39.rész ~ "Tökéletes nap"

Pár óráig aludtam még, majd felébredtem.. rosszat álmodtam. Oldalamon feküdtem, Dante pedig előttem és engem nézett.
- Azt hittem már rég eltűntél és.. - kezdtem bele.
- Shh. - mondta és megcsókolt.
Hát igen.. elég jó "elhallgattatási mód". Bevált. Ám ismét egy menet lett belőle.. hááh. Én szóltam, hogy nem az utolsó volt a tegnap esti. Utána feküdtünk egy ideig még. Dante mellkasán volt a fejem. Pár percig úgy feküdtünk, ő pedig közben szorított magához.. nagyon aranyos volt.
Majd felkeltünk és felöltöztünk, vagyis én felkaptam magamra még valamit.
- Abby.
- Hm? - fordultam meg és ránéztem.
- Elmondanád, hogy mik azok a kezeden? - nézett a karomra.
Nyeltem egyet.
- Harc közben szereztem őket nemrég. - kerültem a szemkontaktust.
Persze.. Dante tudta, hogy hazudok, mégse mondott semmit. Odajött és megcsókolt, rátette a kezét a karomra és eltűntek róla a sebek, majd rám nézett. Komolyan, eddig észre se vettem, hogy Dantenak sötét zöld szemei vannak..
Akkor szemeztünk egy ideig, közben átkarolt.
- Nem is tudtam, hogy zöld szemeid vannak. - mosolyodtam el.
- Én sem, hogy neked ilyen gyönyörű.
Akkor még jobban elmosolyodtam.. tökre olyan volt, mintha.. belé szerettem volna. Ne értsetek félre, eddig is szerettem őt, de most így.. fú. Kész volt.
- Kimehetnék inni?
Nem mondott semmit, elengedett. Én pedig kimentem.

Öntöttem magamnak egy kis narancslevet, majd ittam. Ő pedig megjelent mögöttem és megölelt. Elmosolyodtam.
- Hogy-hogy most ilyen ölelgetős kedvedben vagy? - kérdeztem.
- Nem bírom ki nélküled. - szorított meg.
Olyan kis cuki volt. Akkor megfordultam és átkaroltam nyakánál, ő pedig derekamnál. Pár percig csendben öleltük egymást.
- Ugye ma nem fogsz eltűnni csakúgy?
- Ma csak veled leszek.
Nagyon megörültem.. de tényleg, amióta ő a Halál.. szinte egy napot se volt velem, úgy igazán.

Ez a nap volt féléve a legjobb, az után amikor lefeküdtem először vele.
Féléve kb. nem játszottam PS-el.. meg úgy semmivel sem. De most igen. Nem tudom, hogy egy szállodában, hogy lehet PS, de itt volt. Elég jó helyre hozhatott akkor.
Tehát.. leültünk játszani, persze ő nem hagyott békén. Folyton a hajamat piszkálta, vagy a nyakamat.. ÉS tudniillik én nagyon csikis vagyok a nyakamnál, ha csak hozzáérnek már elnevetem magam. De ő még szuszogott is bele, fú. Megtudtam volna érte ölni. Aztán, amikor mind a ketten játszottunk, akkor persze nem csinálta. De utána.. egy ideig bírtam. Aztán már nem. Akkor betámadtam őt. Majd estefele kimentünk sétálni, úgyis volt egy "ünnepség", amit pontosan nem tudok, hogy miért.. persze ott nem sokáig tartózkodtunk. Csak sétáltunk, nem tudtam ott lenni a szállodában egész nap.
Miközben sétáltunk, megláttam Ryant.
- Dante. - álltam meg.
Rám nézett.
- Ryan..
- Hol? - nézett körül.
Előremutattam. Akkor elkapta a derekam, magához rántott és eltűntünk, vissza a szállodába.
- Ez aztán a gyors közlekedés. - mondtam.
- Hát aki megteheti. - mondta és rálökött az ágyra.

Elkezdett csikizni.. fura volt. Dantetól ezt nem vártam, azt hittem ő nem ilyen. De tévedtem.. azzal kapcsolatban is, hogy nem szerethetek bele. Boom!
- Szemét vagy.
- Igen? - akkor megcsókolt.
- Mégse.
Akkor mellém feküdt, és csak néztük egymást. Annyira.. áh.
Szinte nem érdekelt semmi.. az se, hogy az apokalipszis a nyakunkon van, az se, hogy ő a Halál. Az se, hogy mások mit mondanának ha ez kiderülne. Az se, hogyha angyal leszek, rá kell majd vadásznom.
Nem érdekelt semmi.
Tökéletes volt minden.. mondhatni így is.