- Ugyan már.. egy angyal, és a Halál.. együtt? Bűn. - szorított magához.
Nem szóltam semmit, ahogy Amy sem.. egy ideig.
- Fáradt vagyok. - mondtam. - Jobb lesz ha lefekszem aludni.
Akkor elengedtem Dantet.
- Én is megyek akkor veled. - mondta.
- Nem. Nem kell folyton engem követned.. én is csak egy, bukott kis angyal vagyok. - fordultam el tőle és lehullat egy könnycsepp az arcomon.
- Abby ne mondj ilyeneket. - fogta meg a karom Dante.
- Engedj el, kérlek. - sóhajtottam egyet. - Most.. egyedül szeretnék lenni.
Akkor elengedte a karom, én pedig kimentem és ledőltem a kanapéra, mivel a hálószobában beszélgettek.
- Ezt nem hiszem el. - nézett utánam Dante.
- Mit? - kérdezte Amy.
- Dolgom van. - mondta és eltűnt.
Amy szintén, szerintem vadászni ment. Amikor nem hallottam már, hogy beszélgetnek, benéztem a szobába.
Legalább köszöntek volna el..
Bementem a szobába, ledőltem az ágyra.. körülbelül 30 percig csak sírtam. Aztán nagy nehezen sikerült elaludnom.
Ryan&Chris 'vs' Dante (Dante szemszög)
Amikor eltűntem a szállodai szobából, az egyik utcában jelentem meg. Sétáltam.
Találkoztam Ryannal és Chrissel is, elsétáltam előttük.
- Állj meg. - kiáltott utánam Chris.
Nem álltam meg, sétáltam tovább. El is veszítettek szem elől, majd nem sokkal utána egy sikátorban álltam, és vártam őket.
Akkor a hátam mögé jöttek, és leszúrtak. Ám, nem én voltam az.. csak egy illúziókép.
Megjelentem mögöttük.
- Egy olyan dolog mint én, egy olyan dolog mint ti. Hogy éreznétek magatokat ha két kis baktérium megprobálna titeket megölni? Tudjátok, ameddig apámtól tanultam.. nagyon öreg lettem. - szólaltam meg.
Akkor felém fordultak.
- Mégis mennyire? - nézett rám Ryan.
- Olyan öreg vagyok, mint Isten.. vagy talán öregebb. - mondtam. - Élet-halál, csirke-tojás. Nem számit egyik se. Egy nap Istent is megfogom ölni.
- Megfogod Istent ölni?
- Igen. Az én erőm sokkal nagyobb, mint hinnétek. - néztem rájuk. - Tudjátok miért nem öltelek meg eddig titeket?
Lucifer nem akarja hogy megöljem a kis seregének a vezetőjét, és mert Abby megkért arra, hogy ne csináljak hülyeséget.
Miért zavar titeket ennyire, hogy én vele vagyok?
- Mert tönkreteszed az életét. - vágta rá Ryan.
- Én? Nem láttátok mi volt mikor múltkor beszéltetek?
- Mire gondolsz? - nézett rám Chris.
- Beszéljetek vele normálisan. - mondtam és eltűntem.
...
Miközben Dante beszélgetett velük. Én nemsokára felkeltem, és beültem a kádba.. gondolkodtam.
Felvágtam az ereimet. Majd a kádszélére tettem a karom, amiben a penge volt. Miközben sötétedett el minden.. kiesett a kezemből, le a földre.
Akkor visszajött Amy. Kopogott az ajtón, hallottam ahogyan a nevemet is mondogatta, de már nem volt erőm beszélni. Furának tartotta.. ezért benyitott. Észrevette a pengét.
- ABBY. - rohant oda hozzám.
Megfogott és kihúzott a kádból, felemelt és kivitt az ágyra. Ideges lett.. és nemcsak azért, mert lehet megfogok halni. Hanem a vérem.. csábította.
- DANTE GYERE MÁR. - üvöltötte el magát.
Ő pedig megjelent mellettem, csalódott volt.. Amy elment a szoba egyik sarkába. A szemei véreresek lettek, és a harapófogai is kijöttek. Láttam, hogy Dante nyúlt a karom felé.
- Ne k-kérlek. - motyogtam halkan.
Rám nézett, egyenesen a szemembe. Tudtam, hogy nem fogja hagyni, hogy meghaljak..
- Ez fájni fog. - akkor rátette a kezét a sebeimre.
Tényleg rohadtul fájt, sikítottam közben.. érthető, hisz a sebeimet forrasztotta össze.
Ám, akkor léptek be Ryanék. Persze ők azt hitték, hogy Dante éppen bánt engem..
- MIÉRT BÁNTOD?! - kiáltott rá Ryan Dantera.
Akkor rátámadtak.. ám ő eltűnt.
Remek.. megint itt hagy. És még csalódott ha megakarom ölni magam. Akkor Amy feléjük fordult, ugye olyan szemekkel.. kicsit megijedtek.
- Nem bántotta őt. - mondta. - A sebeit forrasztotta össze.
- Milyen sebeit?
- Amiket saját magának okozott. - mondta Amy és rám nézett.
Odajöttek hozzám és rám néztek.
- Milyen sebek Abby? - kérdezték.
Ilyenkor már érdeklik, hogy mi van velem, mi..? De megbántani, azt megtudnak.. mintha én nem éreznék semmit. Csak az a baj, hogy senki sem látja, hogy mi van bennem.
Nagyon hatásos egy kis műmosoly.
Felültem és elmondtam nekik mindent.. mikor befejeztem, felálltam és elindultam ki a parkolóba.
Parkolóban
Vissza akartam hívni Dantet.. gondolkodtam először, hogy megtegyem -e, vagy jobb ha nem.. de nem bírtam. Visszahívtam.
Meg is jelent előttem. Semmit se tudtam mondani, láttam az arcát amikor meggyógyított.. szerintem ezzel elrontottam mindent.
Álltam vele szemben, ő pedig csak nézett.. semmi érzelmet nem láttam az arcán.
Remek.. ismét a régi "semmit sem érzek" Dante. Ez kellett csak.
Lehajtottam a fejem, és könnyezni kezdtem. Ő pedig eltűnt.. és megjelent szorosan előttem. Elkapott és magához szorított, úgy, mint még soha.
- S-s-sajnálom. - sírtam el magam, miközben öleltem.
Szorítani kezdett jobban, és némán hallgatott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése