- Egy bukott kis angyal? - mondtam.
- Szerintem ezt nem rád értette Abby. - szólt bele Amy.
Lehajtottam a fejem, és kivettem a zsebemből a másik 3 gyűrűt.. igen, mindenhova magammal hordom őket. Nehogy "véletlenül" eltűnjön valamelyik.
- Jól van. - tettem vissza a gyűrűket a zsebembe és visszamentem Davidhoz.
Többiek nem szóltak semmit, jöttek utánam. Ők bowlinghoztak tovább, ám én csak álltam és néztem őket, majd elővettem Dante gyűrűjét.
"Bukott kis angyal"
Csak ez járt a fejemben, jó lehet nem rám gondolt ezalatt.. de lehet, hogy igen. Nem beszélve a többiről, amit mondott.. nem bírtam, sírni kezdtem és elszaladtam. A srácok kiabáltak utánam, hogy várjak. De nem, nem is jöttek utánam. Szerintem tudták, hogy jobb lesz így.
Mikor kiszaladtam az ajtón, esni kezdett az eső.. ahogy gondoltam. Elkezdtem szaladni, nem törődve azzal, hogy hova. Leszaladtam egy földes útra, egészen addig, amíg nem értem egy kereszteződéshez.
Ott megálltam, szinte csak potyogtam a könnyeim. Akkor megidéztem egy démont..
- Mit kérsz azért cserébe, hogy ne érezzek semmit? - néztem rá a démonra.
- Attól függ.. - nézett végig rajtam. - Jól látom, hogy te ki vagy?
- Igen, én vagyok Abby Winchester aki feltörte az első pecsétet. - kiáltottam rá. - Hány démon fogja még ezt felhozni?
- Nyugalom. Tehát.. elakarod adni a lelked?
- El! - mondtam magabiztosan.
- Rendben. - kezdett bele. - Elintézem, hogy ne érezz semmit.. cserébe azért, ha hagyod, hogy az apokalipszis megtörténjen és meg se próbálod majd megakadályozni. Vagy ha mégis, azonnal meghalsz.
- Oké, rendben. - vágtam rá.
Pont mielőtt megköthettük volna az alkut, Dante megjelent ott és megölte a démont.
- Ez a kibaszott démon volt az egyetlen esélyem, de te elbasztad! - estem térdre.
- Most mi bajod? - nézett rám, mint akit semmi se érdekel.
Ez hihetetlen, még megkérdi.
- Hogy mi a bajom? Az, hogy mindent elbasztál, minden a te hibád! Az egész életemet tönkretetted. Mégis mi a fenéért kellett eladnod akkor a lelked? Miért nem hagytál inkább meghalni a kórházban?
És most is, lefeküdtem veled. Azt mondtad, hogy ha kellek hívjalak és megjelensz. Hívtalak, szükségem volt rád. HOL VOLTÁL? - sírtam el magam még jobban. - És az a legrosszabb, hogy én bíztam benned. Már csak az döbbentene le még jobban ha megtudnám, hogy mindig is ezt akartad. De tudod, lett volna egyszerűbb módod is megszabadulni tőlem!
- Nem tőled akarok megszabadulni, épp ellenkezőleg. - nézett rám. - Lucifertől akarok. Miatta nem tudtam menni mikor hívtál, pedig hallottalak.
- Miért nem tudtál?
- Mert mindig ott kellett lennem, ahol ő akarta és amikor akarta. - nézett rám "semleges" tekintettel.
Nem mondtam semmit. Felálltam és elakartam sétálni.. de valamiért elvesztettem az egyensúlyomat és összeestem és eszméletemet vesztettem, ő pedig elkapott. Elvitt egy szállodai szobába, és ott megvárta amíg magamhoz térek, eléggé feszült voltam azután is, ezért megnyugtatott.. majd megölelt.
- Egy olyan angyalra, mint te, mindig szükségem lesz.. - szorított magához.
Akkor megint elsírtam magam. Áh, régi énem jobban tetszett.. akkor nem sírtam ennyit.
- Tényleg csak Lucifer miatt nem jöttél? - szipogtam.
- Igen.
- De amikor kérdezte Chris, hogy "nem tudtál vagy nem akartál", miért mondtad, hogy is-is? - töröltem meg a szemeim, majd ránéztem.
- Ryan miatt. - tűnt el előlem, és megjelent a falnál.
- Láttad, hogy mi történt a bárban?
- Bizony. - mondta, de nem nézett rám.
- De az nem az én hibám volt, Dani művelte azt. - kezdtem ismét könnyezni. - Miatta történt, én nem akartam. Higgy nekem.
Nem szólt semmit, mire én jobban elsírtam magam. Felálltam és elindultam az ajtó felé.. akkor megjelent az ajtó túloldalán..
Na jó.. most akkor mégis mi van?
Nem ellenkeztem neki, de aztán a keze megint kezdett "más helyekre tévedni".
- Várj. - állítottam le. - Ugye most nem fogsz eltűnni ismét?
- Nem.
- Biztos? - néztem rá nagy szemekkel, mire ő elmosolyogta magát.
- Ígérem, rendben? - mosolygott rám.
Akkor hagytam, nem foglalkoztam mással. Nem is stresszeltem, bíztam benne.. valamiért még mindig. Fura volt az egész, hogy megint itt tartunk..
De végül is nem lett nagy baj belőle.. áh, dehogy. Csak megint lefeküdtem vele, de az nem probléma.
Csak ha ez kiderül, akkor bizony elég nagy bajban leszek.
Vagyis, nem is bajban.. hanem elég sokan hülyének és idiótának fognak tartani engem miatta, hogy pont a Halállal feküdtem le.. nem mellesleg kétszer. Valószínű nem is ez volt az utolsó...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése