féléve nem beszéltünk. De attól még ismerlek, és látom ha baj van. - nézett rám. - Nekem elmondhatod, ezt te is tudod.
- Elkövettem valamit, amit más nem tett volna meg.. sőt eszébe se jutott volna ilyen. - hajtottam le a fejem.
- Hallgatlak.
- Áh.. ugye Dante a Halál.. én pedig egy angyal vagyok. Vagyis voltam, csak a kegyemet kell hozzá megkeresnem, amit tudok is, hogy hol van.. de ha angyal leszek, meg kell akadályoznom Dantet, és nem lehetnék vele.. - sóhajtottam. - És azok után ami történt, mégis hogyan fordulhatnék ellene?
- Miért? Mi történt köztetek? - mosolygott rám.
- Semmi.. hagyjuk.
- Abby. - szólt rám.
- Jó.. - fordultam felé. - Történt ez-az köztünk.. és nem arra a csókra gondolok ami történt azon a bulin. - sóhajtottam. - Tudod.. megígérte, hogy minden rendben lesz. - sírtam el magam. - Azt mondta, ha baj van, csak gondoljak rá és ő itt lesz. Először így is volt, sokszor megmentett. De.. aztán lefeküdtünk.. utána hívtam legalább ezerszer, de nem jött, és ez fáj. ROHADTUL fáj. Kezdem úgy érezni, hogy neki semmit se jelentett az egész..
Megölelt, én pedig csak sírtam.
- Figyelj Abby, ne csináld ezt, biztos vagyok benne, hogy meg van az oka amiért nem tudott jönni. Biztos dolga van. Hidd el, semmi baj. - nyugtatgatott.
De én csak sírtam.. nem lehet, hogy ő ennyire elfoglalt lenne.
- Erősnek kéne lennem, de nem megy már. A fiúk erről semmit se tudnak.. ami jobb is, hisz idiótának tartanának, nem beszélve arról, hogy Ryan állítólag szeret engem.. bár nem tudom, hogy félév alatt ez mennyit változott. Próbálom erősnek mutatni magam, de.. már lassan nem fogom bírni. - szipogtam.
- Shhh.. - szorított magához Amy.
Kis idő múlva sikerült megnyugtatnia, egészen hajnalig beszélgettünk. Majd miután a fiúk felébredtek, odajöttek hozzánk.
- Ti nem is aludtatok este? - nézett ránk David.
- Nem. - mosolygott rá Amy.
Én csak ültem és nem szóltam semmit egy ideig.
- Mennünk kell.. ugye te is jössz akkor Amy? - kérdeztem.
- Még jó. - mosolygott.
A fiúk beültek, én leszálltam a kocsiháztetőjéről, Amy pedig odajött.
- Hé. Fel a fejjel. - mosolygott rám, ami kicsit segített. Hisz legalább a barátnőm már velem van.
Bloomington már elég közel volt Michigan-hez. Én vezettem, fura módon nem voltam fáradt. A többiek egész úton nevettek, beszélgettek. De én nem.
Mikor megérkeztünk, szinte ki volt halva az egész város..
Jó helyen járunk..
Körbejártunk mindent, amikor egy kórházba mentünk. Ott volt. Ám vele nem volt olyan egyszerű dolgunk, mint Danival. Az egyik szobában volt, egy beteggel.
- Azt hittem már sosem jöttök ide. - szólalt meg. - Már nagyon vártalak Abby.
Megálltunk az ajtónál, ő pedig megforgatta szintén a gyűrűt az ujján.. mint Dani. Akkor mi rosszul lettünk és összeestünk. Majd még egyszer megforgatta a gyűrűjét. Akkor a beteg, elkezdett vért köhögni.
- Áh. Tudjátok, új vírust akarok kifejleszteni. - mondta és ránézett a betegre, aki aztán meghalt.
Ránézett az Davidra, aki szívrohamot kapott. Ránéztem az öcsémre.
- David ne merj nekem itt meghalni, mert megöllek. - ránéztem és könnyezni kezdtem.
Pestis pedig csak nevetett.. David egyre rosszabbul volt.
- A jó édesanyádat. - néztem rá, majd a szemem ismét világítani kezdett.
Akkor egy tőr a dzsekim alól kicsúszott és belevágtam a fejébe, emiatt elvesztette a figyelmét. Felálltam és odarohantam hozzá, előkaptam egy másik kést, és levágtam az ujját.
Akkor a többiek jól lettek. Ő pedig eltűnt.
- Jól vagytok? - fordultam feléjük.
- Igen.. de ezt mégis, hogy csináltad? - kelt fel a földről David és rám nézett.
Akkor felkeltek a többiek és szintén rám néztek.
- Én sem értem, hogy mégis hogyan.. - néztem rá a gyűrűre. - De legalább megszereztük a gyűrűt.
Akkor elindultunk ki a kórházból..
És tényleg.. vajon, hogy csináltam? Amikor Tim ejtett minket csapdába, ott még oké volt. Az azért történt, mert az angyali kegyem a közelben volt.. érthető. De itt mi történhetett?
31.rész ~ Legalább a lelke nem változott
- Amy!? - döbbentem le.
- Abby? - szólalt meg.
Gondolom felismerte a hangom. Ám.. most meg kellett volna őt ölnöm, nem pedig leállnom vele beszélgetni.. de mégiscsak a barátnőm.
- Te.. jól láttam, hogy éppen mit csináltál? - néztem rá a férfihullájára.
- Abby én megmagyarázom. - nézett rám.
Gondolom mások szerint hülye ötlet lett volna amit csináltam..
- Ugye tudod, hogy most meg kellene ölnöm téged?
- De nem fogsz. - jelent meg előttem. - Még mindig ugyanaz vagyok aki voltam.. csak amikor te eltűntél történt ez-az.. megtudtam ki vagy, hogy miért kellett 5 évesen elköltöznötök. Tudom, hogy vadászol, hogy kiskorod óta a szüleid beléd nevelték. Tudom az egészet.. egy vámpírtól tudtam meg.
Attól a vámpírtól, aki átváltoztatott.. de Abby figyelj, nem ölök embereket.
- Akkor az előbb mit csináltál?! - vágtam bele a szavába.
- Csak bűnözőket ölök meg.. állatok véréből táplálkozom, de bevallom eleinte én is egy "falka" tagja voltam, ahol emberekre vadásztam.. De én nem tudtam ártatlanokat megölni, ezért elszöktem. Egyedül vadászom, és senkit sem ölök meg ok nélkül. Ahogy te sem. - próbált egy mosolyszerűséget ejteni felém.
Pár másodpercig nem tudtam semmit sem mondani.
- Gyere már ide. - öleltem meg, s közben könnyezni kezdtem. - Hiányoztál csajszi.
- Te is nekem. - ölelt át.
Féléve nem hallottam semmit Amyről.
Azt tudtam, hogy az én hibámból lett vámpír.. ha akkor nem hagytam volna őket egyedül, nem lett volna ez. Megtudtam volna akadályozni.. ez is az én hibám. Mit mondhatnék, nagyon ügyes vagyok, mint mindig..
Mikor elengedtük egymást, David felé fordultam.
- Hát ez kész. - szólalt meg David.
- Szerintem is. - mondta Amy.
Én csak ott álltam. Majd Amy odament Davidhoz és megölelte.
- Te is hiányoztál kis gyagyás.
- Hé. - engedte el David.
Amy kinyújtotta a nyelvét Davidra, tipikus hülyék.. de szeretjük őket.
- Na menjünk vissza a többiekhez. - fogtam magam és elindultam.
- Várj.. milyen többiekhez? - torpant meg Amy.
- Ne aggódj, Ryan és Chrissel vagyok itt.. éppen Michigan-be tartunk. - mosolyogtam rá.
- Áh, a két hülye? Menjünk! - mondta és elindult.
Út közben sokat beszélgettünk.
- Amúgy miért kell mennetek Michigan-be? - kérdezte, amikor megálltunk a hotel előtt.
- Hosszú sztori.. - hajtottam le a fejem. - Majd fenn elmondok mindent a szobában. Bólintott egyet és rám mosolygott, majd felmentünk. Amikor benyitottunk, Amy a fiúk kezébe ugrott. Nagyon megörültek egymásnak, gondolom ők is nagyon rég láthatták már őt.
- Hát te hogy kerülsz ide Amy? - kérdezte Ryan.
- Áááh.. majd elmondom, de előtte Abby mesélj! - szólt rám.
- Őőőő.. rendben. - akkor elmondtam az egészet neki is...
- Abby? - szólalt meg.
Gondolom felismerte a hangom. Ám.. most meg kellett volna őt ölnöm, nem pedig leállnom vele beszélgetni.. de mégiscsak a barátnőm.
- Te.. jól láttam, hogy éppen mit csináltál? - néztem rá a férfihullájára.
- Abby én megmagyarázom. - nézett rám.
Gondolom mások szerint hülye ötlet lett volna amit csináltam..
- Ugye tudod, hogy most meg kellene ölnöm téged?
- De nem fogsz. - jelent meg előttem. - Még mindig ugyanaz vagyok aki voltam.. csak amikor te eltűntél történt ez-az.. megtudtam ki vagy, hogy miért kellett 5 évesen elköltöznötök. Tudom, hogy vadászol, hogy kiskorod óta a szüleid beléd nevelték. Tudom az egészet.. egy vámpírtól tudtam meg.
Attól a vámpírtól, aki átváltoztatott.. de Abby figyelj, nem ölök embereket.
- Akkor az előbb mit csináltál?! - vágtam bele a szavába.
- Csak bűnözőket ölök meg.. állatok véréből táplálkozom, de bevallom eleinte én is egy "falka" tagja voltam, ahol emberekre vadásztam.. De én nem tudtam ártatlanokat megölni, ezért elszöktem. Egyedül vadászom, és senkit sem ölök meg ok nélkül. Ahogy te sem. - próbált egy mosolyszerűséget ejteni felém.
- Gyere már ide. - öleltem meg, s közben könnyezni kezdtem. - Hiányoztál csajszi.
- Te is nekem. - ölelt át.
Féléve nem hallottam semmit Amyről.
Azt tudtam, hogy az én hibámból lett vámpír.. ha akkor nem hagytam volna őket egyedül, nem lett volna ez. Megtudtam volna akadályozni.. ez is az én hibám. Mit mondhatnék, nagyon ügyes vagyok, mint mindig..
Mikor elengedtük egymást, David felé fordultam.
- Hát ez kész. - szólalt meg David.
- Szerintem is. - mondta Amy.
Én csak ott álltam. Majd Amy odament Davidhoz és megölelte.
- Te is hiányoztál kis gyagyás.
- Hé. - engedte el David.
Amy kinyújtotta a nyelvét Davidra, tipikus hülyék.. de szeretjük őket.
- Na menjünk vissza a többiekhez. - fogtam magam és elindultam.
- Várj.. milyen többiekhez? - torpant meg Amy.
- Ne aggódj, Ryan és Chrissel vagyok itt.. éppen Michigan-be tartunk. - mosolyogtam rá.
- Áh, a két hülye? Menjünk! - mondta és elindult.
Út közben sokat beszélgettünk.
- Amúgy miért kell mennetek Michigan-be? - kérdezte, amikor megálltunk a hotel előtt.
- Hosszú sztori.. - hajtottam le a fejem. - Majd fenn elmondok mindent a szobában. Bólintott egyet és rám mosolygott, majd felmentünk. Amikor benyitottunk, Amy a fiúk kezébe ugrott. Nagyon megörültek egymásnak, gondolom ők is nagyon rég láthatták már őt.
- Hát te hogy kerülsz ide Amy? - kérdezte Ryan.
- Áááh.. majd elmondom, de előtte Abby mesélj! - szólt rám.
- Őőőő.. rendben. - akkor elmondtam az egészet neki is...
30.rész ~ Mégis igaz volt
A srácok ismét ijedten néztek rám.
- De tudjátok, - hajoltam le a pengéért amivel megszúrt, felvettem és elmosolyodtam. - ha ahhoz, hogy megtudjam Dante miért nem jön ha hívom, az kell, hogy meghaljak. Hát legyen.
Akkor a hasamba szúrtam, összeestem és elájultam. Odafutottak hozzám, betettek a kocsiba és elvittek a kórházba.
Összevarrták a sebet, majd amikor felébredtem a többiek is ott voltak mellettem.
- Nem sikerült mi? - szólaltam meg, mire ők megörültek.
- Ne csinálj több ilyen hülyeséget, jó? - jött oda Chris.
- Jó..
Akkor ott beszélgettünk egy kicsit, David pedig a laptopot bújta.
- Ryan, gyere ide egy picit. - szólalt meg David.
Ryan nem szólt semmit, odament. Megnézte amit mutatni akart neki David, falfehér lett. Chris odament hozzájuk.
Ő pedig rám nézett ijedten.
- Mi történt? - kérdeztem.
Nem szóltak semmit.
- Srácok mi a fene történt? - kezdtem ideges lenni.
- Semmi. - mondta Ryan.
- Nekem ne mondd, hogy semmi, mert látom, hogy valami van. - vágtam bele a szavába.
- Jól van.. - kezdte el. - Michigan-ben kitört egy járvány. Orvosoknak fogalmuk sincs, hogy mi ez és arról meg főleg nincs, hogy vajon honnén ered. Az jutott eszünkbe, hogy.. áh. Ugye, emlékszel mondtad a zöld lovast..
- Pestis.. - kapcsoltam. - rendben van, máris indulunk.
Akkor megpróbáltam felülni, ami nem sikerült, mivel belevágott a fájdalom a hasamba.
- Nem, nem, nem. Te itt maradsz, pihenned kell. - jött oda Ryan.
- NEM. - kiáltottam rá. - Veletek kell mennem, tudjátok, hogy nem tudok nyugton maradni 5 percre sem. Nem lesz baj, jó?
- Nem kell folyton hősködnöd Abby.. - jött oda David.
- Nem az, hogy hősködöm.. nekem ezt kell tennem, erre születtem. - erőt vettem magamon és felültem. - Most pedig, ha nem haragudtok, felszeretnék öltözni.
Akkor arrébb álltak és én pedig leszálltam az ágyról, odamentek a laptophoz és még kerestek ezt-azt. Addig én pedig gyorsan felöltöztem.. vagyis amilyen gyorsan csak tudtam.
- Mehetünk. - álltam oda melléjük.
Chris és Ryan már elindultak kifelé.
- Várjatok. - kezdte el David. - Mégis hogyan megyünk ki ha Abbyt nem engedték ki a kórházból?
Mivel Chrisen éppen egy kapucnis felső volt, támadt egy egyszerű ötletem, ami talán beválik.
- Add ide a felsődet. - néztem rá.
- Oké. - nézett rám értetlenül, levette azt és a kezembe nyomta.
Felvettem, eléggé nagy volt rám, ami jól is jött.
- Rendben van. Chris, David menjetek előre, Ryan meg én majd megyünk utánatok. Csak semmi feltűnés. - néztem rájuk.
David megfogta a laptopot, majd elindultak ki. Sima ügy volt.
- Miért akarod te megmenteni a világot? - nézett rám Ryan, miután Chrisék elmentek.
- Mert miattam kezdődött az egész. Az első pecsétet én törtem fel. - tettem fel a kapucnit a fejemre. - Na ideje mennünk.
Akkor elindultunk ki, ami szintén egyszerű volt, észre se vették, egészen addig amíg meg nem álltunk a kocsinál.
- Én vezetek. - jelentettem ki.
Beültünk a kocsiba és elhajtottunk onnan. Mivel Michigan elég messze volt Kansastől, az autópályán mentünk.
Az út közepe felé megálltunk egy Bloomington nevű kisvárosban, mivel pihennünk és tankolnunk is kellett. Estefelé lehetett amikor odaértünk, vettünk ki egy szobát négyünknek. Felmentünk és mindenki ledőlt a kanapéra, vagy éppenséggel az ágyra.
- Én szerintem elmegyek vásárolni, kell kaja útra. - mondta David.
Mindig csak a hasára gondol, de most lényegében igaza volt.
- Megyek veled, mert tudom te biztos teledobálnád a kocsit édességgel. - álltam fel a kanapéról. - Na gyere.
Azzal én és David elindultunk az üzletbe, Ryan és Chris pedig ott maradtak. Chris TV-t nézett, Ryan pedig a laptopon keresett valamit.
Bevásároltunk elég jól az üzletben élelmiszerrel és piával.. amikor betévedtünk egy sikátorba. Ahol egy feltehetőleg vámpír csapolt le egy férfit. Mikor megláttam, hogy valójában mi is folyik itt, előkaptam Ebonyt és Ivoryt.
- Héé. - üvöltöttem oda.
A vámpír pedig rám nézett.. aki, Amy volt...
- De tudjátok, - hajoltam le a pengéért amivel megszúrt, felvettem és elmosolyodtam. - ha ahhoz, hogy megtudjam Dante miért nem jön ha hívom, az kell, hogy meghaljak. Hát legyen.
Akkor a hasamba szúrtam, összeestem és elájultam. Odafutottak hozzám, betettek a kocsiba és elvittek a kórházba.
Összevarrták a sebet, majd amikor felébredtem a többiek is ott voltak mellettem.
- Nem sikerült mi? - szólaltam meg, mire ők megörültek.
- Ne csinálj több ilyen hülyeséget, jó? - jött oda Chris.
- Jó..
Akkor ott beszélgettünk egy kicsit, David pedig a laptopot bújta.
- Ryan, gyere ide egy picit. - szólalt meg David.
Ryan nem szólt semmit, odament. Megnézte amit mutatni akart neki David, falfehér lett. Chris odament hozzájuk.
Ő pedig rám nézett ijedten.
- Mi történt? - kérdeztem.
Nem szóltak semmit.
- Srácok mi a fene történt? - kezdtem ideges lenni.
- Semmi. - mondta Ryan.
- Nekem ne mondd, hogy semmi, mert látom, hogy valami van. - vágtam bele a szavába.
- Jól van.. - kezdte el. - Michigan-ben kitört egy járvány. Orvosoknak fogalmuk sincs, hogy mi ez és arról meg főleg nincs, hogy vajon honnén ered. Az jutott eszünkbe, hogy.. áh. Ugye, emlékszel mondtad a zöld lovast..
- Pestis.. - kapcsoltam. - rendben van, máris indulunk.
Akkor megpróbáltam felülni, ami nem sikerült, mivel belevágott a fájdalom a hasamba.
- Nem, nem, nem. Te itt maradsz, pihenned kell. - jött oda Ryan.
- NEM. - kiáltottam rá. - Veletek kell mennem, tudjátok, hogy nem tudok nyugton maradni 5 percre sem. Nem lesz baj, jó?
- Nem kell folyton hősködnöd Abby.. - jött oda David.
- Nem az, hogy hősködöm.. nekem ezt kell tennem, erre születtem. - erőt vettem magamon és felültem. - Most pedig, ha nem haragudtok, felszeretnék öltözni.
Akkor arrébb álltak és én pedig leszálltam az ágyról, odamentek a laptophoz és még kerestek ezt-azt. Addig én pedig gyorsan felöltöztem.. vagyis amilyen gyorsan csak tudtam.
- Mehetünk. - álltam oda melléjük.
Chris és Ryan már elindultak kifelé.
- Várjatok. - kezdte el David. - Mégis hogyan megyünk ki ha Abbyt nem engedték ki a kórházból?
Mivel Chrisen éppen egy kapucnis felső volt, támadt egy egyszerű ötletem, ami talán beválik.
- Add ide a felsődet. - néztem rá.
- Oké. - nézett rám értetlenül, levette azt és a kezembe nyomta.
Felvettem, eléggé nagy volt rám, ami jól is jött.
- Rendben van. Chris, David menjetek előre, Ryan meg én majd megyünk utánatok. Csak semmi feltűnés. - néztem rájuk.
David megfogta a laptopot, majd elindultak ki. Sima ügy volt.
- Miért akarod te megmenteni a világot? - nézett rám Ryan, miután Chrisék elmentek.
- Mert miattam kezdődött az egész. Az első pecsétet én törtem fel. - tettem fel a kapucnit a fejemre. - Na ideje mennünk.
Akkor elindultunk ki, ami szintén egyszerű volt, észre se vették, egészen addig amíg meg nem álltunk a kocsinál.
- Én vezetek. - jelentettem ki.
Beültünk a kocsiba és elhajtottunk onnan. Mivel Michigan elég messze volt Kansastől, az autópályán mentünk.
Az út közepe felé megálltunk egy Bloomington nevű kisvárosban, mivel pihennünk és tankolnunk is kellett. Estefelé lehetett amikor odaértünk, vettünk ki egy szobát négyünknek. Felmentünk és mindenki ledőlt a kanapéra, vagy éppenséggel az ágyra.
- Én szerintem elmegyek vásárolni, kell kaja útra. - mondta David.
Mindig csak a hasára gondol, de most lényegében igaza volt.
- Megyek veled, mert tudom te biztos teledobálnád a kocsit édességgel. - álltam fel a kanapéról. - Na gyere.
Azzal én és David elindultunk az üzletbe, Ryan és Chris pedig ott maradtak. Chris TV-t nézett, Ryan pedig a laptopon keresett valamit.
Bevásároltunk elég jól az üzletben élelmiszerrel és piával.. amikor betévedtünk egy sikátorba. Ahol egy feltehetőleg vámpír csapolt le egy férfit. Mikor megláttam, hogy valójában mi is folyik itt, előkaptam Ebonyt és Ivoryt.
- Héé. - üvöltöttem oda.
A vámpír pedig rám nézett.. aki, Amy volt...
szombat, október 19
29.rész ~ Éhínség
Rájöttem az egészre.. a fekete kocsi, a gyűrű.. tudom ki ő. Akkor eltettem a könyvet és kikapcsoltam a laptopot, beálltam az ablakba.
De vajon Dante miért nem jön?
David kis időn belül visszaért.
- Hát te még fenn vagy? - lépett be az ajtón.
- David, Ryan és Chris már hazamentek? - támadtam le.
- Őő.. ja.
- Remek, elmegyünk hozzájuk. - kaptam fel a kocsikulcsot és az ajtó felé vettem az irányt. - Majd náluk mindent elmondok.
Nem szólt semmit, csak bólintott egyet. Lerohantunk a kocsihoz, beültünk és azonnal mentünk hozzájuk.
Egész úton nem szólt semmit, látta, hogy nagyon fontos. Megálltunk a hotel előtt, leparkoltam és bementünk a recepcióhoz.
- Elnézést, a két fiatalember a 66-os szobából már visszaérkezett? - kérdeztem.
- Igen, már vissza kisasszony. - mondta.
- Köszönöm.
Elindultam felfelé David pedig követett. Bekopogtunk, Ryan nyitott ajtót.
- Ne mondj semmit. - löktem be az ajtón, közben pedig megfogtam David pólóját és berántottam. - Srácok nagy baj van.
Rám néztek mind a hárman értetlenül.
- Tudjátok az apokalipszis közelebb van, mint gondoltam. Dani a szállodából nem az akinek mondja magát, mikor a bárban voltunk megláttam egy gyűrűt a biliárdasztalon amit ő tett oda. Az a gyűrű pontosan olyat volt, mint Danteé. Csak a kő benne fekete volt.
Ő a fekete lovas, vagyis az Éhínség. Igen, utánanéztem mind a négyüknek. Minden gyűrűnek más képessége van, ami Danin volt, amikor hordja képes teleportációra és az emberekben olyan vágyat okoz, hogy azt akarják tenni amit a legjobban szeretnek. Ezért is akartunk lefeküdni egymással Ryannal.
A zöld lovas a Pestis. A gyűrűjében zöld kő van, ami különféle betegségeket, fertőzéseket okoz az embereknek, teleportálni is tud.
A vörös lovas a Háború. Neki sima aranygyűrűje van, ami hallucinációt okoz és az embereket egymás ellen fordítja és szintén tud teleportálni.
Azt is megtudtam, hogyha levágjuk az ujjukat, az erejüket elveszítik, kivéve a Halál, neki megmarad.. tehát, lehet betegesen fog hangzani, hogy ezt mondom de.. le kell vágni Dani ujját és meg kell szerezni a gyűrűt, mielőtt valaki más kezébe kerül.. a gyűrűk képesek kinyitni Lucifer kapuját. Gondolom tudjátok ki az a Lucifer.
Bólintottak egyet, jelezve, hogy tudják.
- Na tehát, ennyi az egész. Tudom sok ez így egy napra, de nem hagyhatom, hogy Lucifer kiszabaduljon, hisz angyal vagyok.. vagyis hát voltam. Meg kell akadályoznom, különben elég nagy háború lesz itt a Földön. - néztem ki az ablakon.
A fiúk egymásra néztek.
- Segítünk. - mondták.
- Köszönöm. - mondtam. - Akkor indulás, a legjobb lenne most elkapni Danit.
Nem szóltak semmit, felálltak és azonnal az ajtó felé vették az irányt.
Ez könnyű volt.
Kimentünk a hotelból és Chris hátra akart menni a parkolóba a kocsiért.
- Te megint hova mész? - fordult felé Ryan.
- Kocsiért.
- Minek? Ott áll a mi autónk. - mutattam rá. - Gyertek.
Mikor odaértünk a fiúk eléggé lesokkoltak.
- Honnan van ez a kocsi? - kérdezte Chris.
- Apánké volt, jó mi? - mosolyodtam el.
- Naná. - mondta Chris.
Beültünk és visszaindultunk a szállodához. Mikor odaértünk a srácok hátramentek a parkolóba, ahol nagyon sötét volt. Én kihívtam Danit hátra.
- Na miért jöttünk ide? - mosolygott Dani.
- Ne add itt nekem a jófiút. - vágtam rá.
Mire Daninak az arcáról eltűnt a mosoly.
- Nem tudom miről beszélsz. - lépett hozzám közelebb.
- Ugyan már. - kezdtem el. - Tudom, hogy ki vagy. Vagyis, hogy inkább mi vagy. Ne tedd itt az ártatlant, add ide a gyűrűt.
- Óh, hogy rájöttél? - ejtett felém egy "gonosz mosolyt". - Bocsi, hogy elszomorítalak cica, de te ahhoz, hogy elvedd tőlem, kevés vagy.
Akkor megjelent szorosan előttem és a hasamba szúrt egy pengét. A fiúk elkapták hátulról és lefogták, David pedig levágta az ujját. Dani pedig elfutott, de a gyűrű megvolt legalább.
- Sikerült. - mondta David.
Én csak ott álltam és a hasamhoz tartottam a kezem, majd lenéztem. A srácok rám néztek, hogy mi van. Elvettem a kezem és meglátták a vért, akkor felnéztem rájuk, már a számból is folyt a vér..
- Ja. Legalább. - estem térdre.
Odaakartak jönni éppen, amikor Emily megjelent és letérdelt elém.
- Hol van Dante? - kérdeztem Emilytől.
- Ő küldött, hogy figyeljelek téged. - nézett rám. - Te nem halhatsz meg.
Akkor a vállamra tette a kezét és a seb begyógyult.
- Miért nem jön mikor hívom? - kérdeztem, közben a hasamra tettem a kezem, csodálkozva, hogy eltűnt a szúrás.
Ám Emily akkor szintén eltűnt.
- Ez ki volt? - kérdezte Chris döbbenten.
- Dante egyik kaszása. - álltam fel.
Sokkot kaptak.
- Szóval akkor te az előbb.. majdnem meghaltál? - nézett rám ijedten David.
- Igen...
De vajon Dante miért nem jön?
David kis időn belül visszaért.
- Hát te még fenn vagy? - lépett be az ajtón.
- David, Ryan és Chris már hazamentek? - támadtam le.
- Őő.. ja.
- Remek, elmegyünk hozzájuk. - kaptam fel a kocsikulcsot és az ajtó felé vettem az irányt. - Majd náluk mindent elmondok.
Nem szólt semmit, csak bólintott egyet. Lerohantunk a kocsihoz, beültünk és azonnal mentünk hozzájuk.
Egész úton nem szólt semmit, látta, hogy nagyon fontos. Megálltunk a hotel előtt, leparkoltam és bementünk a recepcióhoz.
- Elnézést, a két fiatalember a 66-os szobából már visszaérkezett? - kérdeztem.
- Igen, már vissza kisasszony. - mondta.
- Köszönöm.
Elindultam felfelé David pedig követett. Bekopogtunk, Ryan nyitott ajtót.
- Ne mondj semmit. - löktem be az ajtón, közben pedig megfogtam David pólóját és berántottam. - Srácok nagy baj van.
Rám néztek mind a hárman értetlenül.
- Tudjátok az apokalipszis közelebb van, mint gondoltam. Dani a szállodából nem az akinek mondja magát, mikor a bárban voltunk megláttam egy gyűrűt a biliárdasztalon amit ő tett oda. Az a gyűrű pontosan olyat volt, mint Danteé. Csak a kő benne fekete volt.
Ő a fekete lovas, vagyis az Éhínség. Igen, utánanéztem mind a négyüknek. Minden gyűrűnek más képessége van, ami Danin volt, amikor hordja képes teleportációra és az emberekben olyan vágyat okoz, hogy azt akarják tenni amit a legjobban szeretnek. Ezért is akartunk lefeküdni egymással Ryannal.
A zöld lovas a Pestis. A gyűrűjében zöld kő van, ami különféle betegségeket, fertőzéseket okoz az embereknek, teleportálni is tud.
A vörös lovas a Háború. Neki sima aranygyűrűje van, ami hallucinációt okoz és az embereket egymás ellen fordítja és szintén tud teleportálni.
Azt is megtudtam, hogyha levágjuk az ujjukat, az erejüket elveszítik, kivéve a Halál, neki megmarad.. tehát, lehet betegesen fog hangzani, hogy ezt mondom de.. le kell vágni Dani ujját és meg kell szerezni a gyűrűt, mielőtt valaki más kezébe kerül.. a gyűrűk képesek kinyitni Lucifer kapuját. Gondolom tudjátok ki az a Lucifer.
Bólintottak egyet, jelezve, hogy tudják.
- Na tehát, ennyi az egész. Tudom sok ez így egy napra, de nem hagyhatom, hogy Lucifer kiszabaduljon, hisz angyal vagyok.. vagyis hát voltam. Meg kell akadályoznom, különben elég nagy háború lesz itt a Földön. - néztem ki az ablakon.
A fiúk egymásra néztek.
- Segítünk. - mondták.
- Köszönöm. - mondtam. - Akkor indulás, a legjobb lenne most elkapni Danit.
Nem szóltak semmit, felálltak és azonnal az ajtó felé vették az irányt.
Ez könnyű volt.
Kimentünk a hotelból és Chris hátra akart menni a parkolóba a kocsiért.
- Te megint hova mész? - fordult felé Ryan.
- Kocsiért.
- Minek? Ott áll a mi autónk. - mutattam rá. - Gyertek.
Mikor odaértünk a fiúk eléggé lesokkoltak.
- Honnan van ez a kocsi? - kérdezte Chris.
- Apánké volt, jó mi? - mosolyodtam el.
- Naná. - mondta Chris.
Beültünk és visszaindultunk a szállodához. Mikor odaértünk a srácok hátramentek a parkolóba, ahol nagyon sötét volt. Én kihívtam Danit hátra.
- Na miért jöttünk ide? - mosolygott Dani.
- Ne add itt nekem a jófiút. - vágtam rá.
Mire Daninak az arcáról eltűnt a mosoly.
- Nem tudom miről beszélsz. - lépett hozzám közelebb.
- Ugyan már. - kezdtem el. - Tudom, hogy ki vagy. Vagyis, hogy inkább mi vagy. Ne tedd itt az ártatlant, add ide a gyűrűt.
- Óh, hogy rájöttél? - ejtett felém egy "gonosz mosolyt". - Bocsi, hogy elszomorítalak cica, de te ahhoz, hogy elvedd tőlem, kevés vagy.
Akkor megjelent szorosan előttem és a hasamba szúrt egy pengét. A fiúk elkapták hátulról és lefogták, David pedig levágta az ujját. Dani pedig elfutott, de a gyűrű megvolt legalább.
- Sikerült. - mondta David.
Én csak ott álltam és a hasamhoz tartottam a kezem, majd lenéztem. A srácok rám néztek, hogy mi van. Elvettem a kezem és meglátták a vért, akkor felnéztem rájuk, már a számból is folyt a vér..
- Ja. Legalább. - estem térdre.
Odaakartak jönni éppen, amikor Emily megjelent és letérdelt elém.
- Hol van Dante? - kérdeztem Emilytől.
- Ő küldött, hogy figyeljelek téged. - nézett rám. - Te nem halhatsz meg.
Akkor a vállamra tette a kezét és a seb begyógyult.
- Miért nem jön mikor hívom? - kérdeztem, közben a hasamra tettem a kezem, csodálkozva, hogy eltűnt a szúrás.
Ám Emily akkor szintén eltűnt.
- Ez ki volt? - kérdezte Chris döbbenten.
- Dante egyik kaszása. - álltam fel.
Sokkot kaptak.
- Szóval akkor te az előbb.. majdnem meghaltál? - nézett rám ijedten David.
- Igen...
28.rész ~ A gyűrű
- Na ennyi lenne. - fejeztem be.
Chrisék csak néztek tátott szájjal. Nem tudtak mit mondani.. megértem.
- Nem megyünk át a bárba kicsit inni? Nehéz volt ez a nap is. - keltem fel.
- Felőlem oké.
- Rendben van.
- Hát mehetünk. Hangzottak el ezek a válaszok. Lementünk a földszintre és kimentünk a szálloda elé. Amikor megláttam Danit leparkolni egy fekete Range Rover Evoque-val.
- Hééé. - látott meg engem Dani és odajött. - Hát megint összefutunk.
- Hát igen. - mosolyogtam. - Amúgy Dani, ők itt Chris és Ryan. Az öcsémet pedig már ismered. Srácok ő itt Dani.
- Üdv. - vágta rá Ryan és Chris egyszerre.
- Nektek is. - mosolygott. - Amúgy hova mentek Abby?
- Hááát.. bárba. Nem jössz? - kérdeztem.
- Most pont ráérek, szóval mehetek, csak fel kellene futnom a szobába valamiért. Szóval ha kérhetem, megvárnátok itt? - nézett rám.
- Perszee.
Azzal felrohant a szobába, mi pedig ott vártuk. Pár perc múlva már itt is volt.
- Na mehetünk. - jött oda.
Átmentünk a bárba, ahol ittunk, biliárdoztunk, jól éreztük magunkat. Én pedig próbáltam nem Dantera gondolni.
- Én elmegyek még piáért. - szólalt meg Dani.
Bólintottunk egyet, ő pedig elment a bárpulthoz. Én addig leültem és Ryan pedig mellém huppant.
Dani ujján volt egy gyűrű, amit nem vettem még sose észre. A pultnál megforgatta az ujján.
Mikor Dani megfordult, kb. 4-5 ember egymásnak esett és verekedni kezdtek, egy át is repült a biliárd asztal fölött. Én és Ryan pedig.. hát, kicsit "megkívántuk egymást". Akkor elkezdtünk ott csókolózni a kanapén.. ám nagy pechemre, Dante is ott volt.. és minket figyelt. Hátul ült és iszogatott. Nem vettem észre, és amúgy sem tudtam, hogy mégis mi ütött belém. Én nem akartam ezt.
Ryan rám mászott.
Akkor Dante eltűnt.
Dani visszajött hozzánk.
- Látom valakik nagyon összemelegedtek.
Majd biliárdozni kezdtek. Ám akkor Dani levette az ujjáról a gyűrűt, mivel zavarta és nem nagyon tudott tőle játszani. Akkor észbe kaptunk Ryannal.
- Úristen, ne haragudj. - mentegetőzött Ryan.
- Mégis mi a fene történt? - néztem oldalra, amikor megláttam egy pontosan ugyanolyan gyűrűt, mint amilyen Danteé. A biliárdasztalon volt, amit Dani tett oda. Furcsának tartottam.
- Srácok, kimegyek a mosdóba. - álltam fel és kisétáltam.
Hívtam Dantet, de nem jött.. pedig azt mondta ha baj van csak gondoljak rá és megjelenik.. de nem. Többször is próbáltam, de semmi.. hát jó, megfogtam magam és visszasétáltam hozzájuk.
- Nem érzem magam valami jól, én visszamegyek a szállodába. - mondtam odaérve a srácokhoz.
- Veled megyek. - mondta David.
- Nem, nem kell. Maradj csak itt és érezd jól magad. Csak ne igyál sokat. - mondtam neki.
- Biztos? - néztek rám a fiúk.
- Igen-igen.
Azzal elfordultam és elindultam ki a bárból.
Úristen, mit tettem? Az nem lehet, hogy ezt magamtól csináltam volna.. áh, biztos nem, hisz ott van nekem Dante. Áh, ő is.. hívtam de nem jött, miért?
És mégis milyen gyűrű volt az Daninál? Ugyanolyan volt mint Danteé.. különös.
Akkor odaértem a szálloda elé és bementem, egyenesen fel a szobába. Ledőltem az ágyra és eszembe jutott az egész ami történt Danteval. Pár percig feküdtem, amikor úgy döntöttem, hogy utánanézek a többi Lovasnak is.
Lesétáltam a kocsihoz, és kinyitottam a csomagtartót, amiben benne volt az a régi könyv, amiben minden benne van, minden természetfeletti lényről és a lovasokról is. Kivettem a könyvet, lecsaptam a csomagtartót és visszaindultam. Mikor felértem, leültem az ágyra és olvastam a könyvet, majd odahoztam a laptopomat is, hátha kell.
A könyvben megtaláltam a 4 lovasról szóló oldalakat.
Nem.. az nem lehet, hogy.. - gondoltam.
Ez kész...
Chrisék csak néztek tátott szájjal. Nem tudtak mit mondani.. megértem.
- Nem megyünk át a bárba kicsit inni? Nehéz volt ez a nap is. - keltem fel.
- Felőlem oké.
- Rendben van.
- Hát mehetünk. Hangzottak el ezek a válaszok. Lementünk a földszintre és kimentünk a szálloda elé. Amikor megláttam Danit leparkolni egy fekete Range Rover Evoque-val.
- Hát igen. - mosolyogtam. - Amúgy Dani, ők itt Chris és Ryan. Az öcsémet pedig már ismered. Srácok ő itt Dani.
- Üdv. - vágta rá Ryan és Chris egyszerre.
- Nektek is. - mosolygott. - Amúgy hova mentek Abby?
- Hááát.. bárba. Nem jössz? - kérdeztem.
- Most pont ráérek, szóval mehetek, csak fel kellene futnom a szobába valamiért. Szóval ha kérhetem, megvárnátok itt? - nézett rám.
- Perszee.
Azzal felrohant a szobába, mi pedig ott vártuk. Pár perc múlva már itt is volt.
- Na mehetünk. - jött oda.
Átmentünk a bárba, ahol ittunk, biliárdoztunk, jól éreztük magunkat. Én pedig próbáltam nem Dantera gondolni.
- Én elmegyek még piáért. - szólalt meg Dani.
Bólintottunk egyet, ő pedig elment a bárpulthoz. Én addig leültem és Ryan pedig mellém huppant.
Dani ujján volt egy gyűrű, amit nem vettem még sose észre. A pultnál megforgatta az ujján.
Mikor Dani megfordult, kb. 4-5 ember egymásnak esett és verekedni kezdtek, egy át is repült a biliárd asztal fölött. Én és Ryan pedig.. hát, kicsit "megkívántuk egymást". Akkor elkezdtünk ott csókolózni a kanapén.. ám nagy pechemre, Dante is ott volt.. és minket figyelt. Hátul ült és iszogatott. Nem vettem észre, és amúgy sem tudtam, hogy mégis mi ütött belém. Én nem akartam ezt.
Ryan rám mászott.
Akkor Dante eltűnt.
Dani visszajött hozzánk.
- Látom valakik nagyon összemelegedtek.
Majd biliárdozni kezdtek. Ám akkor Dani levette az ujjáról a gyűrűt, mivel zavarta és nem nagyon tudott tőle játszani. Akkor észbe kaptunk Ryannal.
- Úristen, ne haragudj. - mentegetőzött Ryan.
- Mégis mi a fene történt? - néztem oldalra, amikor megláttam egy pontosan ugyanolyan gyűrűt, mint amilyen Danteé. A biliárdasztalon volt, amit Dani tett oda. Furcsának tartottam.
- Srácok, kimegyek a mosdóba. - álltam fel és kisétáltam.
Hívtam Dantet, de nem jött.. pedig azt mondta ha baj van csak gondoljak rá és megjelenik.. de nem. Többször is próbáltam, de semmi.. hát jó, megfogtam magam és visszasétáltam hozzájuk.
- Nem érzem magam valami jól, én visszamegyek a szállodába. - mondtam odaérve a srácokhoz.
- Veled megyek. - mondta David.
- Nem, nem kell. Maradj csak itt és érezd jól magad. Csak ne igyál sokat. - mondtam neki.
- Biztos? - néztek rám a fiúk.
- Igen-igen.
Azzal elfordultam és elindultam ki a bárból.
Úristen, mit tettem? Az nem lehet, hogy ezt magamtól csináltam volna.. áh, biztos nem, hisz ott van nekem Dante. Áh, ő is.. hívtam de nem jött, miért?
És mégis milyen gyűrű volt az Daninál? Ugyanolyan volt mint Danteé.. különös.
Akkor odaértem a szálloda elé és bementem, egyenesen fel a szobába. Ledőltem az ágyra és eszembe jutott az egész ami történt Danteval. Pár percig feküdtem, amikor úgy döntöttem, hogy utánanézek a többi Lovasnak is.
Lesétáltam a kocsihoz, és kinyitottam a csomagtartót, amiben benne volt az a régi könyv, amiben minden benne van, minden természetfeletti lényről és a lovasokról is. Kivettem a könyvet, lecsaptam a csomagtartót és visszaindultam. Mikor felértem, leültem az ágyra és olvastam a könyvet, majd odahoztam a laptopomat is, hátha kell.
A könyvben megtaláltam a 4 lovasról szóló oldalakat.
Nem.. az nem lehet, hogy.. - gondoltam.
Ez kész...
27.rész ~ Ami történt, megtörtént
Gyere vissza..
Akkor Dante megjelent mögöttem, odajött hozzám és hátulról átkarolt. Pár percig ölelt.. majd maga felé fordított és belenézett a szemembe.
- Bírni fogod? - kérdezte.
De amúgy a legfurább az volt, hogy nem nagyon bántam.. pedig szerintem más ember megbánta volna.. hisz nagy hülyeséget követett volna el ekkor. Mégis csak, a srác.. maga a Halál.
*A hotelban*
Tim és Don eltűntek.
- Keressük meg Abbyt. - nézett Chrisre Ryan.
Bólintott egyet Chris és elindultak le a recepcióhoz, ahol meglátták Davidot a csajjal beszélgetni, még mindig.
- DAVID, na gyere velünk. - szólt oda Ryan.
- Jó.. - mondta. - akkor majd beszélünk.
Elindultak ki. Chris a kocsi felé vette az irányt.
- Hova mész? - nézett rá Ryan.
- Hát a kocsiért. - szólt vissza.
- Ja jó. - mondta Ryan.
Chris előrehozta a kocsit, majd beszálltak és elkezdtek engem keresni.
Szerencse, hogy nem tudták hol vagyok.. na meg persze, hogy mit csinálok..
Miután "végeztünk" mi ketten. Dante felállt és felöltözött, majd az ablakból kinézett.
- Úgy látom megjöttek a többiek. - nézett rám. - Szerintem öltözz fel.
- Francba. - felálltam és gyorsan elkezdtem öltözni.
Mikor felöltöztem, Dante odajött hozzám és megcsókolt, majd eltűnt. Érthető. De máris hiányzott. Gyorsan leültem a TV elé, felkapcsoltam és úgy csináltam, mintha misem történt volna.
Akkor David, Chris és Ryan bejöttek a szobába.
- Hát te itt vagy? Mégis hogy kerültél ide? Csak így nyugodtan TV-zgetsz itt? Halálra kerestünk már! - kiabált rám Chris.
- Őőő.. igen. Bocsi.. - álltam fel.
Eléggé különös lehetett, hogy éppen előbb tűntünk el Danteval szinte a "kivégzésemen" és én csak nyugiba nézem a TV-t a szállodában.
- Istenem, nem baj. - jött oda Ryan és megölelt.
- De ugye jól vagy? - kérdezte Chris aki szintén megölelt.
- Amúgy mi a fene történt? - nézett ránk értetlenül David.
Akkor leültünk a TV elé és elmeséltem Davidnak mi történt, amíg ő a lányt fűzte a recepciónál.
- Mégis mi volt az amikor elkezdett világítani a szemed? Igaz volt amit Tim mondott? Tényleg ő a Halál? Mi a fene folyik itt? - vágta rá azonnal Chris, miután befejeztem a beszédet.
Nyeltem egyet..
- Hát.. az igazság, hogy Dante tényleg a Halál.. én egy angyal vagyok.. Chris te vagy az antikrisztus.. az apokalipszis pedig a nyakunkon van. - sóhajtottam.
Értetlen fejjel bámultak rám.
- Áh. Elmondom részletesebben...
Akkor elmeséltem nekik mindent a négy pecsétről, rólam, Danteról, Chrisről.. az egészről, persze ami pár perce történt, azt nem mondtam...
26.rész ~ Csapda
Besétáltunk, de David nem jött fel, meglátott egy lányt lenn és elkezdett vele beszélgetni. Hát jó, én és a fiúk felindultunk a szobába.
Szép volt a szoba, olyan nászlakosztály lehetett.. vicces volt belépni. Majd, pár másodperc volt az egész.. valaki leütött hátulról engem.
Mikor felébredtem összekötözve térdeltem a földön, megláttam Christ és Ryant a falnak szögezve.
Mi történt itt?
- Na végre magadhoz tértél. - szólalt meg valaki.
Mivel sötét volt a szobában, nem nagyon láttam, hogy ki az.. majd előrelépett.
- Tim?
- Igen. - mosolyodott el.
- Oldozz már el. - szóltam neki.
- Nem. - sétált felém. - Hisz én kötöztelek meg.
Nem értettem semmit.. Tim? Mégis miért tette ezt?
- Ti erről tudtatok? - néztem rá Chrisékre.
- Nem, fogalmunk se volt arról, hogy erre készül. - mentegetőzött Ryan.
- Hallgass már el. - szólt oda Tim neki. - Hisz ti hoztátok őt ide.
- De nem tudtok, hogy ezt akarod tenni! - mondta Chris.
- Való igaz. - vonta meg a vállát Tim. - A kis barátocskád hol van?
- Nem tudom kiről beszélsz. - vágtam rá, mint aki azt se tudta volna, hogy miről van szó.
- Áh. - sóhajtott. - Tudod. A Halál a kis Dante. Hol van?
- Mi? Miről beszél Abby? - kérdezte Ryan.
- Nem tudom miről beszélsz. - néztem rá.
- Juj, hogy ők nem tudják? - mosolyodott el. - Hát Abby barátja a kis Dante..
- Fogd be. - vágtam bele a szavába.
- Shhh. - tette oda a kezét a számhoz. - Ne szólj közbe. Na szóval, ugye mind a ketten ismeritek Dantet? Mondjuk ez, hülye kérdés, mivel jóban voltatok vele. Hát, ő.. a Halál.
- Persze, ekkora idiótaságot se hallottam még. - vágta rá Chris.
- Ugyan már. Hisz ő vezette a kocsit, nem? Amikor a baleset történt. Szerintetek miért tűnt csak úgy el? Mivel ő a Halál, nem halhat meg, nem lehet megsebesíteni és a kis baleset ami történt, neki semmi se volt. Azért tűnt el, hogy ne fogjanak gyanút a zsaruk, így hát mindenki azt hitte, hogy Abby vezetett.
És igen, elég különös, hogy Abbyt kiszedte a kocsiból, de Kathyt nem. Vajon miért?
Hát igen-igen. A Halálnak van egy gyenge pontja. Ő. - mutatott rám Tim. - Amint Abby bajba kerül, ő megjelenik és megmenteni. Fura, hogy még nem tűnt fel itt.
- Igaz ez Abby? - nézett rám Chris.
- Nem. - vágtam rá.
- Áh, nők. - guggolt le elém Tim. - Na jól van, hívd ide a kis barátodat, vagy félek nekem kell cselekednem.
- Dögölj meg. - néztem rá.
- Rossz válasz. - állt fel, és akkor Don hozott egy tálat, amibe Tim különféle dolgokat dobált bele.
Majd Tim megvágta magát, belecsorgatta a vérét a tálba és összekeverte vele az egészet.. azzal a véres "főzettel" elkezdett írni valamit egy papírra.
- Invoco Mortem. Te in mea potestate. Defixi. Nunc et in aeternum.- mondta ki ezeket a szavakat Tim.
Akkor.. Dante megjelent ott.
- Mi az Isten. - döbbent le Chris és Ryan.
- Én szóltam Abby. - mosolygott rám.
- Mit csináltál?! - kérdeztem idegesen.
Akkor Dante felemelte a kezét és megláttam egy kötélszerűséget.
- Nem.. - akkor esett le, hogy mégis mit tett. - Ez hogy lehet?
- Boszorkány családból származom Abby. - nézett rám Tim.
Akkor jöttem rá.. bosszút akar állni Kathy haláláért!
- Dante. - nézett rá Tim. - Öld meg Abbyt.
Ő elindult felém, amire én könnyezni kezdtem..
Megállt előttem. Chris és Ryan próbáltak kiszabadulni, hogy megakadályozzak, de nem sikerült nekik.
- Sajnálom. - nyújtotta felém a kezét.
Amire én sírni kezdtem. Amikor.. a könnycsepp ami kihullott a szememből, elkezdett világítani. Ránéztem Dantera, és a szemem is világított.
Akkor történt egy villanás, amire mindenki eltakarta a szemét, hisz vakító volt a fény. Akkor Dante kezéről a kötél eltűnt.
- Köszönöm. - nézett rám.
Mivel kizökkentette a fény Timet a varázslásból, ezért a srácok is kiszabadultak. Odarohantak hozzám és leszedték rólam a kötelet. Akkor Dante megjelent Tim és Don előtt.
- Próbáljátok őt még egyszer megölni, vagy engem megkötni, halottak lesztek mielőtt elkezditek. - mondta Dante nekik.
Tim és Don megdermedtek. Majd Dante odasétált hozzám, megfogta a vállam és eltűntünk.. egy sikátorban jelentünk meg.
- Mi volt az a fény? - néztem rá.
Elfordult tőlem és bámult előre a semmibe.
- Az angyali kegyed a közelben van.
- Mi? Honnan veszed ezt? - döbbentem le.
- Valójában.. - sóhajtott egyet. - mindig is tudtam, hogy itt volt. De nem akartam szólni, féltem ha angyal leszel te is rám fogsz vadászni. És nem akartalak elveszíteni..
Nem tudtam mit mondani, lesokkoltam.. kiabáltam volna vele ismét, de nem.. nem ment. Tényleg igaza van, ha angyal leszek, az lesz a dolgom, hogy megállítsam őt.. és akkor már nem lehetek vele.
Sírni kezdtem, megint.. és az arcomhoz kaptam a kezeimet.
Dante egy szó nélkül megfordult.. odajött és magához szorított.
- Sajnálom, hogy nem mondtam el és ezt az egészet is.. - mondta, közben ölelt.
- Igazad van. Én.. n-nem. - szipogtam. - nem akarok angyal lenni, nem akarok rád vadászni, nem akarom, hogy elmenj, nem akarom, hogy ismét a feje tetejére álljon minden.. nekem szükségem van rád.
Nem szólt semmit, csak még erősebben magához ölelt.. pár percig. Majd abba hagyta az ölelést, és csak a derekamon volt a keze.
- Mennem kell. - nézett rám.
- Tudom.. - töröltem meg a szemeim.
- Héé. - tette a kezét az arcomra, amit még amúgy nem nagyon csinált.. - Minden rendben lesz, jó? Ígérem..
Megpróbáltam mosolyogni, majd elengedett végleg és megfordult, háttal állt nekem. Oldalra hajtotta a fejét.
- Ha baj van, csak gondolj rám. - mondta, és azzal eltűnt..
Ez az egész egyre rosszabb lesz...
Szép volt a szoba, olyan nászlakosztály lehetett.. vicces volt belépni. Majd, pár másodperc volt az egész.. valaki leütött hátulról engem.
Mikor felébredtem összekötözve térdeltem a földön, megláttam Christ és Ryant a falnak szögezve.
Mi történt itt?
- Na végre magadhoz tértél. - szólalt meg valaki.
Mivel sötét volt a szobában, nem nagyon láttam, hogy ki az.. majd előrelépett.
- Tim?
- Igen. - mosolyodott el.
- Oldozz már el. - szóltam neki.
- Nem. - sétált felém. - Hisz én kötöztelek meg.
Nem értettem semmit.. Tim? Mégis miért tette ezt?
- Ti erről tudtatok? - néztem rá Chrisékre.
- Nem, fogalmunk se volt arról, hogy erre készül. - mentegetőzött Ryan.
- Hallgass már el. - szólt oda Tim neki. - Hisz ti hoztátok őt ide.
- De nem tudtok, hogy ezt akarod tenni! - mondta Chris.
- Való igaz. - vonta meg a vállát Tim. - A kis barátocskád hol van?
- Nem tudom kiről beszélsz. - vágtam rá, mint aki azt se tudta volna, hogy miről van szó.
- Áh. - sóhajtott. - Tudod. A Halál a kis Dante. Hol van?
- Mi? Miről beszél Abby? - kérdezte Ryan.
- Nem tudom miről beszélsz. - néztem rá.
- Juj, hogy ők nem tudják? - mosolyodott el. - Hát Abby barátja a kis Dante..
- Fogd be. - vágtam bele a szavába.
- Shhh. - tette oda a kezét a számhoz. - Ne szólj közbe. Na szóval, ugye mind a ketten ismeritek Dantet? Mondjuk ez, hülye kérdés, mivel jóban voltatok vele. Hát, ő.. a Halál.
- Persze, ekkora idiótaságot se hallottam még. - vágta rá Chris.
- Ugyan már. Hisz ő vezette a kocsit, nem? Amikor a baleset történt. Szerintetek miért tűnt csak úgy el? Mivel ő a Halál, nem halhat meg, nem lehet megsebesíteni és a kis baleset ami történt, neki semmi se volt. Azért tűnt el, hogy ne fogjanak gyanút a zsaruk, így hát mindenki azt hitte, hogy Abby vezetett.
És igen, elég különös, hogy Abbyt kiszedte a kocsiból, de Kathyt nem. Vajon miért?
Hát igen-igen. A Halálnak van egy gyenge pontja. Ő. - mutatott rám Tim. - Amint Abby bajba kerül, ő megjelenik és megmenteni. Fura, hogy még nem tűnt fel itt.
- Igaz ez Abby? - nézett rám Chris.
- Nem. - vágtam rá.
- Áh, nők. - guggolt le elém Tim. - Na jól van, hívd ide a kis barátodat, vagy félek nekem kell cselekednem.
- Dögölj meg. - néztem rá.
- Rossz válasz. - állt fel, és akkor Don hozott egy tálat, amibe Tim különféle dolgokat dobált bele.
Majd Tim megvágta magát, belecsorgatta a vérét a tálba és összekeverte vele az egészet.. azzal a véres "főzettel" elkezdett írni valamit egy papírra.
- Invoco Mortem. Te in mea potestate. Defixi. Nunc et in aeternum.- mondta ki ezeket a szavakat Tim.
Akkor.. Dante megjelent ott.
- Mi az Isten. - döbbent le Chris és Ryan.
- Én szóltam Abby. - mosolygott rám.
- Mit csináltál?! - kérdeztem idegesen.
- Nem.. - akkor esett le, hogy mégis mit tett. - Ez hogy lehet?
- Boszorkány családból származom Abby. - nézett rám Tim.
Akkor jöttem rá.. bosszút akar állni Kathy haláláért!
- Dante. - nézett rá Tim. - Öld meg Abbyt.
Ő elindult felém, amire én könnyezni kezdtem..
Megállt előttem. Chris és Ryan próbáltak kiszabadulni, hogy megakadályozzak, de nem sikerült nekik.
- Sajnálom. - nyújtotta felém a kezét.
Amire én sírni kezdtem. Amikor.. a könnycsepp ami kihullott a szememből, elkezdett világítani. Ránéztem Dantera, és a szemem is világított.
- Köszönöm. - nézett rám.
Mivel kizökkentette a fény Timet a varázslásból, ezért a srácok is kiszabadultak. Odarohantak hozzám és leszedték rólam a kötelet. Akkor Dante megjelent Tim és Don előtt.
- Próbáljátok őt még egyszer megölni, vagy engem megkötni, halottak lesztek mielőtt elkezditek. - mondta Dante nekik.
Tim és Don megdermedtek. Majd Dante odasétált hozzám, megfogta a vállam és eltűntünk.. egy sikátorban jelentünk meg.
- Mi volt az a fény? - néztem rá.
Elfordult tőlem és bámult előre a semmibe.
- Az angyali kegyed a közelben van.
- Mi? Honnan veszed ezt? - döbbentem le.
- Valójában.. - sóhajtott egyet. - mindig is tudtam, hogy itt volt. De nem akartam szólni, féltem ha angyal leszel te is rám fogsz vadászni. És nem akartalak elveszíteni..
Nem tudtam mit mondani, lesokkoltam.. kiabáltam volna vele ismét, de nem.. nem ment. Tényleg igaza van, ha angyal leszek, az lesz a dolgom, hogy megállítsam őt.. és akkor már nem lehetek vele.
Sírni kezdtem, megint.. és az arcomhoz kaptam a kezeimet.
- Sajnálom, hogy nem mondtam el és ezt az egészet is.. - mondta, közben ölelt.
- Igazad van. Én.. n-nem. - szipogtam. - nem akarok angyal lenni, nem akarok rád vadászni, nem akarom, hogy elmenj, nem akarom, hogy ismét a feje tetejére álljon minden.. nekem szükségem van rád.
Nem szólt semmit, csak még erősebben magához ölelt.. pár percig. Majd abba hagyta az ölelést, és csak a derekamon volt a keze.
- Mennem kell. - nézett rám.
- Tudom.. - töröltem meg a szemeim.
- Héé. - tette a kezét az arcomra, amit még amúgy nem nagyon csinált.. - Minden rendben lesz, jó? Ígérem..
Megpróbáltam mosolyogni, majd elengedett végleg és megfordult, háttal állt nekem. Oldalra hajtotta a fejét.
- Ha baj van, csak gondolj rám. - mondta, és azzal eltűnt..
Ez az egész egyre rosszabb lesz...
25.rész ~ Úton
Mikor bementünk a bárba, a fiúkat sehol se láttam.
- Pedig azt mondták itt lesznek. - mondtam Davidnak.
Ő nem szólt semmit.
Ryan és Chris
Éppen kint voltak az épület mögött és beszélgettek.
- Na mi legyen? Elvisszük őket hozzánk? - nézett rá Chris Ryanra.
- Nem tudom. - sóhajtott egyet. - Jó lenne tudni, hogy mit akarhat Tim tőlük.Chris bólintott egyet, hogy egyetért. Pár percig csendben voltak.
- Na mindegy.. szerintem vigyük el őket. Mi baj történhet?
- Igaz. Akkor menjünk be. - válaszolt Ryan.
Elindultak be a bárba.
Én és David ott beszélgettünk a biliárdasztalnál, közben természetesen játszottunk. Chris és Ryan bejöttek és észrevettek minket. Ryan megpróbált mögém kerülni úgy, hogy ne vegyem észre. Megakart ijeszteni. Ám mikor mögém állt, megfordultam és mivel szokott nálam lenni mindig egy kisebb kés, felé tartottam. Persze, csak hülyülésből. Nem bántottam volna. Ezt Chris meglátta.
- Tüzes a kicsike. - nevetett.
- Shh. Túl hangosak vagytok. - tettem el a kést. - Még ebben a nagy zajban is meghallottam, hogy jöttök.
- Az igen, te aztán tudhatsz valamit. - nézett rám meglepődötten Ryan.
- Hol voltatok? - fordultam meg. - Körülbelül félórája itt vártunk titeket.
- Dolgunk volt. Bocsi főnökasszony. - nevetett Chris.
- Ha én a főnököd lennék, nem lennél ilyen béna. - mosolyogtam rá.
- Chh.
Tipikus Chris reakció.
Egy ideig ott beszélgettünk, ittunk és biliárdoztunk.
- Abby. - szólt oda hozzám Chris, míg Ryan és David biliárdoztak.
- Hüm? - néztem rá és lehuppantam mellé.
- Kellene egy kis segítség. - pillantott rá Chris Ryanra, aki szintén visszanézett.
- Miben? - vettem el a poharat az előttünk lévő asztalról és kortyoltam egyet.
- Hát vadászatban, elakadtunk, hisz kezdők vagyunk. Gondoltuk segíthetnél. - fejezte be Ryan.
- Nos.. - tettem le a poharat. - Rendben van. Most azonnal?
- Hát jó lenne. - mosolygott rám Chris.
Bólintottam egyet, felkeltünk és kimentünk 4-en Chris kocsijához. Ami egy fekete BMW volt.
- Nem rossz. - néztem végig a kocsin.
- Hááh. - vágta rá Chris.
Beültünk a kocsiba és mentünk a hotelba ahol ők szálltak meg. Hát, kicsit messzebb volt a bártól, mint gondoltam volna.
De nem értem, ha ennyire messze van, akkor minek jöttek pont ebbe a kis bárba?
De mindegy.
- Amúgy mire vadásztok? - néztem rá Chrisre, aki vezetett.
- Hát, épp ezt akarjuk megtudni. - válaszolt Ryan.
- Jaa. Vágom. - fordultam az ablak felé.
Fura volt az anyósülésen ülni, szinte mindig én szoktam vezetni. Kivéve akkor, amikor nagyon fáradt vagyok és aludni akarok.
- David. - szóltam hátra.
- He?
- Neked még tartozok egy veréssel. - néztem hátra.
Akkor Ryan és Chris elnevették magukat.
- Nehogy már egy lány megver David. - mondta Ryan.
- Hát de erősebb mint én. - válaszolt rá.
- De hát csak egy lány. - szólalt meg Chris.
- Milyen csak egy lány? - ütöttem meg a kezét. - Ésszel beszélj ám.
- Au. - szisszent fel Chris. - Az anyját. Mekkorát ütsz te?
- Nagyot. - vágtam rá.
- Kezdek félni tőled. - szólalt meg Ryan.
- Jól teszed. - néztem hátra rámosolyogva.
Majd elnevettük magunkat.
- Na, végre itt vagyunk. - állt meg Chris a hotel előtt.
Kiszálltunk a kocsiból és megvártuk amíg Chris leparkol. Majd miután megérkezett hozzánk, elindultunk be...
- Pedig azt mondták itt lesznek. - mondtam Davidnak.
Ő nem szólt semmit.
Ryan és Chris
Éppen kint voltak az épület mögött és beszélgettek.
- Na mi legyen? Elvisszük őket hozzánk? - nézett rá Chris Ryanra.
- Nem tudom. - sóhajtott egyet. - Jó lenne tudni, hogy mit akarhat Tim tőlük.Chris bólintott egyet, hogy egyetért. Pár percig csendben voltak.
- Na mindegy.. szerintem vigyük el őket. Mi baj történhet?
- Igaz. Akkor menjünk be. - válaszolt Ryan.
Elindultak be a bárba.
Én és David ott beszélgettünk a biliárdasztalnál, közben természetesen játszottunk. Chris és Ryan bejöttek és észrevettek minket. Ryan megpróbált mögém kerülni úgy, hogy ne vegyem észre. Megakart ijeszteni. Ám mikor mögém állt, megfordultam és mivel szokott nálam lenni mindig egy kisebb kés, felé tartottam. Persze, csak hülyülésből. Nem bántottam volna. Ezt Chris meglátta.
- Tüzes a kicsike. - nevetett.
- Shh. Túl hangosak vagytok. - tettem el a kést. - Még ebben a nagy zajban is meghallottam, hogy jöttök.
- Az igen, te aztán tudhatsz valamit. - nézett rám meglepődötten Ryan.
- Hol voltatok? - fordultam meg. - Körülbelül félórája itt vártunk titeket.
- Dolgunk volt. Bocsi főnökasszony. - nevetett Chris.
- Ha én a főnököd lennék, nem lennél ilyen béna. - mosolyogtam rá.
- Chh.
Tipikus Chris reakció.
Egy ideig ott beszélgettünk, ittunk és biliárdoztunk.
- Abby. - szólt oda hozzám Chris, míg Ryan és David biliárdoztak.
- Hüm? - néztem rá és lehuppantam mellé.
- Kellene egy kis segítség. - pillantott rá Chris Ryanra, aki szintén visszanézett.
- Miben? - vettem el a poharat az előttünk lévő asztalról és kortyoltam egyet.
- Hát vadászatban, elakadtunk, hisz kezdők vagyunk. Gondoltuk segíthetnél. - fejezte be Ryan.
- Nos.. - tettem le a poharat. - Rendben van. Most azonnal?
- Hát jó lenne. - mosolygott rám Chris.
Bólintottam egyet, felkeltünk és kimentünk 4-en Chris kocsijához. Ami egy fekete BMW volt.
- Hááh. - vágta rá Chris.
Beültünk a kocsiba és mentünk a hotelba ahol ők szálltak meg. Hát, kicsit messzebb volt a bártól, mint gondoltam volna.
De nem értem, ha ennyire messze van, akkor minek jöttek pont ebbe a kis bárba?
De mindegy.
- Amúgy mire vadásztok? - néztem rá Chrisre, aki vezetett.
- Hát, épp ezt akarjuk megtudni. - válaszolt Ryan.
- Jaa. Vágom. - fordultam az ablak felé.
Fura volt az anyósülésen ülni, szinte mindig én szoktam vezetni. Kivéve akkor, amikor nagyon fáradt vagyok és aludni akarok.
- David. - szóltam hátra.
- He?
- Neked még tartozok egy veréssel. - néztem hátra.
Akkor Ryan és Chris elnevették magukat.
- Nehogy már egy lány megver David. - mondta Ryan.
- Hát de erősebb mint én. - válaszolt rá.
- De hát csak egy lány. - szólalt meg Chris.
- Milyen csak egy lány? - ütöttem meg a kezét. - Ésszel beszélj ám.
- Au. - szisszent fel Chris. - Az anyját. Mekkorát ütsz te?
- Nagyot. - vágtam rá.
- Kezdek félni tőled. - szólalt meg Ryan.
- Jól teszed. - néztem hátra rámosolyogva.
Majd elnevettük magunkat.
- Na, végre itt vagyunk. - állt meg Chris a hotel előtt.
Kiszálltunk a kocsiból és megvártuk amíg Chris leparkol. Majd miután megérkezett hozzánk, elindultunk be...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)