35.rész ~ Látomás

Mikor elindultunk felfelé, mindenki mosolygott. Ám nekem eszembe jutott valami..
- Dante. - szólaltam meg.
A többieknek az arcáról ekkor a mosoly lerohadt, aztán mindenki ment tovább folytatva a beszélgetéseket, hogy "milyen jól csináltuk ezt az egészet" blabla.. ám én gondolkodtam. A szobához érve, mindenki levetette magát TV-t nézni. Én pedig leültem az ablakhoz. Esett az eső.. gondolkodtam.
- Van egy olyan érzésem, hogy Dante Illinois-ban van. - szólaltam meg, kifelé bámulva.
- Miből gondolod ezt? - kérdezték a többiek.
- Az Éhínséget Kansas-ban kaptuk el. - kezdtem bele, felálltam és mivel volt nálunk egy térkép, amit mindig felhoztunk a szobákba, elvettem és megnéztem. - Igen.

Tehát.. igen. Kansas-ban volt az Éhínség. Aztán Michigan-ben a Pestis. És ugye nemrég Tennessee-ben pedig a Háború. Ezeket ha összekötöm, kapok egy háromszöget.. aminek a közepén Illinois van. Szerintem Dante éppen Illinois-ban vár minket, hogy mikor érünk oda. Nem tudom, hogy igazam van -e, de úgy érzem igen. Néztek rám, csodálkoztak, hogy vajon miből jöttem rá ezekre.. hát.. logika.
- Rendben, de azon belül szerinted hol? - nézett rám Chris.
- Nem tudom.. de valószínű St.Louis-ban. - néztem a térképet.
- Oké, akkor holnap indulunk. - mondta Ryan.
- Nem. - néztem rá. - Ha akartok ti holnap indultok, de én most. Nem tudom, hogy hogyan fogtok utánam jönni. Ti gondotok, de én nem fogok itt várni a seggemen tovább. Szerintem már éppen eleget vártunk, de lehet ez csak az én véleményem.
- Rendben, akkor most indulunk. - mondta Amy.
A többiek nem tiltakoztak, lementünk a recepcióhoz, mivel már kifizettük a szobát, ezért szívásunk volt. De nem nagyon érdekelt most engem a kidobott pénz.
Ryan éppen beakart ülni az anyósülésre, amikor megszólítottam.
- Várj, te vezetsz. Kiveszek valamit a csomagtartóból. - odadobtam neki a kulcsot, én pedig sétáltam a csomagtartóhoz.
Felnyitottam és kivettem belőle a könyvet, majd lecsaptam és beültem Ryan mellé.
Miközben ő vezetett, David és Chris elszundított hátul. Amy pedig figyelte az utat, én olvastam. Utánanéztem a Halálnak, és találtam ezt-azt.
- Hé, figyeljétek. - néztem hátra. - Keltsd fel őket Amy. Nekik is tudniuk kell. - akkor adott egy pofont mint a kettőjüknek, amin el is nevettük magunkat. - Na viccet félretéve.. Ryan te vezess tovább. Szóval, találtam pár dolgot a Halálról. Egy fakó lovon érkezik, ezért fakó lovasnak nevezik. Érintése halálos, mint ahogy azt már megtudtuk, ám létezik egy kasza, amivel meglehet sebezni. Ám senki se tudja, hogy az a kasza mégis hol van. Tehát lényegében semmink sincs Dante ellen. Valami ötlet?
- Nincs nagyon. - mondták.
Nem mondtam erre semmit, visszafordultam és olvastam tovább a könyvet, hátha találok valamit még.
Órákig utaztunk, ami alatt szinte alig beszéltünk, mivel David jóformán aludt. Ám.. felriadt álmából.
- Láttam a kaszát! - kiáltott fel, mire Ryan hirtelen megfékezett.
- Mégis miről beszélsz? - néztem hátra rá.
- Álmomban.. egy démonnál volt, akinek vörösek voltak a szemei és egy kereszteződésben állt. - mondta ijedten.
- Kereszteződési démon.. - néztem vissza előre.
- Olyan is van? - kérdezte Amy.
- Dante nála adta el a lelkét. - néztem rá a könyvre. - Na mindegy, nem biztos, hogy így van.. hacsak.. várjunk. Hányadika van?
- Május 21.
- Holnap lesz a születésnapja Davidnak. Hallottam már ilyenről.. a látnokok születésnapjuk előtt 1 nappal képesek megálmodni dolgokat.. mint ahogy most David is a kaszát. - kerestem a könyvben a látnokokról szóló oldalt.
- Azt akarod mondani, hogy az öcséd egy látnok? - kérdezte Ryan.
- Semmi sem kizárt. - mondtam, majd megtaláltam azt az oldalt és elolvastam.
Igazam lett...