- Pedig azt mondták itt lesznek. - mondtam Davidnak.
Ő nem szólt semmit.
Ryan és Chris
Éppen kint voltak az épület mögött és beszélgettek.
- Na mi legyen? Elvisszük őket hozzánk? - nézett rá Chris Ryanra.
- Nem tudom. - sóhajtott egyet. - Jó lenne tudni, hogy mit akarhat Tim tőlük.Chris bólintott egyet, hogy egyetért. Pár percig csendben voltak.
- Na mindegy.. szerintem vigyük el őket. Mi baj történhet?
- Igaz. Akkor menjünk be. - válaszolt Ryan.
Elindultak be a bárba.
Én és David ott beszélgettünk a biliárdasztalnál, közben természetesen játszottunk. Chris és Ryan bejöttek és észrevettek minket. Ryan megpróbált mögém kerülni úgy, hogy ne vegyem észre. Megakart ijeszteni. Ám mikor mögém állt, megfordultam és mivel szokott nálam lenni mindig egy kisebb kés, felé tartottam. Persze, csak hülyülésből. Nem bántottam volna. Ezt Chris meglátta.
- Tüzes a kicsike. - nevetett.
- Shh. Túl hangosak vagytok. - tettem el a kést. - Még ebben a nagy zajban is meghallottam, hogy jöttök.
- Az igen, te aztán tudhatsz valamit. - nézett rám meglepődötten Ryan.
- Hol voltatok? - fordultam meg. - Körülbelül félórája itt vártunk titeket.
- Dolgunk volt. Bocsi főnökasszony. - nevetett Chris.
- Ha én a főnököd lennék, nem lennél ilyen béna. - mosolyogtam rá.
- Chh.
Tipikus Chris reakció.
Egy ideig ott beszélgettünk, ittunk és biliárdoztunk.
- Abby. - szólt oda hozzám Chris, míg Ryan és David biliárdoztak.
- Hüm? - néztem rá és lehuppantam mellé.
- Kellene egy kis segítség. - pillantott rá Chris Ryanra, aki szintén visszanézett.
- Miben? - vettem el a poharat az előttünk lévő asztalról és kortyoltam egyet.
- Hát vadászatban, elakadtunk, hisz kezdők vagyunk. Gondoltuk segíthetnél. - fejezte be Ryan.
- Nos.. - tettem le a poharat. - Rendben van. Most azonnal?
- Hát jó lenne. - mosolygott rám Chris.
Bólintottam egyet, felkeltünk és kimentünk 4-en Chris kocsijához. Ami egy fekete BMW volt.
- Hááh. - vágta rá Chris.
Beültünk a kocsiba és mentünk a hotelba ahol ők szálltak meg. Hát, kicsit messzebb volt a bártól, mint gondoltam volna.
De nem értem, ha ennyire messze van, akkor minek jöttek pont ebbe a kis bárba?
De mindegy.
- Amúgy mire vadásztok? - néztem rá Chrisre, aki vezetett.
- Hát, épp ezt akarjuk megtudni. - válaszolt Ryan.
- Jaa. Vágom. - fordultam az ablak felé.
Fura volt az anyósülésen ülni, szinte mindig én szoktam vezetni. Kivéve akkor, amikor nagyon fáradt vagyok és aludni akarok.
- David. - szóltam hátra.
- He?
- Neked még tartozok egy veréssel. - néztem hátra.
Akkor Ryan és Chris elnevették magukat.
- Nehogy már egy lány megver David. - mondta Ryan.
- Hát de erősebb mint én. - válaszolt rá.
- De hát csak egy lány. - szólalt meg Chris.
- Milyen csak egy lány? - ütöttem meg a kezét. - Ésszel beszélj ám.
- Au. - szisszent fel Chris. - Az anyját. Mekkorát ütsz te?
- Nagyot. - vágtam rá.
- Kezdek félni tőled. - szólalt meg Ryan.
- Jól teszed. - néztem hátra rámosolyogva.
Majd elnevettük magunkat.
- Na, végre itt vagyunk. - állt meg Chris a hotel előtt.
Kiszálltunk a kocsiból és megvártuk amíg Chris leparkol. Majd miután megérkezett hozzánk, elindultunk be...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése