38.rész ~ Amy és Dante

Hát.. nem tudom mit mondjak az estéről. Nem akarok pornót írni. Na.

Reggel szerintem nagyon aranyosak lehettünk.

Olyan kis ártatlanok.
Akkor Amy megjelent a szobában.
- Honnan tudtad, hogy idehoztam? - szólt oda neki halkan Dante.
- Sejtettem. Beszélhetnék veled kinn a teraszon? Nem akarom Abbyt felébreszteni. - mondta Amy, közben rám nézett.
Dante nem szólt semmit, csak óvatosan felkelt mellőlem, hogy ne ébredjek fel.
Megállt az ágy mellett kicsit, és engem nézett. Mosolygott közben.. már nem azért, de tökre úgy viselkedik, mintha érezne irántam valamit.. vagy csak én gondolom így ezt? Nem értem olykor már őt sem.. most is lelépett pár napra és aztán felbukkan, és én idióta ismét ágyba bújok vele.
Hát.. okos vagy Abby.
Akkor elindultak ki a teraszra.

Teraszon (Amy szemszög)
- Jól van Dante.. miért csinálod ezt Abbyvel? - kérdeztem.
- Mit?
- Eltűnsz pár napra, visszajössz és megfekteted? Ennyit jelent neked? - néztem rá szúrós tekintettel. - Szóval, miért csinálod ezt vele?
- Szeretem. - nézett rám mosolyra húzva a száját. - Sosem akartam őt egyedül hagyni, de amikor hívott Lucifer, mennem kellett.
- Neki miért nem szóltál róla? - kaptam el a fejem.
- Nélkülem is van elég baja. - dőlt neki a falnak.
- De nélküled rosszabbul visel mindent, erre még nem jöttél rá?
- Ezt hogy érted? - nézett rám.
- Láttad már a karját? - bámultam a semmibe.
- Nem. Mit csinált?
- Akkor nézd meg a kezét. A bal kezét. Hosszú ujjúban és dzsekiben nem látni. De csodálkozom, hogy este nem vetted észre amúgy. - néztem rá.
Ekkor Dante láthatatlanná vált, kinyitódott az ajtó, majd becsukódott. Ő pedig megnézte Abby karját. Akkor egy elég nagy vihar kezdett közeledni felénk a semmiből. Majd megjelent mellettem.
- Mindazt miattam csinálta? - szólalt meg.
- Sok volt neki az egész. Én tudtam róla, reménykedtem is benne, hogy visszajössz hozzá. Nem bírta már.
- Hát most már itt vagyok, és ha el kell mennem majd, tudni fogja, hogy miért és azt is, hogy vissza fogok jönni amint tudok. De minél hamarabb elkapjátok Lucifert, annál hamarabb maradhatok vele mindig. - mondta Dante, közben nézett egyenesen előre.
- Mindannyian tudjuk, ahhoz, hogy elkapjuk Lucifert.. Abbynek angyallá kell válnia ismét.
- Már félig az.
- Ezt hogy érted? - néztem rá.
- Amikor 2 ''testvéremet'' elkaptátok, amiket akkor ő csinálni tudott az mind amiatt volt, mert félig már angyal. Tudod.. azaz angyal, aki elmondta neki egyszer, hogy mi is ő valójában, adott Abby tudta nélkül erőt neki, hogy amikor velem találkozik megtudjon ölni. De mivel eddig nem tette meg, lehet üldözni fogják.
- Ahelyett, hogy megölt volna, inkább mindig ágyba bújik veled.. nem értem, mégis hogy csinálod? De amúgy is, te nem félsz attól, hogyha végleg "teljesen" angyal lesz, vadászni fog rád? - kezdtem játszani a kezeimmel.
- Nem.
- Miért? - néztem rá.
- Hogy ölne meg? Én vagyok a Halál.
- És attól se félsz, hogy akkor elhagy és elveszíted? - fordultam felé.
- De igen.. de aminek meg kell történnie, az meg is fog.
- Képes lennél őt megölni ha úgy kellene történnie? - kulcsoltam össze a kezeimet.
- Nem.
- Hogy szeretheted te őt? Nem úgy volt, hogy a Halálnak nincsenek érzései?
- Ne hasonlíts az apámhoz.
- Rendben, ennyit akartam. Szerintem menj vissza Abbyhez, mielőtt felkel. Még beszélünk. - azzal leugrottam a teraszról.

Akkor Dante visszafeküdt mellém..