Kiszálltunk a kocsiból majd hátrasétáltunk a csomagtartóhoz. Mindenki vett ki fegyvereket, kitudja mik lesznek még itt..
Majd elindultunk, a város közepébe érve mindenhol hullákat láttunk az úton.
- Tényleg jó helyen járunk. - mondta David.
Óvatosan haladtunk előre, nehogy valami történjen.. fedeztük egymást. Majd egy templom elé értünk, ahol megláttam egy kocsit.. egy vörös Ford Mustang volt, sértetlenül..
- Nem.. itt van. Nézzétek azt a kocsit. Látjátok azt a 67-es Ford Mustangot ott? Vörös lovas.. vörös kocsi. Szerintem egyértelmű. - néztem szét.
Akkor az egyik háztetejéről meglőtték Ryan karját.. Amy, David elkezdték lőni a házat, reménykedve, hogy hátha eltalálja valamelyikőjük. Én addig odaszaladtam Ryanhez, aki összeesett és a karjából dőlt a vér..
- RYAN!
Chris jött utánam, és segített egy kocsi mögé vonszolni őt, közben Amy és David fedeztek minket. A golyó pedig átment a karján Ryannak.. ezt akkor vettem észre, amikor sikerült a kocsihoz vonszolni és megnézhettem közelebbről a sebet. Majd a templom ajtaját kinyitotta valakit.. a pap volt.
- Gyorsan, erre. - kiáltott oda nekünk.
Chris és én megfogtuk Ryant és megpróbáltuk bevonszolni a templom ajtaján, ahol a papon kívül még volt pár ember..
Majd David eltalálta a mesterlövészt, egy ideig örült is neki.. ám pár másodpercen belül a házból rengeteg ember futott ki baltákkal, késekkel és hasonló gyilkolásra képes eszközökkel.. és igen, felénk. Ekkor David arcáról lerohadt a mosoly.
- Na jó szerintem tiplizzünk Amy. - szólt David Amynek.
Elkezdtek rohanni a templom felé, mi addigra beértünk, bezártuk az ajtót és eltorlaszoltuk. Ryant felcipeltük az oltárhoz és lefektettük oda.
Rengeteg vért veszített, és valószínű pár percen belül életét vesztette volna. És én.. persze, mint mindig.. könnyezni kezdtem.
- Hé, ne sírj. - próbált rám mosolyogni Ryan.
Akkor megfogtam a kezét, lehajtottam a fejem és egy könnycsepp ráhullott a sebre, ami elkezdett világítani fehéren, mint ahogyan nekem a szemem kétszer..
Chris, Amy, David és a többi ember is csak nézett, hogy ezt mégis hogyan csináltam.
- Ezek szerint te vagy az. - nézett rám a pap.
Ránéztem értelmetlen ábrázattal, majd megpillantottam a gyűrűt az ujján.
- TE. - kiáltottam rá.
- Igen-igen, én. Ironikus mi? Pont egy pap. - vágott bele a szavamba.
Akkor megfogta a gyűrűt az ujján és megforgatta, Ryan felült és lefogott.. a pap odasétált az ajtóhoz, és elhúzta a torlaszokat onnan.
Fura módon.. Chrisre nem hatott a gyűrű ereje. De vajon hogyan?
Akkor Amy és David lefogták Christ.
- Ez ellen már nem tehetsz semmit. - nézett rám, és akkor beengedte az embereket, akik megtámadtak minket.
Őt kikerülték, és felénk rohantak. Akkor sötétség és vihar lett.. mielőtt odaértek volna hozzánk az emberek, elsikítottam magam. Aminek az eredménye egy hatalmas villám lett, ami miatt mögöttem lehetett látni a szárnyamat.. fekete árnyékszerűségben, lehetett azért látni, hogy mégis csak bukott angyal vagyok.. meg voltak tépve a szárnyaim.
Akkor az emberek magukhoz tértek, Ryan pedig elengedett. Az emberek félreálltak előttem, két ember pedig lefogta a Háborút, hogy ne tudja ismét megforgatni a gyűrűjét. Odasétáltam elé. Majd megálltam előtte.
- Tudod.. elegem van már az összes kis lovasból. - néztem rá, majd a szemem fehéren kezdett világítani, villámlott egyet, a szárnyaimat pedig ismét lehetett látni. Majd a dzsekim alól kicsúszott ugyanaz a tőr megint, és hasba szúrtam vele őt, párszor pedig meg is forgattam benne.
Akkor az egyik férfi megfogta azt az ujját amelyiken a gyűrű volt, előrenyújtotta nekem, én pedig levágtam.
Mikor megfordultam, az emberek szinte "köszönettel" néztek rám. Láttam a szemükben a hálájukat. Odasétáltam a többiekhez, akik szerencsére jól voltak.. köztük Ryan is. Bár nem tudom, hogy hogyan csináltam..
Megálltam előttük.
- Kezd összeállni a kép. - néztem a gyűrűre.
- Hogy érted? - nézett rám Amy.
- Rájöttem miért voltam ezekre képes.. a szemem, a szárnyak. - néztem fel rájuk. - ez a templom szent földön van, a St.Warding kórház szintén. Ezért voltam képes ezekre.. már értem.
Ők csak néztek rám.. gondoltam, hogy úgysem értik meg.
- Tudom nem értitek. Látom az arcotokon. De mindegy. - tettem el a gyűrűt. - 3 gyűrű megvan, már csak egy kell.. ami szerintem nem lesz ilyen egyszerű, mint ezek.
Vettem az irányt a templom kijárata felé, többiek pedig követtek.. beültünk a kocsiba, majd elmentünk Nashville-be. Ott megszálltunk egy szállodában, ismét...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése