A srácok ismét ijedten néztek rám.
- De tudjátok, - hajoltam le a pengéért amivel megszúrt, felvettem és elmosolyodtam. - ha ahhoz, hogy megtudjam Dante miért nem jön ha hívom, az kell, hogy meghaljak. Hát legyen.
Akkor a hasamba szúrtam, összeestem és elájultam. Odafutottak hozzám, betettek a kocsiba és elvittek a kórházba.
Összevarrták a sebet, majd amikor felébredtem a többiek is ott voltak mellettem.
- Nem sikerült mi? - szólaltam meg, mire ők megörültek.
- Ne csinálj több ilyen hülyeséget, jó? - jött oda Chris.
- Jó..
Akkor ott beszélgettünk egy kicsit, David pedig a laptopot bújta.
- Ryan, gyere ide egy picit. - szólalt meg David.
Ryan nem szólt semmit, odament. Megnézte amit mutatni akart neki David, falfehér lett. Chris odament hozzájuk.
Ő pedig rám nézett ijedten.
- Mi történt? - kérdeztem.
Nem szóltak semmit.
- Srácok mi a fene történt? - kezdtem ideges lenni.
- Semmi. - mondta Ryan.
- Nekem ne mondd, hogy semmi, mert látom, hogy valami van. - vágtam bele a szavába.
- Jól van.. - kezdte el. - Michigan-ben kitört egy járvány. Orvosoknak fogalmuk sincs, hogy mi ez és arról meg főleg nincs, hogy vajon honnén ered. Az jutott eszünkbe, hogy.. áh. Ugye, emlékszel mondtad a zöld lovast..
- Pestis.. - kapcsoltam. - rendben van, máris indulunk.
Akkor megpróbáltam felülni, ami nem sikerült, mivel belevágott a fájdalom a hasamba.
- Nem, nem, nem. Te itt maradsz, pihenned kell. - jött oda Ryan.
- NEM. - kiáltottam rá. - Veletek kell mennem, tudjátok, hogy nem tudok nyugton maradni 5 percre sem. Nem lesz baj, jó?
- Nem kell folyton hősködnöd Abby.. - jött oda David.
- Nem az, hogy hősködöm.. nekem ezt kell tennem, erre születtem. - erőt vettem magamon és felültem. - Most pedig, ha nem haragudtok, felszeretnék öltözni.
Akkor arrébb álltak és én pedig leszálltam az ágyról, odamentek a laptophoz és még kerestek ezt-azt. Addig én pedig gyorsan felöltöztem.. vagyis amilyen gyorsan csak tudtam.
- Mehetünk. - álltam oda melléjük.
Chris és Ryan már elindultak kifelé.
- Várjatok. - kezdte el David. - Mégis hogyan megyünk ki ha Abbyt nem engedték ki a kórházból?
Mivel Chrisen éppen egy kapucnis felső volt, támadt egy egyszerű ötletem, ami talán beválik.
- Add ide a felsődet. - néztem rá.
- Oké. - nézett rám értetlenül, levette azt és a kezembe nyomta.
Felvettem, eléggé nagy volt rám, ami jól is jött.
- Rendben van. Chris, David menjetek előre, Ryan meg én majd megyünk utánatok. Csak semmi feltűnés. - néztem rájuk.
David megfogta a laptopot, majd elindultak ki. Sima ügy volt.
- Miért akarod te megmenteni a világot? - nézett rám Ryan, miután Chrisék elmentek.
- Mert miattam kezdődött az egész. Az első pecsétet én törtem fel. - tettem fel a kapucnit a fejemre. - Na ideje mennünk.
Akkor elindultunk ki, ami szintén egyszerű volt, észre se vették, egészen addig amíg meg nem álltunk a kocsinál.
- Én vezetek. - jelentettem ki.
Beültünk a kocsiba és elhajtottunk onnan. Mivel Michigan elég messze volt Kansastől, az autópályán mentünk.
Az út közepe felé megálltunk egy Bloomington nevű kisvárosban, mivel pihennünk és tankolnunk is kellett. Estefelé lehetett amikor odaértünk, vettünk ki egy szobát négyünknek. Felmentünk és mindenki ledőlt a kanapéra, vagy éppenséggel az ágyra.
- Én szerintem elmegyek vásárolni, kell kaja útra. - mondta David.
Mindig csak a hasára gondol, de most lényegében igaza volt.
- Megyek veled, mert tudom te biztos teledobálnád a kocsit édességgel. - álltam fel a kanapéról. - Na gyere.
Azzal én és David elindultunk az üzletbe, Ryan és Chris pedig ott maradtak. Chris TV-t nézett, Ryan pedig a laptopon keresett valamit.
Bevásároltunk elég jól az üzletben élelmiszerrel és piával.. amikor betévedtünk egy sikátorba. Ahol egy feltehetőleg vámpír csapolt le egy férfit. Mikor megláttam, hogy valójában mi is folyik itt, előkaptam Ebonyt és Ivoryt.
- Héé. - üvöltöttem oda.
A vámpír pedig rám nézett.. aki, Amy volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése