26.rész ~ Csapda

Besétáltunk, de David nem jött fel, meglátott egy lányt lenn és elkezdett vele beszélgetni. Hát jó, én és a fiúk felindultunk a szobába.
Szép volt a szoba, olyan nászlakosztály lehetett.. vicces volt belépni. Majd, pár másodperc volt az egész.. valaki leütött hátulról engem.
Mikor felébredtem összekötözve térdeltem a földön, megláttam Christ és Ryant a falnak szögezve.
Mi történt itt?
- Na végre magadhoz tértél. - szólalt meg valaki.
Mivel sötét volt a szobában, nem nagyon láttam, hogy ki az.. majd előrelépett.
- Tim?
- Igen. - mosolyodott el.
- Oldozz már el. - szóltam neki.
- Nem. - sétált felém. - Hisz én kötöztelek meg.
Nem értettem semmit.. Tim? Mégis miért tette ezt?
- Ti erről tudtatok? - néztem rá Chrisékre.
- Nem, fogalmunk se volt arról, hogy erre készül. - mentegetőzött Ryan.
- Hallgass már el. - szólt oda Tim neki. - Hisz ti hoztátok őt ide.
- De nem tudtok, hogy ezt akarod tenni! - mondta Chris.
- Való igaz. - vonta meg a vállát Tim. - A kis barátocskád hol van?
- Nem tudom kiről beszélsz. - vágtam rá, mint aki azt se tudta volna, hogy miről van szó.
- Áh. - sóhajtott. - Tudod. A Halál a kis Dante. Hol van?
- Mi? Miről beszél Abby? - kérdezte Ryan.
- Nem tudom miről beszélsz. - néztem rá.
- Juj, hogy ők nem tudják? - mosolyodott el. - Hát Abby barátja a kis Dante..
- Fogd be. - vágtam bele a szavába.
- Shhh. - tette oda a kezét a számhoz. - Ne szólj közbe. Na szóval, ugye mind a ketten ismeritek Dantet? Mondjuk ez, hülye kérdés, mivel jóban voltatok vele. Hát, ő.. a Halál.
- Persze, ekkora idiótaságot se hallottam még. - vágta rá Chris.
- Ugyan már. Hisz ő vezette a kocsit, nem? Amikor a baleset történt. Szerintetek miért tűnt csak úgy el? Mivel ő a Halál, nem halhat meg, nem lehet megsebesíteni és a kis baleset ami történt, neki semmi se volt. Azért tűnt el, hogy ne fogjanak gyanút a zsaruk, így hát mindenki azt hitte, hogy Abby vezetett.
És igen, elég különös, hogy Abbyt kiszedte a kocsiból, de Kathyt nem. Vajon miért?
Hát igen-igen. A Halálnak van egy gyenge pontja. Ő. - mutatott rám Tim. - Amint Abby bajba kerül, ő megjelenik és megmenteni. Fura, hogy még nem tűnt fel itt.
- Igaz ez Abby? - nézett rám Chris.
- Nem. - vágtam rá.
- Áh, nők. - guggolt le elém Tim. - Na jól van, hívd ide a kis barátodat, vagy félek nekem kell cselekednem.
- Dögölj meg. - néztem rá.
- Rossz válasz. - állt fel, és akkor Don hozott egy tálat, amibe Tim különféle dolgokat dobált bele.
Majd Tim megvágta magát, belecsorgatta a vérét a tálba és összekeverte vele az egészet.. azzal a véres "főzettel" elkezdett írni valamit egy papírra.
- Invoco Mortem. Te in mea potestate. Defixi. Nunc et in aeternum.- mondta ki ezeket a szavakat Tim.
Akkor.. Dante megjelent ott.
- Mi az Isten. - döbbent le Chris és Ryan.
- Én szóltam Abby. - mosolygott rám.
- Mit csináltál?! - kérdeztem idegesen.

Akkor Dante felemelte a kezét és megláttam egy kötélszerűséget.
- Nem.. - akkor esett le, hogy mégis mit tett. - Ez hogy lehet?
- Boszorkány családból származom Abby. - nézett rám Tim.
Akkor jöttem rá.. bosszút akar állni Kathy haláláért!
- Dante. - nézett rá Tim. - Öld meg Abbyt.
Ő elindult felém, amire én könnyezni kezdtem..
Megállt előttem. Chris és Ryan próbáltak kiszabadulni, hogy megakadályozzak, de nem sikerült nekik.
- Sajnálom. - nyújtotta felém a kezét.
Amire én sírni kezdtem. Amikor.. a könnycsepp ami kihullott a szememből, elkezdett világítani. Ránéztem Dantera, és a szemem is világított.

Akkor történt egy villanás, amire mindenki eltakarta a szemét, hisz vakító volt a fény. Akkor Dante kezéről a kötél eltűnt.
- Köszönöm. - nézett rám.
Mivel kizökkentette a fény Timet a varázslásból, ezért a srácok is kiszabadultak. Odarohantak hozzám és leszedték rólam a kötelet. Akkor Dante megjelent Tim és Don előtt.
- Próbáljátok őt még egyszer megölni, vagy engem megkötni, halottak lesztek mielőtt elkezditek. - mondta Dante nekik.
Tim és Don megdermedtek. Majd Dante odasétált hozzám, megfogta a vállam és eltűntünk.. egy sikátorban jelentünk meg.
- Mi volt az a fény? - néztem rá.
Elfordult tőlem és bámult előre a semmibe.
- Az angyali kegyed a közelben van.
- Mi? Honnan veszed ezt? - döbbentem le.
- Valójában.. - sóhajtott egyet. - mindig is tudtam, hogy itt volt. De nem akartam szólni, féltem ha angyal leszel te is rám fogsz vadászni. És nem akartalak elveszíteni..
Nem tudtam mit mondani, lesokkoltam.. kiabáltam volna vele ismét, de nem.. nem ment. Tényleg igaza van, ha angyal leszek, az lesz a dolgom, hogy megállítsam őt.. és akkor már nem lehetek vele.
Sírni kezdtem, megint.. és az arcomhoz kaptam a kezeimet.

Dante egy szó nélkül megfordult.. odajött és magához szorított.
- Sajnálom, hogy nem mondtam el és ezt az egészet is.. - mondta, közben ölelt.
- Igazad van. Én.. n-nem. - szipogtam. - nem akarok angyal lenni, nem akarok rád vadászni, nem akarom, hogy elmenj, nem akarom, hogy ismét a feje tetejére álljon minden.. nekem szükségem van rád.
Nem szólt semmit, csak még erősebben magához ölelt.. pár percig. Majd abba hagyta az ölelést, és csak a derekamon volt a keze.
- Mennem kell. - nézett rám.
- Tudom.. - töröltem meg a szemeim.
- Héé. - tette a kezét az arcomra, amit még amúgy nem nagyon csinált.. - Minden rendben lesz, jó? Ígérem..
Megpróbáltam mosolyogni, majd elengedett végleg és megfordult, háttal állt nekem. Oldalra hajtotta a fejét.
- Ha baj van, csak gondolj rám. - mondta, és azzal eltűnt..
Ez az egész egyre rosszabb lesz...