vasárnap, október 20

31.rész ~ Legalább a lelke nem változott

- Amy!? - döbbentem le.
- Abby? - szólalt meg.
Gondolom felismerte a hangom. Ám.. most meg kellett volna őt ölnöm, nem pedig leállnom vele beszélgetni.. de mégiscsak a barátnőm.
- Te.. jól láttam, hogy éppen mit csináltál? - néztem rá a férfihullájára.
- Abby én megmagyarázom. - nézett rám.
Gondolom mások szerint hülye ötlet lett volna amit csináltam..
- Ugye tudod, hogy most meg kellene ölnöm téged?
- De nem fogsz. -
jelent meg előttem. - Még mindig ugyanaz vagyok aki voltam.. csak amikor te eltűntél történt ez-az.. megtudtam ki vagy, hogy miért kellett 5 évesen elköltöznötök. Tudom, hogy vadászol, hogy kiskorod óta a szüleid beléd nevelték. Tudom az egészet.. egy vámpírtól tudtam meg.
Attól a vámpírtól, aki átváltoztatott.. de Abby figyelj, nem ölök embereket.
- Akkor az előbb mit csináltál?! -
vágtam bele a szavába.
- Csak bűnözőket ölök meg.. állatok véréből táplálkozom, de bevallom eleinte én is egy "falka" tagja voltam, ahol emberekre vadásztam.. De én nem tudtam ártatlanokat megölni, ezért elszöktem. Egyedül vadászom, és senkit sem ölök meg ok nélkül. Ahogy te sem. - próbált egy mosolyszerűséget ejteni felém.
Pár másodpercig nem tudtam semmit sem mondani.
- Gyere már ide. - öleltem meg, s közben könnyezni kezdtem. - Hiányoztál csajszi.
- Te is nekem.
- ölelt át.
Féléve nem hallottam semmit Amyről.
Azt tudtam, hogy az én hibámból lett vámpír.. ha akkor nem hagytam volna őket egyedül, nem lett volna ez. Megtudtam volna akadályozni.. ez is az én hibám. Mit mondhatnék, nagyon ügyes vagyok, mint mindig..
Mikor elengedtük egymást, David felé fordultam.
- Hát ez kész. - szólalt meg David.
- Szerintem is. - mondta Amy.
Én csak ott álltam. Majd Amy odament Davidhoz és megölelte.
- Te is hiányoztál kis gyagyás.
- Hé. -
engedte el David.
Amy kinyújtotta a nyelvét Davidra, tipikus hülyék.. de szeretjük őket.
- Na menjünk vissza a többiekhez. - fogtam magam és elindultam.
- Várj.. milyen többiekhez? - torpant meg Amy.
- Ne aggódj, Ryan és Chrissel vagyok itt.. éppen Michigan-be tartunk. - mosolyogtam rá.
- Áh, a két hülye? Menjünk! - mondta és elindult.
Út közben sokat beszélgettünk.
- Amúgy miért kell mennetek Michigan-be? - kérdezte, amikor megálltunk a hotel előtt.
- Hosszú sztori.. - hajtottam le a fejem. - Majd fenn elmondok mindent a szobában. Bólintott egyet és rám mosolygott, majd felmentünk. Amikor benyitottunk, Amy a fiúk kezébe ugrott. Nagyon megörültek egymásnak, gondolom ők is nagyon rég láthatták már őt.
- Hát te hogy kerülsz ide Amy? - kérdezte Ryan.
- Áááh.. majd elmondom, de előtte Abby mesélj! - szólt rám.
- Őőőő.. rendben. - akkor elmondtam az egészet neki is...

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése