- Várj Abby. - futott oda Chris és megfogta a kezem. - Tegyük fel, hogy hiszünk neked. Hogy értetted, hogy az apám egy démon volt?
- Nem fontos, majd rájössz magad is. - sóhajtottam, majd elrántottam a kezem.
Sétáltam tovább, amikor ismét elkapta a kezem.
- Kérlek mondd el. - fordított maga felé és nézett rám a nagy kék szemeivel..
- Jó..
Bementünk a bárba hárman, és leültünk, kértünk valamit inni. A fiúk nagy szemekkel figyeltek rám..
- Csak ne vicceljétek el. Tehát... - kezdtem bele.
Elmondtam mindent nekik, amit nekem mondott Dante, kivéve azt, hogy angyal vagyok.. és azt sem, hogy Dante mi valójában..
- Ennyi az egész, körülbelül. - kortyoltam egyet az innivalóból, amit addigra kihoztak.
- De.. te ezt amúgy honnan tudod? - nézett rám értetlenül Ryan, és Chris is.
- Hát.. - tettem le a poharat. - Már mondtam, egy ismerőstől.
Rájuk mosolyogtam.
- Akkor várjunk.. én egy démon vagyok? - nézett ijedten maga elé Chris.
- Nem.. - fogtam meg a fejem. - Te idióta, azt mondtam, hogy az apád volt egy démon és nem azt, hogy te. Te antikrisztus vagy. A kettő között van különbség.
Ryan kicsit elnevette magát.
- Ne röhögj. - vettem el az asztalról Chris pénztárcáját és hozzávágtam.
- Au. - nézett rám és fogta a fejét.
- Na. Mondtam, hogy ne hülyüljétek el, mert ez nem vicc, ez komoly. - hajtottam le a fejem.
- Jó, tudom. Bocsi. - állt fel és huppant le mellém Ryan.
Akkor kapcsoltam.. DAVID!
- Úristen, hol van David? - álltam fel.
- Nyugi, ott van a biliárdasztalnál, nézd. - mutatott rá Chris.
- Hála.. - nyugodtam meg. - de akkor is mennünk kell vissza a szállodába, holnap reggelre van egy melónk és korán kell indulnunk. Szóval még lehet találkozunk.
- Ne segítsünk? - nézett rám Ryan.
- Nem kell.
- Váárj, holnap nem jönnétek le ismét ide? Mi is idejövünk akkor. - mosolygott rám Chris.
- Hát.. jó. Miért ne. - azzal intettem egyet és odamentem Davidhoz.
- Na gyere gyagyás, holnap korán kell kelnünk. - léptem oda mellé.
- Jó jó, na srácok szevasztok. - köszönt el a biliárdpartnereitől.
Visszasétáltunk a szállodába, és amikor beléptünk észrevettem, hogy az a férfi és a srác még mindig ott ültek.
Vajon minket vártak?
Lényegtelen, ezt a gondolatot hamar kivertem a fejemből amikor felállt a srác és elém lépett.
- Háh, most nincs nálam jegeskávé. - nézett rám fülig érő szájjal.
- Hát szia. - dobtam felé egy mosolyszerűséget.
- Amúgy Daniel vagyok, de neked csak Dan vagy Dani. - mosolygott.
- Abby, vagy ha akarsz hívhatsz Dahlia-nak is. Vagy Dahl. Ahogy akarsz. Ő pedig itt az öcsém, David. - mutattam rá.
- Értem Dahl, és helló David.
David biccentett neki köszönésképpen és felsétált a lépcsőn a szobába.
- Úgy látom az öcséd nem valami barátkozós típus. - nézett utána.
- Áh, dehogynem. Ő nem ilyen szokott lenni, csak szerintem fáradt. Ahogy én is, szóval ha nem haragszol, követném Davidot fel a szobába.
- Dehogy baj, majd beszélünk. - mondta.
Elköszöntünk és felmentem a szobába. Lefürödtem és ledőltem az ágyra, David pedig TV-t nézett a másik szobában. Furcsának tartottam, hogy ilyen.. felálltam és kimentem.
- Miért nem próbálsz meg aludni? - dőltem neki az ajtófélfának.
- Nem tudom, fura előérzetem van.
- Hogy érted ezt? - sétáltam oda hozzá.
- Nem tudom, de menj aludni. Én megleszek de rád.. rád férne egy jó kis alvás. Alig alszol már jó pár napja. - nézett rám.
- Biztos? - aggódtam.
- Persze. - mosolygott rám. - Menj csak, reggel indulunk.
Visszamentem szobába és bedőltem az ágyba.. pár percen belül el is aludtam. Nagyon ki voltam, de nem tudom mitől.
*Ryan és Chris*
Elindultak a hotelba ahol ők szálltak meg, majd Ryan felhívott valakit telefonon.
- Na szevasz, találkoztunk Abbyékkel. - mondta.
- Ez jó hír, próbáljátok meg átcsalogatni hozzátok őket. - mondta a vonal másik felén lévő ember.
- De amúgy minek akarod őket átcsalogatni? Miért nem találkozol velük csak úgy Tim? - értetlenkedett Ryan.
- Az lényegtelen, csak szeretném ha áthívnátok magatokhoz őket. A többit majd meglátjátok, mi is odamegyünk akkor Donnal. - azzal letette.
Chris odalépett Ryanhez.
- Timmel beszéltél? - nézett rá.
- Ja. - dobta le a telefont. - Furán viselkedik ő is. Azt kéri, hogy csalogassuk át Abbyéket ide, hozzánk.
Chris csak nézett Ryanra furán, nem szólt semmit. 1-2 óra múlva Ryan elment aludni, amikor Chris még laptopon keresett valamit.. eléggé "szorgalmasan".
Majd később lefeküdt a másik ágyba és megpróbált ő is aludni.
De vajon Tim mit akarhat tőlünk?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése