- Abby? - szólalt meg valaki mögöttünk.
Hátranéztem.. Ryanék voltak. Amy csak nézett ránk kicsit szomorú fejjel, szerintem érezte, hogy mi lesz..
- Te mi a fenét keresel itt? - nézett rám Ryan, aztán Dantera. - Főleg vele.
- Mi bajod van? - nézett rá Dante.
- Őszintén? Te vagy a bajom. Mégis mit képzelsz te magadról, hogy eltűnsz, napokig nem is jelentkezel Abby pedig szinte beleőrül? - kezdte el a veszekedést Ryan.
Ennek se lesz jó vége..
- Vegyél vissza magadból. - engedett el Dante, és Ryan felé fordult.
- Ne.. - húztam vissza Dantet.
- Abby te meg mégis mi a fenét csinálsz? Azt ne mondd, hogy kefélsz a Halállal, mert akkor felakasztom magam. - kiáltott rám Chris.
- Békén hagyod. - nézett rá Dante.
- És ha nem? - kérdezte Ryan.
- Ne idegesítsetek fel srácok. - akkor visszafordult hozzám és megölelt, érezte, hogy félek.
- Abby te meg gyere már el tőle. Neki semmit se számítasz. - rántotta el a kezem Chris.
- NEM. HAGYJ! - kiáltottam rá.
Ledermedtek.
- Ne veszekedjetek már.. - szólt Amy.
- Mit csináltál vele Dante? - kérdezték. - Amy te meg maradj ki ebből.
- Mi közötök van hozzá? Azzal van akivel akar, nem 11 éves már. - nézett rájuk Dante, idegesen..
Ekkor nagyon elkezdtem félni.. féltem, hogy Dante megöli valamelyikőjüket.. lehet, hogy most kiabáltak velem, meg vele.. de akkor is, a barátaim. Nem beszélve arról, hogy ugye Ryan majdnem a pasim is lett..
- Ti lefeküdtetek. - mondta Chris.
- FOGD MÁR BE. - ordítottam rá.
- Tényleg hagyjátok már abba. - szólt közbe Amy.
- Azt mondtuk maradj ki ebből. - nézett rá Chris.
- Az Istenit, hogy beszélhetsz te így Amyvel? - kiáltottam rá ismét.
Legszívesebben lekevertem volna neki egyet, de Dante visszafogott..
- Te meg inkább nyugodtan kefélj csak a kis Danteval. - szólt bele Ryan.
- Na jól van, álljatok le mielőtt ideges leszek. - mondta Dante.
Éreztem, hogy már eléggé ideges.. erősebben szorított.
- Hát igazi kis ringyó vagy, hogy a Halállal kefélsz. - vágta hozzám Ryan.
Ez fájt..
- Jól van, elfogyott a türelmem. Takarodjatok a f*szba! - engedett el Dante és feléjük fordult.
Akkor elkezdtek még jobban veszekedni.. attól féltem összeverekednek. De főleg attól, hogy Dante megöli őket.. aztán betelt a pohár.
Nekem elég volt!
A fejemhez kaptam a kezemet és elsikítottam magam, és egy hatalmas villám csapott le mögénk.. a szemem világított, én pedig eltűntem. A szállodában jelentem meg.
Dante is eltűnt..
- Ezt jól megcsináltátok, pancserek! - mondta Amy nekik, majd ő is elrohant onnan.
Egyenesen a szállodához jött, én pedig ott sírtam az ágyon.
- Abby jól vagy? - nézett rám aggódva.
Nem tudtam mit mondani, csak megráztam a fejem.. jelezve, hogy nem igazán.
- Kérlek, nyugodj meg. - mondta Amy és megszorított.
- Nem megy. - szipogtam. - Mire azt hiszem, hogy minden rendben van, mikor mindig tökéletesnek tűnik. Jön valami idióta és elront mindent. Most is.. az előző nap tökéletes volt. Azt hittem a mai is az lesz, de nem. Mert azoknak a hülyéknek muszáj elrontaniuk mindent! Sose lehetek boldog, ha folyton ezt teszik velem. Bárcsak meghalnék már!
- Abby könyörgöm ne mondj ilyet... - kezdte el Amy.
Akkor megjelent a szoba egyik szélén Dante.
- Megölöm őket. - mondta.
Amy elengedett, hogy fussak oda Dantehoz..
- Nem ölöd meg. - néztem rá szétsírt szemekkel.
- Az ilyen nem érdemli meg, hogy éljen. Nem beszélve Ryanről, te mentetted meg a nyamvadt életét és leringyóz? Na meg a nagy f*szt. - idegeskedett Dante.
Nem akartam, hogy bármi hülyeséget tegyen..
Mondjuk ő mindent látott rajtam, mindig is.
- Kérlek ne menj. - mondtam Dantenak sírva.
Magához szorított..
- Nem megyek.
Amy csak nézett minket.
- Annyira aranyosak vagytok.
Akkor már nem sírtam annyira, elengedtem kicsit Dantet, nem teljesen. Közben még öleltem, csak a fejem oldalra hajtottam és ránéztem Amyre ilyen "hagyd abba" fejjel, aki mosolyogva nézett ránk.
- Ne nézz így rám, olyan aranyosak vagytok, hogy az már bűn. - mondta.
Akkor Dante is ránézett.
- Az az igazi bűn, hogy mi "együtt vagyunk"..
Tényleg igaza van..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése