- Amy.. de igen ő az. - mondta Chris.
- Te jó ég! - reagált rá Amy.
Kb. 1 órát még beszélgettünk, Amy elmondta a fiúknak is, hogy mi történt vele.. majd ők elmentek aludni. Én pedig kimentem a kocsihoz, és ráültem a motorháztetőre. Gondolkodtam és néztem az eget.. könnyezni kezdtem. Vajon mi üthetett belém?
- Abby jól vagy? - szólalt meg mögöttem Amy.
- Mi? Persze! - kaptam észhez és megtöröltem a szemeim.
Akkor odasétált elém, rám nézett, majd felült mellém.
- Abby. Lehet, hogy féléve nem beszéltünk. De attól még ismerlek, és látom ha baj van. - nézett rám. - Nekem elmondhatod, ezt te is tudod.
- Elkövettem valamit, amit más nem tett volna meg.. sőt eszébe se jutott volna ilyen. - hajtottam le a fejem.
- Hallgatlak.
- Áh.. ugye Dante a Halál.. én pedig egy angyal vagyok. Vagyis voltam, csak a kegyemet kell hozzá megkeresnem, amit tudok is, hogy hol van.. de ha angyal leszek, meg kell akadályoznom Dantet, és nem lehetnék vele.. - sóhajtottam. - És azok után ami történt, mégis hogyan fordulhatnék ellene?
- Miért? Mi történt köztetek? - mosolygott rám.
- Semmi.. hagyjuk.
- Abby. - szólt rám.
- Jó.. - fordultam felé. - Történt ez-az köztünk.. és nem arra a csókra gondolok ami történt azon a bulin. - sóhajtottam. - Tudod.. megígérte, hogy minden rendben lesz. - sírtam el magam. - Azt mondta, ha baj van, csak gondoljak rá és ő itt lesz. Először így is volt, sokszor megmentett. De.. aztán lefeküdtünk.. utána hívtam legalább ezerszer, de nem jött, és ez fáj. ROHADTUL fáj. Kezdem úgy érezni, hogy neki semmit se jelentett az egész..
Megölelt, én pedig csak sírtam.
- Figyelj Abby, ne csináld ezt, biztos vagyok benne, hogy meg van az oka amiért nem tudott jönni. Biztos dolga van. Hidd el, semmi baj. - nyugtatgatott.
De én csak sírtam.. nem lehet, hogy ő ennyire elfoglalt lenne.
- Erősnek kéne lennem, de nem megy már. A fiúk erről semmit se tudnak.. ami jobb is, hisz idiótának tartanának, nem beszélve arról, hogy Ryan állítólag szeret engem.. bár nem tudom, hogy félév alatt ez mennyit változott. Próbálom erősnek mutatni magam, de.. már lassan nem fogom bírni. - szipogtam.
- Shhh.. - szorított magához Amy.
Kis idő múlva sikerült megnyugtatnia, egészen hajnalig beszélgettünk. Majd miután a fiúk felébredtek, odajöttek hozzánk.
- Ti nem is aludtatok este? - nézett ránk David.
- Nem. - mosolygott rá Amy.
Én csak ültem és nem szóltam semmit egy ideig.
- Mennünk kell.. ugye te is jössz akkor Amy? - kérdeztem.
- Még jó. - mosolygott.
A fiúk beültek, én leszálltam a kocsiháztetőjéről, Amy pedig odajött.
- Hé. Fel a fejjel. - mosolygott rám, ami kicsit segített. Hisz legalább a barátnőm már velem van.
Bloomington már elég közel volt Michigan-hez. Én vezettem, fura módon nem voltam fáradt. A többiek egész úton nevettek, beszélgettek. De én nem.
Mikor megérkeztünk, szinte ki volt halva az egész város..
Jó helyen járunk..
Körbejártunk mindent, amikor egy kórházba mentünk. Ott volt. Ám vele nem volt olyan egyszerű dolgunk, mint Danival. Az egyik szobában volt, egy beteggel.
- Azt hittem már sosem jöttök ide. - szólalt meg. - Már nagyon vártalak Abby.
Megálltunk az ajtónál, ő pedig megforgatta szintén a gyűrűt az ujján.. mint Dani. Akkor mi rosszul lettünk és összeestünk. Majd még egyszer megforgatta a gyűrűjét. Akkor a beteg, elkezdett vért köhögni.
- Áh. Tudjátok, új vírust akarok kifejleszteni. - mondta és ránézett a betegre, aki aztán meghalt.
Ránézett az Davidra, aki szívrohamot kapott. Ránéztem az öcsémre.
- David ne merj nekem itt meghalni, mert megöllek. - ránéztem és könnyezni kezdtem.
Pestis pedig csak nevetett.. David egyre rosszabbul volt.
- A jó édesanyádat. - néztem rá, majd a szemem ismét világítani kezdett.
Akkor egy tőr a dzsekim alól kicsúszott és belevágtam a fejébe, emiatt elvesztette a figyelmét. Felálltam és odarohantam hozzá, előkaptam egy másik kést, és levágtam az ujját.
Akkor a többiek jól lettek. Ő pedig eltűnt.
- Jól vagytok? - fordultam feléjük.
- Igen.. de ezt mégis, hogy csináltad? - kelt fel a földről David és rám nézett.
Akkor felkeltek a többiek és szintén rám néztek.
- Én sem értem, hogy mégis hogyan.. - néztem rá a gyűrűre. - De legalább megszereztük a gyűrűt.
Akkor elindultunk ki a kórházból..
És tényleg.. vajon, hogy csináltam? Amikor Tim ejtett minket csapdába, ott még oké volt. Az azért történt, mert az angyali kegyem a közelben volt.. érthető. De itt mi történhetett?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése