9.rész ~ Focimeccs

Beszélgettünk Amyvel telefonon.
- Abby. - szólt oda Dante.
- Dante nálad van? - kérdezte a telefonban Amy.
- Hát igen.. - válaszoltam - Mit akartál Dante?
- Semmit. - vágta rá.
Ezt imádom benne mikor ilyen.
- Mit keres nálad Dante? - döbbent le Amy.
- Hááát.. - kezdtem bele a mondandómba.
- Épp élőbb keltünk ki az ágyból Abbyvel. - jelent meg mellettem.
Reflexből megütöttem.
- Hogy mi? Komoly? - kérdezte Amy.
- Naná. - szólalt meg Dante.
- Jesszusom, dehogy. Csak itt alszik nálam. - nevettem el magam.
Amyre ez jellemző, mindent komolyan vesz.
- Aha, igen, "alszok". - mondta Dante.
Kapott még egyet.
- Ezt most miért kaptam? - nézett rám.
- Hát mert, csak. - mondtam.
- Ti rosszabbak vagytok mint a házastársak. Abby terrorizálja Dantet, Dante pedig Abbyt. Tök cuki. - nevetett a telefonba Amy.
- Menj a fenébe. - mondtam neki. - És te is Dante, menjél TV-t nézni inkább. 
Akkor lejött az öcsém az emeletről és elkezdtek Danteval "verekedni".
- Esküszöm ezek néha rosszabbak, mint az 5 évesek. - mondtam Amynek, a fejemet fogva.
Amy nevetett.
- Na jó, szerintem rendet teszek köztük. Később felhívlak és találkozunk a meccsen. Szia csajszi. - mondtam, és Amy is elköszönt.
Sétáltam oda hozzájuk, és megálltam a kanapé előtt, hogy lekapcsoljam a TV-t.
- Na akkor 3..2..1! - mondta Davidnak Dante.
Akkor engem támadlak le ezek a marhák, nagyon csikis voltam és sajnos tudták.. végem volt.
- Ééééén azt hiszem, hogy bemegyek még suliba, oké Abby? - kérdezte David.
Bólintottam egyet, ő pedig felment az emeletre a táskájáért.
Akkor még ott feküdtünk a kanapén, Dante pedig mellettem. Felültem és elővettem a gyűrűt a zsebemből.
- Ezt azt hiszem jobb ha visszaadom.. - néztem rá. - de félek ha megkapod, eltűnsz ismét. 
Felült és elmosolyodott.
- Nem fogok eltűnni, ígérem.. - azzal odaadtam neki és ő visszadőlt a kanapéra.
Én csak ültem.
Tuti megint elfog tűnni.. - gondoltam.
Akkor elkapott, megcsikizett és magára rántott.
- Te szemét. - nevettem.
Ő csak nézett rám, "szemeztünk". Akkor lejött David aki észrevett minket.
- Úúúúh. - mondta.
- Fogd be törpe. - azzal felültem és odavágtam hozzá egy párnát a kanapéról.
Elköszönt és elindult suliba. Én kicsit álmos voltam, ezért visszafeküdtem. Dante ott ült mellettem és nézte a TV-t, egész jól elaludtam, 1 órával a meccs előtt keltem fel. Akkor csörgött a telefonom.
- Csajszi, remélem nem betegedtél le, mert szeretném ha eljönnél a meccsre. - szólt bele Chris.
- Ugyan már! Semmiféleképpen se hagynám ki. - vágtam rá.
- Jól van, akkor siess ki. Szia. - köszönt el, majd letette.
Dante nézett rám kérdő tekintettel.
- Jössz meccsre gyagyás? - szóltam oda.
- Mi az, hogy gyagyás? Kapsz ám. - dobta oda a párnát.
- Nyehehe.. félek. - nevettem.
Teljesen elfelejtettem, hogy Dante valójában a Halál, úgy viselkedett akkor, mintha a régi énje lett volna. Mintha az igazi Dante lett volna..
Felfutottam a szobámba átöltözni és megcsinálni a hajamat, elkészülődni.
- Jössz már te királylány? - szólt fel Dante.
- Hahaha. - sétáltam le a lépcsőn.
Elindultunk a meccsre, miközben sétáltunk egész végig piszkáltuk egymást. Majd odaértünk a focipályára. Ott volt Amy, Ryan, Matt, Tim, Richie és a többiek is. Chris már a pályán volt a csapattal.
Mikor odaértünk mindenkit végig öleltem (ez volt a köszönésünk), ahogy Dante is "lepacsizott" a srácokkal és megölelte Amyt.
- Mi volt veled te gyerek? - kérdezte Amy Dantetól.
- Ha te azt tudnád. - mosolygott rá Amyre, aki egy szót se szólt.
Akkor Chris észrevett minket, hogy odaértünk, leszaladt a pályáról oda hozzánk és megölelt.
- Sok sikert suttyó. - nevetve mondtam neki.
- Chh.. ezért még kapsz. - fenyegetett meg.
- Hááh, na menj, hajrá. - mosolyogtam rá.
Visszaszaladt a csapatához, és elkezdődött az első félidő. Nem is tudtam, hogy Chris ilyen jól tud focizni. Az első félidőben nagyon jól álltak 3-0-ra vezettek. Szünetben odajött hozzánk.
- Bakker, te mióta tudsz ilyen jól focizni? - kérdeztem.
- Tudod drágaság, elég sok mindenről lemaradtál. 11 év sok idő. - kekeckedett.
- Héé, lassan 12. - vágtam rá.
- Hát igen, lassan 17 leszel. - mondta.
Rámosolyogtam. Majd elkezdődött a második félidő. Szoros meccs volt, 3-3 volt az állás. Amikor Chris gólt rúgott az utolsó percben. Mindenki ujjongott.
Levonultak a pályáról, Chris elment lezuhanyozni, mi pedig ott vártuk kint.
Amikor kijött, odarohantam hozzá és megöleltem.
- Rohadt jó voltál. - öleltem.
- Aki tud az tud. - vágta rá. - amúgy nem vagyok egoista, szóval köszönöm. - Ja ja, tényleg jó voltál. - mondta Dante.
Majd a többiek is.
- Ezt meg kell ünnepelni. - szólt Amy.
- Remek ötlet. - vágta rá Tim. - indulás bulizni.
Hát igen, Tim eléggé buliőrült egy srác. De persze belement mindenki, majd elindultunk bulizni..