44.rész ~ Elment

- Jól sejtem, hogy elakarsz menni? - kérdezte tőle Dante.
Ryan ránézett és bólintott egyet, majd kisétált a többiekhez. Dante pedig bennmaradt velem, rám nézett.
- Óriási hibát követünk el..
Akkor eltűnt.

Kicsivel később felkeltem és kisétáltam a többiekhez.. Ryan még ott volt. Szerintem engem várt.
- Abby. - jött elém. - Beszélnünk kell.
Néztem rá nagy szemekkel, majd kisétáltunk a teraszra.
- Miről akartál beszélni? - dőltem neki a korlátnak.
- Búcsúzni akarok csak.
- Mi? Miről beszélsz? - néztem rá.
- Csak elszeretnék búcsúzni tőled.. - nézett rám.
- Miért? - ijedtem meg. - Hova mész? Mit akarsz?
- Elmegyek kicsit.. egyedül kell lennem. El kell valahogyan felejtenem téged, mellesleg neked ott van Dante. Én nem kellek ide, legalább ha egyedül vadászom, jobb is leszek. - nézett el a távolba. - Neked is jobb lesz, hogy nem leszek itt. Nyugodtan lehetsz Danteval, nem kell attól félned, hogy féltékenykedem vagy hasonló..
- De.. - kezdtem bele.
- Nincs semmi de. Higgy nekem. Találkozunk még. Ígérem.. azt nem tudom, hogy mikor. De fogunk. - vágott bele a szavamba.

Nem szóltam semmit. Kicsit sokkolt, hogy elakar menni.. ugyan lehet, hogy Danteval "együtt vagyunk", de attól még nem szeretném, hogy ő elmenjen..
Egymással szemben álltunk, és megölelt. Sose szerettem búcsúzkodni.. de már elég jól bírtam.
- Vigyázol magadra, igaz? - kérdeztem, közben öleltem.
- Igen, de te is.
- Tudod, hogy rám más vigyáz..
- Ja. Persze, el is felejtettem. - hajtotta a fejét a vállamra.
Hihetetlen, hogy ő is elmegy.. nem tarthatom vissza, nincs hozzá jogom. Meg is értem, hogy miért akar elmenni.. elvégre én se tudnám végig nézni, ha ő mással lenne. Wááh.
- Na ideje menni. - engedett el. - Légy jó.
Azzal egy puszit nyomott a homlokomra, majd bement a többiekhez. Elköszönt tőlük, és elment. Kis idő múlva visszamentem a szobába.. mind a hárman rám néztek.
- Hova ment?
- Hát. - sóhajtottam. - Vadászni.
- És mikor jön? - jött oda David.
- Szerintem pár nap, vagy hét.. akár hónap. - hajtottam le a fejem.
Nem szóltak semmit, nem értették szerintem az egészet. David leült Chris mellé, ők ketten értetlenül bámultak maguk elé. Amy pedig odajött hozzám. Megállt előttem.
- Jól vagy? - nézett rám.

- Dante hol van? - néztem körül.
- Nem tudom, szerintem elment..
Remek. Ő is.
- Értem.. - hajtottam le a fejem, és átöleltem Amyt.
Szorított.
Mikor elengedtem, kimentem a fürdőbe.. igen, az a bizonyos fürdő ismét.
Nem értettem semmit.
Miért tűnt el hirtelen Dante is? Csak úgy.. ez kicsit fura.
Ám nem sokáig járt ezen az agyam, megjelent mögöttem Dante.

Elkapott és megölelt hátulról.
- Én nem tűntem el. - szorított magához.
Elmosolyodtam. Legalább ő itt van.
- Azt hittem.. - kezdtem el.
- Shh. - fordított maga felé. - Mondtam, hogy sose foglak elhagyni.
Bele nézett a szemembe és rám mosolygott. Máris jobban lettem.
Megöleltem.

Később, mivel elég sokáig voltam bent ismét, Amy lépett be az ajtón a fiúkkal..