- Hé várj már. - szólt utánam Matt.
Na ez meg mit akar..
- Miért? - kérdeztem.
- Nem tudom, beszélgessünk. Még a nevedet se tudom, csak azt, hogy Abby. - mondta, mikor Ryan éppen jött felénk.
- Winchester. - vágtam rá.
Akkor Ryan odalépett.
- Sziasztok. - köszönt.
Megöleltem köszönésképpen. De Matt semmit sem mondott, mintha lesokkolta volna valami.. majd kicsit később köszönt neki.
- Na akkor ma? - kérdezte Ryan.
Ja igen, bowling.. nem nagyon tudtam. Őszintén sosem bowlingoztam még, de nem utasítottam vissza. Még ha az expasim is, azért elmehetek vele ide-oda.
- Persze, mehetünk. - mosolyogtam.
- Rendben, akkor 1 óra múlva érted megyek, oké?
- Persze. - mondtam.
Azzal megöleltem és ő hazasietett. Én is akartam indulni már, de éppen akkor szólalt meg Matt.
- Várj. Winchester?
- Jól hallottad. - válaszoltam.
- Mint Adam és Lisa Winchester? - kérdezte.
- Igen. De te honnan ismered a szüleimet? - meglepődtem.
- Hát, hallottam róluk.. tudod te, hogy a szüleid... - kezdett bele az újabb kérdésbe, amikor Chris odalépett, szerencsére.
- Hali. - köszönt.
Őt is, mint Ryant, megöleltem köszönésképpen.
- Miről beszéltetek? - kérdezte Chris fülig érő mosollyal a száján.
Jaj az a mosoly.. és még a tengerkék szemei mellé.. fú álompasi.
Majdnem úgy volt, hogy összejövünk, mikor találkozgattam Amyvel, ő is jött, és néha (amikor tudtam..) vele is találkoztam. De aztán nem jöttünk össze, mivel a távolság eléggé tönkretett volna mindent, és a barátságunk is odalett volna, így hát sose volt köztünk semmi több, mint barátság, csak egy-két félrelépés olykor. De azóta is megőrjít néha a szemeivel, amikor rám néz olyan aranyosan..
- Erről-arról. - mosolyogtam.
Matt pedig bólintott, igazolva azt, hogy igazat mondok.
- Dahlia, ugye eljössz a következő focimeccsünkre? - húzott oda magához.
Igen, amúgy elég furán viselkedtünk néha.
- Mikor lesz?
- Holnap. - mosolygott rám.
- Naná, hogy megyek! Nincs holnapra semmi tervem.
Megnézem, hogy hogyan bénázol majd. - nevettem, amikor elkapott és megcsikizett.
- Na és te Matt? Te is jössz? - kérdezte Chris.
- Hát nem tudom, valószínű, hogy majd megyünk Richievel. - vigyorgott.
- Na skacok, én megyek. Megyünk el bowlingozni Ryan-nel. Majd holnap találkozunk, sziasztok. - köszöntem, azzal hazaindultam.
Hazafelé ismét eszembe jutott Dante. Próbáltam kiverni a fejemből mindennel. Sikerült is.
Amikor egy parkon mentem keresztül, nem tudom, hogy képzelődtem -e, de ő ott ült a padon és mosolygott. De amikor visszapillantottam már nem volt ott.
Biztos csak képzelődtem, túlságosan is stresszelek miatta.- mondtam magamban..
Előkerestem a fülhallgatóm és zenét hallgattam amíg haza nem értem. David még suliban volt.
Mikor bementem, felrohantam az emeletre a szobámba, ledobtam a táskámat és elmentem elkészülni, rendbe tenni magam. Gondoltam arra, hogy eszek valamit, mert kicsit éhes voltam. Akkor megcsörrent a telefonom.
- 5 perc és ott vagyok. - azzal letette.
Kimentem a ház elé, és láttam, hogy már ott sétál, elé futottam. Megöleltem.
- Amúgy neked a szüleid soha nincsenek itthon? - kérdezte.
Nyeltem egyet..
- Hát nem nagyon.
Beszélgettünk az úton, amíg oda nem értünk a bowling pályához...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése