- Sejtette mindig is.
- Komolyan? - lepődtem meg. - Most itt van?
- Igen, és igen itt van. - mosolygott rám.
Megfogta a kezem és bevezetett a bárba, Chrishez.
- Ott ül, menj oda hozzá. Én megyek biliárdozni. - azzal elengedett és elment.
Nagyon megváltozott Ryan..
Rám nézett.
- Abby!? Felállt és átölelt.
- Jézusom, rég láttalak.. nagyon megváltoztál. - szorított magához.
- Hát igen, de te is eléggé megváltoztál.
Háááh.. sokkal helyesebb lett, mint volt.
- Mit keresel itt? - engedett el.
- Azt amit ti. - mosolyogtam.
- Honnan tudod, hogy vadász lettem? - nézett rám meglepődve.
- Én mindent tudok. - nevettem el magam. - Amúgy is, beszéltem már Ryannal, ő mondta, hogy vadásztok.
- Értem. - mondta. - És te? Daviddal vadászol?
- Jaa.. Daviddal. - akkor leültem az egyik székre.
Ott beszélgettünk és ittunk Chrissel, mint régen, ami nagyon jó volt. De a fejemben járt az, hogy vajon tényleg Chris lenne az antikrisztus?
- Chris.
- Na? - fordult felém.
- Kérdezhetek valamit?
- Persze, bármit. - mosolyodott el.
Mély levegőt vettem.
- Mit tudsz te az apádról? Mármint, ismered? - kérdeztem félénken.
- Hát.. - kortyolt egyet. - azaz igazság, hogy valójában nem nagyon ismerem az apámat. Anyám se mondd róla semmit, mintha titok lenne. Tuti valami maffia vezér volt, mert mindig azt mondja anyám, hogy "nagy ember volt".
Néztem rá hülyén.
Nagy ember? Ebből nem tudtam meg sokat, áh. Ki kell derítenem, hogy vajon Dante igazat mondott -e Chrissel kapcsolatban. Nem az, hogy nem hiszek neki, de szeretnék saját magam meggyőződni róla, hogy tényleg az -e, mint aminek mondják..
- Értem, hát kitudja. De én kimegyek mosdóba. - mondtam.
Felálltam és hátrasétáltam.. ám nem a mosdóba, hanem ki az épület mögé. Nekidőltem a falnak, és ott néztem az eget.
Most szükségem lenne Dantera..
Akkor nem tudom, hogy hogyan és miképp, de megjelent.
- Miben segítsek? - sétált oda elém és neki támaszkodott a falnak.
Meg se lepődtem már, hogy csak úgy megjelent..
- Chris. - sóhajtottam. - Megakarok bizonyosodni arról, hogy tényleg igazad van.. és nem, nem az, hogy nem hiszek neked. Csak biztos akarok lenni benne.
- Hát jó, hívd ki őket ide. - mondta és eltűnt.
Mily' meglepő. Mindegy. Berohantam hozzájuk.
- Srácok, gyertek ki. Szerintem valami nem oké itt. - szóltam nekik és rohantam ki.
Ők követtek, persze. Amikor kiértem láttam egy férfit, aki egy démon volt, megtámadott engem.
Amikor Chris és Ryan kiértek. Ryant falhoz szorította "valami", vagyis Dante.
Hogy élethűbbnek tűnjön, a démon leütött a földre.
Chris pedig ideges lett. Akkor a démon felé tartotta az egyik kezét, és a démont kiűzte a férfi testéből, majd meg is ölte. Ryant Dante elengedte és ő is lesokkolt. Dante pedig megjelent 10-15 méterre előttem és mosolygott.
- Hát igaz.. - néztem rá Chrisre.
Ryan és Chris csak néztek rám, majd odajött Ryan és felsegített, Chris pedig jött utána.
- Mi igaz? - kérdezte Chris.
- Amit mondtak.. - bámultam magam elé.
Ő csak nézett rám fura tekintettel, mint aki azt hiszi, hogy meghülyültem.
- Chris ez mi volt az előbb? És Abby te meg miről beszélsz? - szólalt meg Ryan.
- Nem tudom. - mondta Chris.
Ez hihetetlen.
- A te apád nem egy maffia volt. - néztem rá.
- Mégis mit tudsz te az apámról?
- Már elég sok mindent megtudtam pár napja. - kezdtem el. - Az apád egy démon volt, amit én nem akartam elhinni, de ezt látván.. már elhiszem. Igaza volt.
- Kinek volt igaza? - vágta rá Ryan.
- Dehogy volt démon az apám. - utána pedig Chris.
- Egy ismerősömnek.. - néztem oda Dantera, aki még ott állt, de mire a fiúk odanéztek.. eltűnt. - De igen, egy démon volt. Különben nem lenne ilyen képességed.
Mind a ketten elhallgattak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése