Miközben sétáltunk nagyon sokat nevettünk, beszélgettünk. Dante, Chris és Amy úgy döntöttek, hogy rendeznek egy kisebb bulit, annak örömére, hogy visszajöttem Lawrence-be. Én nem mondtam semmit, mert tudtam, hogyha ellenkezem akkor annál jobban akarják.
- Srácok, nem megyünk pizzázni? - kérdeztem.
- Jó ötlet, menjünk. - mondta Chris.
Beültünk a pizzériába és rendeltünk.
- Na milyet rendeljünk? - kérdezte Amy.
- Nem tudom, döntsetek ti. - mondta Dante.
- Quattro Stagione? - kérdeztem.
- Hmm... az jó lesz! - mondták egyszerre mind a hárman.
Amíg kihozták a pizzát, beszélgettünk.
Aztán váratlanul, besétált Ryan és a bandája.. Ryanról annyit kell tudni, hogy ő az expasim és rá kicsit haragudtam, és lehetséges, hogy éreztem még iránta valamit. Amint észrevettem lehajtottam a fejem. Amy rám nézett.
- Mi az Abby? - súgta a fülembe.
A fiúk közben beszélgettek valami kocsiról.
- Ryan... - mondtam kicsit lehangoltan.
- Jaj már Abby! Ne törődj vele! - mondta indulatból, ezért kicsit hangosabb volt a kelleténél.
Mindenki ránk nézett, köztük Ryan is.
- Dahlia? - kérdezte Ryan, miközben jött oda hozzánk.
Na már csak az kell, hogy idegyere.. - gondoltam magamban.
- Szia. - mondtam, műmosollyal az arcomon.
- Jézusom, te még mindig ugyanolyan szép vagy. - mondta Ryan..
Ez hiányzott, kezdett megint bókolni.. nem meglepő, minden lányra ráhajt.
- Kösz. - mondtam kicsit flegmán.
Odajöttek a többiek Ryan bandájából. Persze, hogy mindenki ismert közülük.. köszöntek.
- Leülhetünk ide hozzátok? - kérdezte Ryan.
- Háát... - mondtam, de Amy a szavamba vágott.
- Persze, üljetek csak. - szólt Amy.
Remek.. - gondoltam, mikor hozták a pizzát. Mivel elég sokan lettünk, rendeltek még kettőt. Beszélgettünk, amikor rápillantottam Dantera. Megláttam egy ezüst gyűrűt, fehér kővel a közepén. Nem tudom, valamiért nagyon ismerős volt.. csak fogalmam sem volt, hogy honnan. Majd Dante rám nézett.
- Minden oké? - kérdezte tőlem halkan.
- Mi? Jaj. Persze.. - mondtam kis idő elteltével.
Különös.. az a gyűrű annyira ismerős volt, hogy csak azon járt az eszem. Közben már kicsit besötétedett.
- Én megyek. Sziasztok. - felálltam és elindultam.
- Abby! Abby várj. - jött utánam Chris.. és Ryan.
Pár méterrel a pizzériától, megálltunk.
- Minden rendben? - kérdezte Chris aggódva.
- Persze, menjetek vissza. Holnap találkozunk. - azzal megfordultam és tovább mentem.
Chris elindult a pizzéria közelébe a többiekhez.
- Jössz már Ryan? - kérdezte.
- Menj csak, én is mindjárt megyek. - válaszolt rá Ryan.
Bólintott egyet és visszament Chris. Ryan utánam rohant, megfogta a kezem és megállított.
- Abby miért vagy ennyire ideges? - kérdezte.
Nem is érdekelt most ő.. csak az, hogy mégis milyen gyűrű az amit Dante hord. Igen, Ryan volt az egyetlen aki tudott arról, hogy mivel foglalkozom.
- Nem láttad azt a gyűrűt Dante kezén? Na és azt a heget az ujján a gyűrűnél? Mintha megégette volna valamivel. - mondtam.
- Nem láttam semmilyen gyűrűt sem. De mire akarsz kilyukadni? - kérdezte tőlem.
- Nem tudom, semmire.. csak fura.. valamiért ismerős az a gyűrű. - mondtam, miközben elrántottam a kezem, hogy ne fogja már.
- Utánanézünk? - kérdezte mosolyogva.
- Nem. Te nem. Csak én. Menj vissza a többiekhez, majd találkozunk. Szia. - mondtam és elindultam haza.
Egész úton gondolkodtam, hogy milyen gyűrű az. De nem jutottam semmire. Hazaértem.
- Szia anyu, apu. Szevasz öcskös. - köszöntem.
Felrohantam a szobámba. Néztek utánam, de nem szóltak semmit, nem jöttek utánam. Mikor beértem a szobámba, bezártam az ajtót és előkerestem egy elég régi könyvet. Utánanéztem sok mindennek, milyen gyűrű lehet az, kik hordhatják.
El sem hittem amit találtam..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése