1 hónap után felébredtem a kómából. Amyék az nap ott vártak a szobában és figyeltek rám. Mivel semmire sem emlékeztem, hogy mi történt.. ezért elmesélték, hogy balesetet szenvedtem, Dante eltűnt és én pedig 1 hónapig kómában voltam. Miután elmondták, ők azt hitték, hogy pár nap múlva hazamehetek.. de nem így lett. Megtudtam, hogy nem jöttem teljesen "rendbe". Nagy volt az esély arra, hogy ismét visszaessek a kómába, alig tudtam mozogni. Hónapokig bent voltam a kórházban.. amikor történt valami.
Megjelent egy angyal a szobámban éjjel.. nem tudtam, hogy angyalok léteznek, azt hittem csak képzelődöm, hogy csak egy alakváltó, vagy démon.. de nem, angyal volt. Meggyógyított.
Felálltam és elakartam indulni folytatni tovább a vadászatot..
- Abby, tudnod kell valamit. - szólt oda az angyal.
Ránéztem kérdő tekintettel, hogy mégis mire gondolhat, majd leültem az ágyra és figyeltem..
- Leküldtek engem a Mennyből, hogy meggyógyítsalak, mert szükségünk van rád. Nagy veszély közeleg, ami pár éven belül be fog következni.. és mielőtt megkérdeznéd, hogy miért te, és mégis mire gondolok. - mondta. - Te egy angyal vagy, Abby. Igen, egy angyal. Te voltál az egyik arkangyal, te vezetted a többieket. De fellázadtál, nem akartad végig nézni ahogy a démonok ölik az embereket, és Isten megparancsolta nekünk, hogy nem avatkozhatunk bele.. még nem. De te ellenszegültél, ezért elvette az erődet és kitaszított a Mennyből, és kitöröltünk mindent az emlékezetedből. Most viszont kérünk téged, hogy gyere vissza, de előtte.. meg kell keresned a kegyedet, sajnos mi nem tudjuk, hogy hol van. Elveszítettük. Reméljük, hogy hamar rájössz, hogy mégis hol van, és segítesz megakadályozni a Világ Végét.
Lesokkoltam, mire bármit is mondhattam volna.. az angyal eltűnt.
Angyal lennék? Ez hihetetlen.. - gondoltam.
Majd felvettem a ruháimat amik ott voltak a kanapén, Amy hozta őket, hátha hazaengednek. Elindultam haza, Davidhoz. Mikor beléptem az ajtón, nagy szemekkel nézett rám.
- ABBY! - futott oda és megölelt.
Mosolyogtam.
- David el kell tűnnünk. - néztem rá komoly tekintettel.
- Meg se kérdezem miért.. de rendben, elköszönhetek a barátaimtól? - kérdezte.
- Sajnálom, de nem.. nem teheted, én se köszöntem el a többiektől. Kivesszük a családi bankszámláról a pénzt és elindulunk. - mondtam.
- Hova?
- Vadászni. - fordultam meg.
Nem szólt semmit, felfutott és elkezdett pakolni. Utánamentem és én is pakoltam. Mikor készen voltunk, bementünk a garázsba a cuccokat pedig bedobtuk a hátsóülésre. Odamentem egy kapcsolóhoz, ami egy rejtett szekrényt nyitott ki, amiről David nem igazán tudott. Ő csak nézett, nem szólt semmit.
Kivettem belőle mindent és bepakoltam a csomagtartóba a fegyvereket.
- Szállj be. - szóltam Davidnak, közben levágtam a csomagtartót.
Beszálltam és elindultunk, a telefonkártyákat eldobtuk. Nem akartam, hogy ismét tudomást vegyenek rólam a többiek, baj lenne belőle. De persze egy papíron meghagytam az összeset..
Megálltunk egy telefonfülkénél, odafutottam és felhívtam Ryant.
- Ryan figyelj rám, - kezdtem bele. - ne szakíts közbe. Tehát.. David és én elmentünk Lawrence-ből, szeretném ha Chrisnek elmondanád az igazat, neki tudnia kell.. de Amynek ne.
- De miért mentetek el? És hogy-hogy kiengedtek a kórházból? Meggyógyultál? - hadart a telefonba.
- Mert el kell. Nem engedtek ki, ezért eljöttem.. - sóhajtottam. - meggyógyultam, és ne kérdezd meg, hogy hogyan.. mert hidd el ha elmondanám, nem hinnéd el. Tudom, nagy kérés, de vigyázz Amyékre helyettem. Ígérem még találkozunk, nem tudom mikor.. még foglak hívni, sajnálom. Szia.
Letettem a telefont, mielőtt még bármit is mondhatott volna.. könnyezni kezdtem. Nem volt könnyű ott hagyni őket.. de ki kell derítenem, hogy Dante mégis hova tűnt és, hogy az angyal milyen Világ Végéről beszélt. És minél hamarabb meg kell keresnem a kegyemet. Vágjunk bele.
Azzal visszamentem Davidhoz a kocsiba, elmentünk a bankba és kivettük a pénzt. Sok minden történt.. találkoztunk nem egy szörnnyel, és mellesleg.. angyalokkal is, akik Dantet keresték.. kerestem a kegyemet, Davidnak nem szóltam róla..
Egyedül indultam mindig a keresésére, egyedül kutattam utána, nem beszélve Danteról. Nem akartam Davidot bombázni az ilyenekkel, ezért nem szóltam neki róla se.. rengeteg dolgot megtudtam. Megtudtam sok mindent az angyalokról is. Majd egyre több démon jött, egyre több szörny, szellem, alakváltók.. minden amit én ismertem.
Hát elkezdődött a játszma..
** Fél évvel később **
Daviddal egy elhagyatott raktárban voltunk, démonokat öltünk. Elakartunk indulni kifelé, amikor Dante jelent meg ott, előttem.. aki teljesen megváltozott.
- Dante!? Te mégis hol voltál? Mi a sz*r történt?! - kiáltottam.
Ő nem szólt semmit, csak állt.
- Ugye tudod, hogy minden vadász tudja már, hogy mégis mi vagy te?
Nem mondott semmit.. ideges lettem.
- Legszívesebben kinyírnálak.
Erre Dante hátat fordított nekem és elindult kifelé a raktárból.
- Maradj itt David. - szóltam oda, és elindultam Dante után.
Kiabáltam még vele.. de aztán sikerült lenyugodnom.
- Nemcsak a vadászoknak kellek Abby, a kis testvéreidnek is. Igen, az angyalokról beszélek. - szólalt meg, végre.
Csak néztem..
- Nekem is meg kellene téged ölnöm.. - sóhajtottam.
- Nemcsak engem kellene megölnöd. - nézett rám.
Kérdőtekintettel figyeltem azt amit mondd.
- Ez a nézésed még mindig aranyos. - mosolyodott el. - de ezen kívül, Christ.
- Mi? Miért kellene? - sokkoltam le..
- És akkor most komolyan meg kellene ölnöm a két barátomat? Ezt akarják tőlem az angyalok? Na nem. És te is, Chrissel akarod ezt az egész Világ Vége hülyeséget véghezvinni? - akadtam ki.
- Nem. - mosolyodott el, a távolt bámulva.
- Egyedül?
- Nem egyedül. - azzal felnézett az égre.
Én pedig követtem a tekintetét..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése