20.rész ~ Miért csinálja ezt?

Miközben csókolt, odavezetett az ágyhoz és rálökött, ő pedig rám mászott.
Nem értem mit akart.. mármint értettem, de.. hogy mégis miért.
Megtörtént volna, de.. inkább nem.
- Várj már.. - kezdtem bele. - nem jó ötlet ez szerintem. Mármint nem az, hogy nem akarom.. vagyis hát, az is. De, áh. Akarom is és nem is.
De most itt van David is.. eltűnt és meg kell keresnem, amiben remélem segítesz, de ha nem.. akkor sincs gond, megoldom egyedül. Amíg éltek a szüleim, akkor is egyedül dolgoztam, nem nagy cucc.  
Dante rám nézett.
- Igazad van. Ne haragudj. Csak.. fú. - mondta.
- Ne is mondd. - vágtam közbe.
Felültem és nem szóltam semmit egy darabig, ahogy Dante sem.
- Figyeld, nem tudod megtalálni Davidot? Mármint érted.. engem is megtaláltál nem egyszer. - néztem rá.
- De, de megtudom. - állt fel.
Megörültem neki, hogy az öcsémet végre biztonságban tudhatom.. úgyis én hibám volt, hogy eltűnt. Mindig elrontok mindent mostanában.
- Fogd meg a kezem. - mondta nekem.
- Miért? - néztem fel rá.
- Teleportáció, sokkal gyorsabb, mintha kocsival mennénk.
- Őh, hát.. rendben van. - akkor megfogtam a kezét és pár másodperc alatt ott teremtünk egy ház előtt.
David ott volt bent, de sajnos a házat vadászok őrizték.
- Most mi lesz? - kérdeztem.
- Ugyan már, tudod mire vagyok képes, ez semmiség. - nézett rám.
Aztán hirtelen eltűnt mellőlem, és a vadászokat megölte, én pedig mentem utána. Sikeresen kihoztuk Davidot, akinek szerencsére semmi baja nem volt.
- Annyira örülök, hogy jól vagy, gyagyás. - öleltem meg.
- Hééé. - szorított meg.
- Köszönöm Dante. - néztem rá, mosolyogva.
Visszamentünk a szobába, amit persze nemsokára el is hagytunk.
Kocsival elmentünk egy másik szállodához Daviddal, és oda jelentkeztünk be. Persze, álnéven. Mivel ilyen "lazább" szállodának számított, büfé is volt ott. David oda is ment, vett magának egy hamburgert, és leült enni.
Akkor Dante megjelent a szálloda előtt, amit én megláttam én kisétáltam hozzá. Majd elmentünk a szálloda mellé.
- Abby. - fogta meg a kezem.
Kérdő tekintettel néztem rá, hogy mit akar.
- Segítettem, de most el kell mennem.. - közölte velem.

Amikor én persze, sírni kezdtem.. nem tudom, nem akartam, hogy elmenjen. Szívemhez nőtt.. de persze tudtam, hogy nem akadályozhatom meg.
- R-rendben. - szipogtam.
Akkor azonnal átöleltem, nem bírtam tovább.
Szerettem volna ha marad, legalább ő tudott volna nekem segíteni, és lett volna valaki aki vigyáz rám.. igen, ott van David, de lényegében David az öcsém és nekem kell rá vigyáznom, nem pedig neki rám..
- Ugye.. - kezdtem el. - nemsokára találkozunk?
- Nem tudom, Abby.. eleve nem kellene veled már beszélnem sem. A Halál nem ilyen, mint én. - szorított meg.
- Ezt hogy érted? - kérdeztem.
- Olyannak kellene lennem, mint apám volt. Nem szabadna érdekelnie másoknak. Főleg nem egy angyalnak. - engedett el.
Ránéztem.
- Értem.. - töröltem meg a szemeim. - akkor.. akkor lehet jobb lenne ha tényleg nem mentenéd meg az életemet többször.
- Butaságokat beszélsz. - mosolygott rám.
Akkor utoljára megölelt, majd eltűnt.. az eső ismét esni kezdett. Pár perc után, visszasétáltam Davidhoz.
- Hol van Dante? - nézett rám.
- El kellett mennie, alapból nem lehetett volna velem. - sóhajtottam. - felmegyek a szobába, majd gyere. 
Azzal felálltam és felmentem a szobába, David pedig csak nézett utánam.. szerintem látta, hogy nem vagyok teljesen jól.. valóban. Megtudom, hogy angyal vagyok fél éven keresztül kerestem a kegyemet, de halvány nyomát se találtam eddig, majd felbukkan Dante ismét és történik ez-az. Megint megmenteni az életem, de a vége ugyanaz szintén, eltűnik..

Lehet ennél rosszabb?
...