kedd, október 15

18.rész ~ 4 pecsét

Értetlenül álltam, bámulva az eget..
- Tehát 3 meteor segítségével akarod véghezvinni az egészet? - néztem rá, hülye tekintettel.
- Nem, te kis butus. - mosolyodott el, majd rám nézett. - ők a lovasok..
- Márm... -
kezdtem bele, amikor közbevágott.
- Igen, az apokalipszis 4 lovasa már a Földön van.
- De mégis miért? - értetlenkedtem.
- Nem tudsz te még mindent. - kezdte el.
Akkor David lépett oda.
- Abby nem kellene menni? - állt meg.
- Úh.. menj csak a szállodába, máris megyek. Vidd a kocsit.
Ő bólintott egyet és elment. És igen, megtanítottam vezetni is.
Visszanéztem Dantera, és nagy szemekkel figyeltem, hogy mit mondd.
Elmosolyodott, nem tudom miért.
- Létezik egy pergamen, amit Isten íratott, méghozzá veled. 4 pecséttel záratta le. Az első pecsét egy arkangyal vére volt, pontosabban a Te véred.
A második egy démoné, vagyis A Démoné. A harmadik Noé vére
. A negyedik pedig az előző Halál vére volt.
Amikor te fellázadtál Isten ellen, ő pedig letaszított téged a Földre. Az első pecsét.. érvénytelenné vált.
A második.. hát. Ez a démon, akinek a vére a tekercset védte, teherbe ejtett egy nőt Krisztus előtt 665-ben. 666-ban pedig megszületett Chris. Miután megszülte a nő, a démon megölte őt. Christ pedig magával vitte, Chronos-hoz, aki mint tudjuk az Idők Ura. Rávette Chronost, hogy Christ vigye el a jövőbe, a mai világba. Itt nőtt fel, és semmire sem emlékszik. Az anyja, aki neveli őt, egy démon.. de már nagyon eltértem a témától. Ennek az a lényege, hogy a második pecsét akkor tört fel, mikor Chris megszületett.
A harmadik pecsét akkor tört fel, amikor az összes ember elbukott. Tudod, Noé bárkája. Isten akkor kérte a Halál "segítségét" először és utoljára.
A negyedik pecsét én voltam. Az "igazi" Halál, az apám. Amikor teherbe esett az anyám, a pecsét megrepedt, de nem tört fel. Egészen 1 héttel ezelőttig, akkor jöttem apámtól. Sokat tanultam tőle, minden erejét megkaptam ami az övé volt. És sokkal erősebb lettem, mint voltam, mint ő valaha is volt.

Akkor rám nézett, én pedig csak csendben ültem.. ledöbbentem.
Az egész miattam kezdődött volna el?  
- Milyen évet írunk? - kérdezte.
- 2030.  
Nevetni kezdett.
- Miért kérdezted? - néztem rá furán.
- Hát, igaza volt az öregnek. - nézett rám.
Néztem rá még mindig fura tekintettel.
- Elmagyarázom. - mondta. - 20:30 az 0.666, nem? 666 az Ördög száma, 666-ban született Chris. Ez rendesen össze lett hozva. - nevetett tovább.
- Az egész.. - vettem egy mély levegőt. - az egész az én hibám.  
Mire elsírtam magam.
- Hagyd abba. - szólt rám.
- D-de.. ha nem lázadtam volna fel Isten ellen, most nem lenne ez, nem lennél ilyen.. nem rontottam volna el mindent. - rohantam a karjaiba.
Átöleltem. Ő is engem, persze.. de.. ez más volt, nem olyan volt, mint az előtt, mint amit legutoljára kaptam tőle. Ebben nem volt semmi, semmi érzelem..


Akkor jöttem rá..
Ő teljesen megváltozott.. nem önmaga volt.. már nem az a Dante volt, akit én ismertem, már nem voltak érzései.. 
Úgy tűnik elveszítettem...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése