...- Azt hiszem én megyek haza.. holnap találkozunk. - mondtam Ryannak, miközben letöröltem a könnyeim.
- Rendben.. - válaszolt, közben nyelt egyet.
Elköszöntünk egymástól, majd elfordultam és hazaindultam.
Ryan, könnyezett. De miért? Jó, mondta, hogy szeret.. de azért ez mégis fura. Ennyi idő után, hogyan?
Visszanéztem rá, akkor már elfordult és elindult haza ő is. Fura, könnyezni kezdtem valamiért, de nem értem. Sose sírtam még, maximum kiskoromban, ja meg pár órával ezelőtt, de akkor se voltam ennyire érzékeny.. mi történhetett velem?
Mindegy.. megtöröltem ismét a szemem, akkor csörgött a telefonom..
Megnéztem.. Amy, felvettem és beszélgettünk.
- Abby, jól vagy? Hova tűntél? - kérdezte aggódva.
- Hazamentem, nincs semmi bajom, jól vagyok.. - válaszoltam.
- Gondolom akkor a holnapi bulit fújjuk le. - mondta, kicsit szomorúan.
Tényleg.. holnap lett volna a buli amit Chris és Amy rendezett volna, Danteval.. áh. Nem fújhatom le, mindenki azt várta.. maximum nem leszek annyit ott.
- Neeem, dehogyis. Meg kell tartani, hisz mindenki várja már. - mondtam, hátha jobb kedvre derítem Amyt.
Sikerült is. Hallottam a hangján, hogy örül neki, na meg persze mondta is.
- Isteneeem! Komolyan? Imádlaaaak. Akkor majd gyere el holnap. Szeretlek puszi. - köszönt el tőlem.
Elköszöntem tőle. Hát.. legalább ő örült neki.
Sétáltam tovább. Kaptam egy SMS-t.. Ryantól.
"Abby figyelj sajnálom az előzőt.. nem tudom mi ütött belém, nem kellett volna megcsókolnom téged.. legfőképpen nem kellett volna téged hibáztatnom.. csak ennyit akartam, ne haragudj. Gondolom most nem is akarsz látni, tehát a holnapi buli ha meglesz tartva, valószínű nem megyek el.. szia." - ezt állt az SMS-ben.
Nem volt erőm visszaírni, így inkább nem tettem, csak elraktam a zsebembe a telefont. Ismét rosszul éreztem magam..
Oda értem a ház elé, letöröltem a könnyeim, hogy ne vegyék észre a fiúk, hogy sírtam. Mikor beértem, észrevettem, hogy ők már nagyban PS-eznek.
- Megjöttem - szóltam és felrohantam a szobámba.
Dante nézett utánam, furának tartotta, hogy csak így felrohantam. Mikor felértem a szobámba, neki dőltem az ajtónak és elsírtam magam.. majd leültem az ajtó elé.
Nem tudom mi ütött belém.. ilyet se csináltam még azelőtt SOHA. Még akkor sem, amikor Ryan megcsalt.. pedig az is fájt nagyon.- David. - szólította meg Dante.
- Hm? - szólt oda.
- Neked nem mesélt a nővéred Ryanról és arról, hogy most mi van köztük? - kérdezte, közben játszott tovább.
- Hát, nem mondta. De szerintem van köztük még valami. Mondjuk én nem tudom. Veled is elég furán viselkedik néha. Vagyis szerintem, és még rám mondja azt, hogy nőfaló vagyok. - válaszolt David.
- Hát de te tényleg nőfaló vagy. - lökte meg Dante Davidot az egyik kezével.
- Jó, de azért Abby nem volt ilyen. Ő nem azaz érzékeny típus. - mondta David.
- Valójában a nővéred nagyon is érzékeny, csak nem mutatja.. tudod te is olyan leszel, mint ő.. ettől akart megóvni amúgy is téged. - dőlt hátra a kanapén.
- Hogy érted, hogy olyan, mint ő? És mégis miért lennék? - nézett Dantera.
- A vadászat megtanít egy s másra - mondta Dante a falat bámulva. - főleg arra, hogy jobb ha nem mutatod az érzéseidet senkinek.. soha, mert akkor tudnák a gyenge pontodat és könnyen sebezhető lennél. Ezért lesz nehezebb most a nővérednek minden, mert téged kell tanítania, vadásznia és még vigyáznia is kell rád, de persze ezt ne úgy vedd, hogy teher leszel neki. Mert nem így van. Csak nehezebb lesz minden, és több felelősség fog rád is hárulni. David maga elé bámult.
- De ti is kibírtátok. - mondta mosolyogva.
- Abby sokkal jobban bírta, mint én. - fordította komolyabbra a szót Dante. - hisz ő még mindig az "igazi", én már nem nagyon.
- Ezt arra érted, hogy eladtad a lelked? - kérdezte.
- Hát.. igen, és nem tudom, hogy jó ötlet volt -e vagy sem.. már egyre jobban úgy látom, hogy rosszul döntöttem. De ha nem teszem meg, a nővéred meghal. - válaszolt Dante. - Francba. Ezt nem kellett volna elmondanom.
- Mi? Hogy érted, hogy meghalt volna? - kérdezte ijedten David tőle.
- Hát, az egyik ok amiért eladtam a lelkem, azaz volt, hogy Abby pont akkor volt kórházban élet-halál között.. tudod amikor azt mondták a szüleid, hogy elütötte az autó, ami persze nem úgy volt. De ezt majd ő elmeséli. - húzta ki magát a témából Dante.
David nem szólt semmit, csak elkezdett ismét játszani.
- Én felmegyek megnézem nővéredet. - mondta Dante.
David bólintott egyet és folytatta a játékot.
Én akkorra már bementem a fürdőbe és leültem a kád mellé.
- Abby. - kopogott be Dante.
Nem válaszoltam, csak próbáltam csendben maradni és nem szipogni.
- Abby, nyisd ki. - szólított meg ismét.
Nem csináltam semmit..
Kopogott ismét, amikor megunta és hirtelen megjelent előttem.
- Jézusom. Mi van veled? - jött oda hozzám, leülve mellém.
- S-s-semmi.. - szipogtam.
Tudtam, hogy nem fog hinni nekem.
- Abby.. nem vársz át. Mi történt? Sose sírtál még ennyit. - nézett rám.
- Megfogadtam, hogy erős leszek.. és nézd meg, 1 hete se költöztünk ide, de a szüleim meghaltak, az öcsémet ki kell képeznem vadásszá, megtudtam, hogy te maga vagy a Halál.. az egész életem pár nap alatt a feje tetejére állt.. és kezdek megtörni. - hajtottam le a fejem.
- Áh.. a szüleidről jut eszembe. - hajtotta le a fejét én pedig ránéztem kíváncsian.
- Mi van a szüleimmel? - kérdeztem.
- Én vittem el őket személyesen mikor meghaltak. - nézett rám.
- Hogy mi? Te tudtad, hogy megfognak halni? És nem tettél ellene semmit? - kezdtem sírni még jobban, de nem tudtam semmit sem csinálni.. nem volt erőm.
- Az ellen aminek meg kell történnie nem tehetek. - nézett fel a mennyezetre.
Csak sírni tudtam és nem mást.
- Esküszöm ez egyre rosszabb lesz.. már kezdem megbánni, hogy ideköltöztünk a szüleimmel.. akkor most lehet még élnének és nem kellene Davidnak elrontanom az életét, nem találkoztam volna veled és Ryannal sem. Senkivel. Minden az én hibám.. - hibáztattam magam.
Ránéztem és kicsit jobban lettem, láttam a szemében, hogy bízhatok benne, ami különös, hiszen.. áh.
Akkor ölelt meg, én pedig csak sírtam.. tényleg sokat változtam, főleg az egész vadászat miatt.. kellett nekem ez, maradtam volna inkább Chicago-ban de tényleg..
Mivel levettem a hangot a telefonomról, ezért csak rezgett, én neki voltam dőlve Dantenak, ő pedig felvette a telefonomat a földről és megnézte ki az.. Chris volt.
Vajon mit akar?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése