- Ki az? - kérdeztem.
- Chris.. - válaszolt rá.
Elvettem a kezéből a telefont és felvettem.
- Igen? - szóltam bele.
- Na végre elértelek. Abby jól vagy? Hogy van a karod? Nincs semmi bajod? Nagyon aggódtam érted. Ugye nem tört el a karod? Kérlek mondd, hogy nem. - hadarta a telefonba.
- Héé.. nyugi. - szipogtam kicsit. - jól vagyok, oké? Semmi bajom nincs, nem tört el a karom sem. Nagyon aranyos tőled, hogy aggódtál értem.
- Miért szipogsz? Megint sírtál, igaz? - kérdezte.
- Nem.. csak szerintem megfáztam, mindegy. Témaváltás, ugye jössz a buliba? - tereltem a témát.
- Persze, hogy megyek, hisz én vagyok az egyik rendező. De te biztos eltudsz jönni? Mert ha nem akkor lemondhatjuk. - válaszolt rá, nyugodtabban.
- Naná, hogy tudok menni. Semmiféleképpen se hagynám ki. - válaszoltam, közben Dante felállt mellőlem.
- Rendben van. Most megyek pihenni, hisz már nincs egy nap a buliig. Szerintem te is próbálj meg aludni, szia! - köszönt el, és letette.
Igaza van, tényleg kellene aludnom valamennyit.. de még arra sincs kedvem, és éhes is vagyok.
- Abby, nem kérsz kaját? - kiabált fel akkor éppen David.
- De.. valamit csinálhatnál nekem. Mindegy mit, addig én lefürdöm. - válaszoltam rá.
David furcsállotta a hangomat, de nem szólt semmit, csak annyit, hogy "oké". Lefürödtem, majd felöltöztem, mély levegőt vettem és elindultam le hozzájuk, körülbelül éjfél lehetett már, ezért érthető, hogy nagyon fáradt voltam.
Leültünk kajálni, majd én ledőltem a kanapéra, David pedig mellém ült. Dante kiment cigizni.
- Dante mióta cigizik? - kérdezte David.
- Nem tudom.
Majd visszajött és ő pedig leült szorosan mellém. Néztünk valami horror filmet, eléggé ijesztő volt, de én nagyon álmos lettem rajta. Dante meglátta.
- Látom álmos vagy, dőlj nekem, jobb lesz aludni.. - mosolygott rám.
Nem nagyon ellenkeztem, nem volt kedvem. Nekidőltem és pár perc alatt elaludtam. Nemsokára David is elaludt és Dante is.
10:25-kor felkeltem. Ők még aludtak, nem keltettem fel őket. Mivel hideg volt és köd is, ezért felmentem lassan az emeletre a kabátomért, majd elmentem sétálni.
Bementem kávézóba és vettem egy cappuccino-t. Majd sétáltam tovább, be a városba. Ahol találkoztam Amyvel.
Mint mindig, öleléssel köszöntöttek egymást. Ő örült, hogy jól vagyok, hogy a karomnak sincs semmi baja, mosolygott. Amikor látta az arcomat, én is mosolyogtam. De amúgy sírni tudtam volna.. - Na akkor ma parti? - kérdezte miközben ölelt.
- Naná. - feleltem rá vidáman, vagyis hát.. próbáltam.
- Jól van csajszi, akkor én sietek, még be kell vásárolnom a bulira meg minden. Szóval majd később és a bulin is találkozunk! Jó legyél drága és ne csinálj semmi butaságot. - mondta.
- Nem csinálok, de akkor menj. - elengedtük egymást és ő el is rohant vásárolni. Sétáltam én is tovább, amikor észrevettem, hogy egy fiatal, szép, magas lány figyel a padról. Nem nagyon érdekelt, mentem tovább. Felhívtam Christ.
- Ugye nem ébresztettelek fel? - kérdeztem tőle.
- Dehogy, épp előbb keltem fel. - válaszolt rá.
- Remek. Akkor nem jönnél el sétálni?
- Hát, lassan mennem kell majd segíteni Amynek, de persze, miért ne. - válaszolta kedvesen.
- Jó.. gyere a parkba, én ott leszek. - mondtam és letettem.
Elindultam a parkba, mikor odaértem, leültem egy padra és vártam Christ. Pár perc múlva oda is ért.
Megölelt.
Igen, sokat szoktunk ölelkezni, mindenkinek így köszönök, vagyis majdnem mindenkinek. Azoknak főleg akikkel nagyon jóban vagyok.
- Na mi az Abby? - nézett rám a nagy kék szemeivel.
- Hát, csak gondoltam kijöhetnél kicsit, úgy se voltunk még kettesben.. baj tán, hogy kihívtalak? - hajtottam le a fejem.
- Jézusom, ne butáskodj. Nagyon örülök, hogy kihívtál, legalább nem öl meg az unalom otthon addig amíg Amy nem hív, hogy mehetek neki segíteni. - mosolygott.
- Akkor jó, már azt hittem baj.. - néztem el oldalra közben.
- Baj van? - tette a kezét az arcomra.
- Nincs. - válaszoltam.
- Abby, biztos?
- Naná. - mosolyogtam.
Szerencsére elhitte, hogy minden rendben van, és nem kellett volna magyarázkodnom, hogy mi van.
Akkor ismét megölelt, de most szorosabban. Szerintem azért érezte, hogy nincs minden rendben, de nem szólt semmit.. jobb is. Mint Ryannal, nem szóltunk semmit, csak öleltük egymást, ami most nagyon jól is esett.
Majd csörgött Chris telefonja, miközben ölelt, felvette.
- Na menjek segíteni Amy? - kérdezte. - Máris megyek.
Akkor még ölelt egy darabig, mert nem engedtem el, valamiért nem akartam egyedül maradni ott.
- Abby mennem kell, bulin találkozunk. - mondta és megszorított jobban.
- Rendben van. - reagáltam rá pár perces késéssel.
Ő csak nevetett. Én nem szóltam semmit, tudtam min nevet, el is mosolyodtam.
Akkor elengedett és ment Amyhez.. ismét egyedül sétáltam és már nem tudtam kit hívjak fel. Ryant? Nem.. Ryan szerintem most nem nagyon akar látni, meg jobb neki nélkülem, még ha hiányzik is..
Sétáltam tovább, mindenhol párokat láttam, ami miatt kicsit rosszul lettem. Elővettem a telefonomat és leültem egy padra, amikor éppen hívott valaki.. Ryan.
Nem akartam felvenni, elhajtottam a fejemet és hagytam, hogy csörögjön a telefon.. majd amikor jobbra néztem megpillantottam Ryant..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése