David alig aludt az éjjel és fura módon nem volt fáradt. 6:00-kor keltett engem, hogy mennünk kell.
- Abbyyyyy. Kelj már fel. - rázott meg.
- Hagyjál. - bújtam be a takaró alá.
Odament a lábaimhoz, megfogta a takarót és lerántotta rólam.
- Grrrr. Menj a fenébe. - tettem rá a fejemre a párnát.
- Ne akard, hogy hozzak vizet. - nézett rám.
Levettem a párnát a fejemről.
- Nem mereeed.
- Hát jó. - mondta és kisétált.
Kiment a másik szobába, ahol volt egy váza. Besétált a fürdőbe és teli engedte vízzel, én pedig közben majdnem visszaaludtam. Aztán az a vadállat odajött az ágyhoz és rám öntötte a vázából azt a nagyon hideg vizet. Azonnal kiugrottam az ágyból.
- Én szóltam. - nevetett.
- Na várj csak, ezért még kapsz. - néztem rá durcisan.
- Úúú, félek. - nevetett. - Na menj öltözni.
Az öcsém, de ő mondta meg nekem, hogy mit csináljak.. hát mi ez már!? Ezért még egyszer megverem.
- Chh. - azzal elindultam a fürdőszoba felé.
Rendbe tettem magam pár perc alatt és fel is öltöztem.
- Mehetünk? - nézett rám.
- Naná.
Elindultunk le, amikor észrevettem Danit.
Ez sosem alszik?
Különös, mindig itt van lent..
- Na hogy aludtál? - állt elém.
- Jól, jól. Te aludtál egyáltalán? - néztem rá.
- Aha. - ült le az egyik székre. - Nem jöttök inni valamit?
- Áh nem, dolgunk van. - mosolyogtam.
- Reggel 6:20-kor? - nézett az órára.
- Őőő.. ja. - nyögtem ki. - Na majd még beszélünk, szia.
Intett nekem és elmentünk ki, láttam, hogy nagyon figyel engem. De vajon miért? Áh. Nagyon rejtélyes egy srác. Mikor odaértünk a parkolóhoz, beültünk a kocsiba és mentünk is Kansas-be, ami kb. 30-40kmre volt a szállodától.
Pár óra múlva meg is érkeztünk. Pontosan tudtam, hogy hova kell mennünk és, hogy mivel van dolgunk. Megálltam a kocsival pár méterre a ház előtt, ami eléggé ijesztő, sötét és régi volt.
- Na ne, ide kell bemennünk? - nézett rám David.
- Azt hittem félév alatt hozzászoktál, hogy ijesztő helyekre megyünk szinte mindig. - néztem rá. - Kis félős. Nehogy elkapjon majd valami szörny odabenn.
- Hahaha, nem vagy vicces Abby. - mondta.
- Jaj már. - löktem meg. - Tudod, hogy hülyülök. Mellettem nem eshet semmi bajod.
Akkor kiszálltunk a kocsiból és hátramentünk a csomagtartóhoz. Kivettem Ebonyt&Ivoryt, David pedig egy ásót. Vámpírral volt dolgunk.
Odasétáltunk a házhoz, tényleg nagyon ijesztő volt.. közelebbről még inkább. Mikor bementünk nem láttunk senkit sehol.
- Pedig itt van.. - suttogtam.
Akkor Davidra ugrott egy vámpír. Megfordultam és azonnal meglőttem a lábát, ahol a bőre elkezdett égni, majd a vállát is, ami szintén. Odasétáltam.
- Jól vagy? - szóltam oda Davidnak.
Ő bólintott egyet. Majd elindultunk a vámpír felé.
- Hiába öltök meg. - mondta.
- Miért lenne hiába? - nézett rá David.
- Mert aminek meg kellett történnie, az megtörtént. És nemsokára a fődolog is meg fog. - mosolyogta el magát.
- Abby, miről beszél? - nézett rám aggódva David.
- Semmiről. - lőttem bele kétszer a lábába. - Nemde?
- Ugyan már, hát neki nem mondtad el? - nézett rá.
Majd belelőttem még párszor, had égjen a bőre.
- Add ide azt az ásót. - vettem el a kezéből Davidnak, és odaadtam neki a pisztolyaimat.
- Abby, a kis barátnőddel is ezt fogod majd tenni? - nézett rám, gonoszan mosolyogva.
- Te mégis mi a francról beszélsz? - tartottam a nyakához az ásót, mivel éppen a falnál volt, elég könnyű volt a dolgom.
- A barátnőd, akit kiskorod óta ismersz. Rajta már nem nagyon segíthetsz. És a világot se mentheted már meg. - nevetett.
Amyre gondolt volna? Mindegy.
- Gőzöm sincs, hogy miről beszélsz, vagyis kiről. De ha nem is menthetem meg, téged megölhetlek, ami nekünk csak jó. - azzal levágtam a fejét.
David csak nézett.
- Ennyi volt, mehetünk. - szóltam rá.
Sétáltunk ki a házból, amikor David faggatni kezdett.
- Abby miről beszélt? - fogta meg a vállam.
- Fogalmam sincs. - sóhajtottam, majd megfordultam. - Menjünk vissza a szállodába.
- De biztos tudod. - mondta.
- Nem igazán.. - sétáltam tovább.
David ekkor csendbe maradt, odaértünk a kocsihoz és visszatettük a fegyvereket, majd levágtam a csomagtartót. Beültünk és indultunk vissza. Útközben nem sokat beszéltünk.
David el is aludt kicsit.. végre, hisz amúgy is alig aludt. Mikor visszaértünk a szállodához, felmentünk a szobába.
- Nem megyünk el kajálni? - néztem rá Davidra.
- Felőlem, úgyis éhes vagyok. - állt fel és indult el az ajtó felé, majd lesétált.
Amikor megfordultam, megláttam magam mögött Danit..
- Jézusom! A frászt hozod rám. - ijedtem meg.
- Bocsii. Nem akartalak megijeszteni. Mentek valahova? - mosolygott.
- Ja, elmegyünk kajálni. Jössz te is? - néztem rá.
- Áh, félek ki kell hagynom, most nekem akadt egy kis dolgom. Menjetek enni, majd beszélünk megint. - nevetett. - Szia.
Akkor megfordult és kisétált az ajtón.
Hát ő, hogy a pokolba került mögém?
Lesétáltam David után és átmentünk egy étkezőbe. Kb. 4-5re visszamentünk a szállodába, és felmentünk TV-t nézni és pihenni kicsit.
8-kor átmentünk a bárba ismét, mivel megígértük Chrisnek és Ryannak...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése