 |
| 1986. |
- Úristen, nem vadásztam le az alakváltót. - ugortam ki az ágyból, gondolván megkeresem.
David nem aludt már és felrohant a szobámba.
- Mi történt? - nézett rám.
- Elfelejtettem levadászni az alakváltót és ebből nagy baj lehet. - mondtam, közben sietve öltöztem.
David kérdőn nézett, hogy mégis mi azaz alakváltó.
- Én is mehetek ugye? - kérdezte.
- Nem, nem jöhetsz. Még nem vagy kiképezve, az alakváltó pedig nem a kezdőknek való. - mondtam és lerohantam az emeletről.
- De Abby kérleeeeek. - nézett rám nagy szemekkel.
- Áh, jól van.. DE egy feltétellel, ha nem leszel láb alatt. - mondtam, közben fogtam a fejem.
- Kirááály! Imádlak. - mondta és felrohant az emeletre a szobájába felöltözni.
1perc lehetett amíg elkészült, megkerestem a kocsi- és a garázskulcsot, majd lekaptam a leplet az apám régi kocsijáról, ami egy 69-es Mustang volt. Van róla egy kép, amin még az édesanyám is szerepel, 18 éves volt.
- Várj, te akarsz vezetni? Hisz még jogsid sincs. - kekeckedett David.
- Kuss és szállj be. - vágtam rá.
Akkor elindultunk Manhattan-be. 6-ra odaértünk.
- Abby, éhes vagyok. - szólt David.
- Nagyon? - kérdeztem.
- Igen..
- Jól van, ott egy gyros-os. Menj és vegyél, de siess. - félreálltam a kocsival.
David bólintott egyet.
- Neked is hozzak? - kérdezte.
- Nem, siess.
Akkor átrohant az úton, és megjelent mellettem Dante.
- Bajba fogsz kerülni. - szólalt meg mellettem.
A legtöbb ember ilyenkor megijedne, én még sem ijedtem meg.
- Tudtam, hogy felfogsz bukkanni.. - mondtam, miközben figyeltem David-et.
Dante mosolyra húzta a száját.
- Hallgass rám és ne menj be oda. - mondta.
- Tudod jól, hogy nem ijedek meg az ilyenektől. Nem félek. - néztem rá, majd visszanéztem Davidra.
Levette az ujjáról a gyűrűt, megfogta a kezem majd odaadta nekem.
- Eszedbe se jusson felvenni. - vágta rá.
Lehajtottam a fejem, hogy megnézzem mégis mi az. Megpillantottam a gyűrűt és nem tudtam mit mondjak.
- D.. - szóltam, amikor felkaptam a fejem és már sehol se volt.
Különös, miért adta ezt nekem? - gondoltam magamban.
Ránéztem Davidra aki már futott vissza, gyorsan zsebre tettem a gyűrűt, David beszállt és mentünk tovább. Kerestük a raktárt, ahol az alakváltó szokott tanyázni. Pár óra keresgélés után megtaláltuk.
- David.. - sóhajtottam egyet. - maradj itt a kocsiban.
Hátramentem a csomagtartóhoz majd kivettem egy revolvert, amibe ezüstgolyókat kell tölteni. Hisz egy alakváltót csak ezüsttel lehet megölni. Ezüstkést, és volt nálam egy sima pisztoly is.
- Maradj itt! - mentem oda Davidhoz.
Elindultam a raktárba. Nagy meglepetés ért... az alakváltó halott volt. Odamentem megnézni, hogy az -e, és az volt.
- Ki előzhetett be? - kérdeztem.
- Nocsak, nocsak, nocsak.. a kis Winchester lány megnőtt. - mondta egy ismerős hang a sötétből.
Hátranéztem.
- Tracy? - kérdeztem.
A sötétből felbukkant Trevor és Franklin is. Ők a szüleim jó barátai voltak, sokszor húztak ki engem is a bajból mikor még csak kezdő voltam..
- Ti mit kerestek itt? - kérdeztem tőlük.
- Téged. - felelte Trevor.
- Engem? Mégis miért? - kérdeztem.
Nem értem, miért kerestek engem?
- Azért jöttünk, hogy megfizess azért amit tettél. - Franklin.
Néztem, mint aki azt se tudja miről van szó.
- Ugyan már, mindenki tudja, hogy mit tettél Abby. - szólt oda Tracy.
- Én nem tudom mire gondoltok.
- Miért ölted meg őket? - kérdezte Trevor.
- Kiket? - vágtam rá, meglepődötten.
- A szüleidet. - ejtette ki a száján Tracy.
- Mi? Én nem öltem meg a szüleimet. - vágtam rá, közben Tracy és Franklin elindultak felém, Trevor pedig hátulról elkapott és kivette a kezemből a revolvert, és az összes fegyverem ami nálam volt.
- Nem ő volt. - szólalt meg a háttérből valaki.
Az a valaki nemmás, mint Dante volt.
- Hát ilyet, Dante. A kis áruló. Hol van a gyűrűd? - kérdezte Franklin Dantetól.
Dante nem szólt semmit.
- Ti tudtátok? - vágtam rá.
- Mindenki tudta.. te kis buta. Kivéve téged. - közölte velem Tracy, amikor felém fordult a pisztollyal.
- Ne, először Dantet. - szólt Trevor.
Odamentek Dantehoz, ő pedig csak állt. Trevor és Franklin lefogták. De ő még mindig semmit se csinált. Tracy a pisztolyt rám fogta, a revolvert pedig Dantera, és lelőtte.
- Túl könnyű volt. - mondta.
Dante összeesett. Én pedig addigra eltudtam onnan futni. Elbújtam.
- Hova tűnt ez a csaj? - idegesen vágta rá Tracy.
- Hagyd, Dantet megöltük. Abby nem jelent nagy veszélyt. Menjünk. - mondta Franklin, azzal elindultak ki.
Mikor meghallottam, hogy elmentek, előbújtam. Siettem oda ahol lelőtték Dantet, de őt sehol se találtam, csak egy vérfolt volt ott, ahol a holttestének kellett volna lennie.
- Mi az Isten? - döbbentem le.
- Hááh.. nem Isten. - jelent meg mögöttem Dante.
Ijedtem fordultam felé.
- D-de.. téged megöltek. - dadogtam.
- Tudod a Halált nem lehet megölni, se pedig átverni. - válaszolt.
Csak néztem rá, megláttam, hogy a testében kárt tudnak tenni azért. Majd eszembe jutott.. DAVID.
- ÚRISTEN, DAVID A KOCSIBAN VAN! - rohantam ki.
- Nyugi, nem érnek oda hozzá.
Amikor kiértem az ajtón, megláttam Trevor és Franklin holttestét a földön, de Tracy-ét sehol. Mikor odaértem a kocsihoz, láttam, hogy Tracy nekiesik az autóajtajának. David pedig mászik ki a baloldali ajtón. Fut oda hozzám, Tracy pedig meghalt.
Dante közben kisétált utánam lassan.
- DANTE. - futott oda hozzá David, és hát igen. David nagyon bírta Dantet.
Észrevette, hogy egy vér, lesokkolt.
- Dante gyere velünk haza. - szóltam oda neki.
- Tudod, hogy nem mehetek.. - válaszolt.
- Miért ne jöhetnél? Gyere velünk, kérlek. - nézett Dantera az öcsém a nagy szemeivel.
- Ott van Ryan..
- Ryant nem akarom belekeverni. - hajtottam le a fejem.
- Jó.. legyen. Rendben, veletek megyek. - beültünk a kocsiba és mentünk vissza Lawrence-be.
David elaludt kicsit, mivel szegény pár órát aludt csak este.
- Ez apád kocsija, ha jól tudom. - mondta Dante, miközben nézett ki az ablakon.
- Igen, az övé..
- Akkor jól tudtam. - mondta - És amúgy, hogy vagytok ti Ryannal? Láttam ismét összemelegedtetek kicsit.
- Nem tudom, hirtelen történt az egész. - vágtam rá.
Dante nem mondott semmit, a következő 1 órában csend volt a kocsiban. Mire hazaértünk, David is felkelt. Amint bementünk a házba, felment a szobájába és lefeküdt aludni. Dante pedig leült a kanapéra.
- Hozok kötszert és bekötöm a sebed. ÉS ne merd azt mondani, hogy ne, mert te vagy a Halál meg egyéb. Akkor is bekötöm. - szóltam oda Dantenak.
Ő elnevette magát.
...
Előkerestem a kötszert és odaültem Dante mellé, majd elláttam a sebét.
- Szereted Ryant? - nézett rám.
- Nem.. vagyis, nem tudom. - hajtottam le a fejem.
- Ha nem szereted akkor miért hagytad, hogy megcsókoljon? - mosolygott.
- Mondtam már, hogy hirtelen történt minden..
- Ugyanígy lenne, ha én csókoltalak volna meg? - vágta rá.
- Nem tudom, még sose csó... - beakartam fejezni a mondatot, amikor Dante megcsókolt.
Ez vicces volt, mondhatni csókolóztam a Halállal.
- Na? Ugyanolyan volt? - kérdezte, mintha ez olyan mindennapi dolog lett volna.
- H-háát.. - kezdtem bele a mondatomba.
- Tudom, hogy nem. Látod? Szereted őt. Egészen más volt a reakciód arra amikor ő csókolt meg téged és nem én. - mosolygott ismét rám.
Semmit se mondtam, csak felálltam és kimentem a konyhába. A telefonomat pedig bennhagytam az asztalon. Amikor csörögni kezdett.
- Ki az? - kérdeztem Dantetól.
Felkapta a telefont gyorsan megnézni ki az.
- Amy.
Odamentem hozzá és elvettem a telefont, Dante pedig TV-t kezdett nézni.
- Szia csajszi! - szólt bele vidáman Amy.
- Szia.. - mondtam kicsit fura hangnemben...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése