33.rész ~ Áhá!

Megálltunk a kocsinál.
- Akkor most merre? - nézett rám Chris.
- Nem tudom. - néztem szét. - Szerintem menjünk Ohio-ba, ha már egyszer úgyis Michigan-ben vagyunk.. mindig is elakartam oda menni.
- Felőlem oké. - mondta Ryan.
A többiek csak bólintottak.
- Nana, én vezetek. - állt elém Chris, amikor éppen kiakartam volna nyitni a kocsiajtót.
- Chh. - öltöttem ki rá a nyelvem.
- Ne csináld már, sokat vezettél úgyis, meg nem is aludtál. Pihenj inkább. - mosolygott rám.
Végül is igaza volt. Beültünk, Ryan ült előre, Chris vezetett. Én, Amy és David pedig hátul ültünk. Eleinte beszélgettünk, majd én elaludtam kicsit, nagy nehezen.
Arra keltem fel, hogy megálltunk valahol.. Toledo-ban voltunk, egy hotel előtt állt meg Chris, pihenni. Elvégre mégiscsak jobb egy ágyban aludni, mintsem egy kocsiülésen. Kiszálltunk, bementünk és kértünk egy szobát. Felmentünk. Chris és David leültek TV-t nézni.. jellemző. Ryan laptopozott, Amy nem tudom hol volt.. szerintem elment a vadászni valami állatra. Én pedig fürödtem, utána csináltam valami kaját.
Ettünk, majd leültünk a TV elé. Akkor Amy is megérkezett.
- Hol voltál csajszi? - néztem rá.
- Vadászni. Jól gondoltam.. ekkor dobtam felé egy halvány "mosolyt", ő pedig lehuppant mellém.
- Abby most kire kellene vadásznunk? - kérdezte Amy.
- Vörös lovas. - válaszoltam, közben néztem a TV-t.
- Őőőő.. - nyögte be.
- Te jó ég, nem jegyeztétek meg, hogy melyik-melyik igaz? - néztem rájuk, majd a fejemhez kaptam a kezem. - Gondoltam.. Zöld a Pestis, fekete az Éhínség, vörös pedig a Háború.
- Jááá, igen. A Háborúra. - mondta David.
- Akkor utánanézek, hátha van valami róla. - pattant fel a kanapéról Ryan.
Odasétált az asztalhoz és leült a laptop elé. Kb. 20 percig nem szólt semmit.
- Abby mit mondtál miket okozhat a Háború gyűrűje? - szólt oda nekem.
- Hát hallucinációt amitől az emberek egymást ölik. - feleltem. - Miért? Találtál valamit?
- Hát, azt hiszem igen. Tennessee, Knoxville. - mondta, közben én felálltam és odasétáltam hozzá. - Itt van figyeld: "Az emberek különös módon egymásnak estek Knoxville környékén, támadják és ölik egymást. A biztonság érdekében a Knoxville-be vezető utakat a rendőrség lezárta."
- Áháá, akkor megvan. - mondtam. - Indulunk?
- Abby te nem vagy fáradt? Szerintem nyugodtan mehetnénk holnap. - nézett rám David.
- Már nem azért David, de megakarod akadályozni a világvégét vagy sem? - néztem rá, a tipikus "most komolyan beszélsz?" fejemmel.
- Hát megakarom, de akkor is pihennünk kell. Nem mindenki olyan hiperaktív mint te. - válaszolt.
- Igaza van Abby. - szólt Chris.
De nem értem.. ha fáradtak, akkor mi a fenéért nézik a TV-t és miért nem alszanak?
- Akkor sipirc aludni, mert reggel korán indulunk és engem nemfog érdekelni, ha valaki fáradt lesz. - szóltam rájuk, odamentem és kikapcsoltam a TV-t.
Nem szóltak semmit, elmentek aludni. Kivéve Amyt, akinek abszolút nincs szüksége alvásra, hisz vámpír.. Akkor ledőltem a kanapéra és sóhajtottam egyet.
- Na már jobban vagy? - nézett rám Amy.
- Mondhatni.. - néztem rá, halvány mosolyt ejtve felé ismét.
Egész éjjel beszélgettünk Amyvel, majd reggel miután a srácokat felkeltettük, elindultunk Knoxville-be. Körülbelül 6-8 óra az út Toledo-ból..
Mikor megérkeztünk, egy hídnál álltunk meg.. ami "mázlinkra" össze volt dőlve...