Mire teljesen elolvastam azt, amit tudnom kell. Nagyon elfáradtam, és éppen este 11 volt. Semmit se tanultam holnapra.. de már nem volt hozzá erőm. Ledőltem az ágyra, megpróbáltam aludni. De nem ment. Miért pont Dante? Miért, hogyan és mióta? Csak ez járt a fejemben.. hajnali 1-kor felkeltem és kimentem kicsit levegőzni. Nem tudtam, hogy mi tévő legyek.. gondolkodtam. Hajnali fél 3-kor úgy döntöttem, hogy ideje lenne mégis kicsit pihenni azért, nem akarok úgy kinézni a suliban mint valami zombi. Ezért bementem a szobába és lefeküdtem. Nagy nehezen, de elaludtam.
Korábban keltem mint szoktam, hogy tudjak bepakolni. Elmentem lezuhanyozni, felöltöztem tipikus Abby stílusban, fekete bőr dzseki és fekete bőr nadrág, keresztes pólóval és szegecses cipővel.. felkaptam a táskát, és elindultam suliba, közben Amy hívott, hogy ma nem jön iskolába. Remek..
Mikor beértem, észrevettem, hogy Tim és Ryan ott álltak az ajtónál és beszélgettek. Volt egy olyan érzésem, hogy rólam.. el is találtam. Mire odaértem elhallgattak, és csak köszöntek.
Bementem az osztályba, láttam Dante hátul ül és beszélget ott a bandával. Mikor észrevett, intett és közben rám mosolygott.. nekem nem ment, csak köszöntem, majd leültem 2 paddal előrébb.
Még mindig az a gyűrű járt a fejemben, és az amit olvastam.. nem értem, hogy mégis hogyan történhetett ez. Hisz őt is régóta ismertem.. nem lehet, hogy akkor is ilyen lett volna, sőt biztos nem volt ilyen..
Elgondolkodtam nagyon, mikor mögém jött és megfogta a vállam, megijedtem és reflexből pofon vágtam.
- Úristen. Ne haragudj. - mondtam miközben felálltam, hogy szemben legyek vele.
- Hát ez aucs. - mondta miközben fogta az arcát.
- Máskor ne ijesztgess. - mondtam és visszaültem.
Még mindig ott állt mögöttem..
- Mit csinálsz, te kis pofozkodós? - mondta nevetve.
- Kell még egy hülye gyerek? - válaszoltam rá, kicsit kekeckedve.
Odahajolt fölém.
- Na. Elmondod mit csinálsz? - kérdezte.
- Hát mit csinálnék? Ülök és gondolkodom. - rávágtam.
- Na és min? - kérdezte ismét, közben leült mellém és a kezét az asztalra tette.
- Mindenen. - mondtam, miközben megláttam a gyűrűt az ujján.
Akkor odajött Ryan és a többiek is. Beszélgettünk.
- Hé Winchester. Amyke ma nem jön iskolába? - szólt oda az egyik flegma királylány, Jessica.
Róla mesélt nekem Amy, meg a követőiről. Flegma, beképzelt kislányok. Fele annyit se tudnak az életről, mint bárki, de nekik nagy élettapasztalatuk van.. igen-igen.
- A neve Amy, nem Amyke, utálja ha úgy hívják. - vágtam rá a választ.
- Nem mer iskolába jönni? Jaj kis szegény. - mondta gúnyolódva.
- Te pedig nem mersz a sminked és a műhajad nélkül mutatkozni? Szánalmas. - válaszoltam, mire elhallgatott.
Nem értem az ilyen lányok egyáltalán minek élnek..
- Tényleg Abby, Amyvel mi van? - kérdezte Matt.
Nos Matt is egy szemétláda, az tény.. de ez most lényegtelen.
- Nem. - megpróbáltam visszafogni magam, és csak ennyit mondtam.
Igazából tudtam volna még mit mondani, de nem akartam veszekedést, van azon kívül elég gondom mára. Becsengettek. Hamar eltelt a tanítás, délután 2-kor már mehettünk is haza. Ryan megállított az ajtónál.
- Nem megyünk ma el bowlingozni? - nézett rám a nagy barna szemeivel és mosolygott.
Azokkal a szemekkel megtudna ölni..
- Ma nem tudok. Majd holnap elmehetünk. - motyogtam.
- Értem, rendben van. Holnap majd megbeszéljük mikor menjek érted. Na szia. - mondta, és elment.
Nem nagyon értettem, hogy megint mit akar tőlem, csak álltam és néztem. Akkor odajött Chris a másik osztályból, mivel ők a 3.B-be járnak, mi pedig a 3.A-ba.
- Na mi van csajszi? - ölelt meg és közben kérdezte.
- Hát.. semmi. Éppen megyek haza, te nem jössz? - vágtam rá.
- Kinek a jó. Nekem még van 1 órám. - mondta komoran.
- Áh, akkor majd beszélünk. Most sietnem kellene haza. - mondtam és mosolyogtam.
Megöleltem és elmentem. Hazafelé ismét Dante-n járt az eszem. Mikor hazaértem az öcsém kiverte a fejemből, betámadott a kis hülye. Verekedtünk egy kicsit, de persze mint testvérek, majd leültünk TV-t nézni. Mire észbe kaptam már 6 óra volt.
Felmentem a szobámba és elkezdtem tanulni, amit elég hamar meguntam, szóval abba is hagytam. Leültem a gép elé, Amy fent volt skype-n. Beszélgettünk és camoztunk. Nagyon elvoltunk. Este 9-ig ott beszélgettünk.. majd leléptem.
Elég fura volt, hogy még nem kellett semmilyen melót sem elvégeznem. Megláttam a könyvet az ágyon. Dante.. megint az eszembe jutott. Nem bírtam, felhívtam telefonon.
- Szia. Kijönnél kicsit sétálni? - kérdeztem.
- Helló, persze, eléd megyek. - válaszolta és letette.
Alig telt el pár perc már itt volt és csengetett. Szóltam Davidnak, hogy elmegyek sétálni, legyen jó. Kimentem Dantehoz és elindultunk sétálni. Majd megálltam egy sikátorban.
- Miért? - kérdeztem.
Nézett rám furán, mint aki nem tudta volna, hogy miről beszélek..
- Ne tettesd itt magad hülyének, tudod jól miről beszélek. - mondtam neki, kicsit idegesen.
- Nem tudom mire gondolsz.. - mondta.
Ezt nem hiszem el..
- Gyűrű. - válaszoltam egy szóban és ránéztem.
- Hááh.. - elmosolyodott. - Azt hittem sosem fogsz rájönni, már kezdtem aggódni. De tudod, ez egy elég hosszú történet.. - fejezte be.
- Van időm, hallgatlak. - válaszoltam.
- Menjünk inkább el a focipályára. - mondta fülig érő szájjal.
Megőrjít.. bólintottam egyet, és elindultunk a focipályára..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése